Boszporus éjszakai hajótúra

Augusztus első hétvégéjén volt az utolsó éjszakai Boszporusz hajótúra. Igaz, ez most az Európa Kulturális Fővárosa 2010 projekt keretében működött, de azért mindenki kihangsúlyozta, hogy már több évtizedes hagyománya van az egésznek. Így, aki lemaradt róla, ne bánkódjon, tutira lesz jövőre is.

Mi a biztonság kedvéért jó előre bevacsoráztunk. Elvileg a végállomáson két óra áll rendelkezésünkre, hogy vacsorázzunk és sétáljunk, sőt, még a várhoz is felmásszunk. De valójában jó, ha egy óra marad fagyizásra.
Hát igen, nagy a dugó a Boszporuszon. Kerülgetni kell a vízmolekulákat.

Mi az utolsó belvárosi kikötőnél, Beşiktaş-nál szálltunk fel a hajóra. A hajó kicsi volt, de legalább sokan voltak rajta. Talán néhány megállóval hamarabb kellett volna felszállnunk. Vagy még jobb, ha eleve a hajógarázsban (ennek vajon mi a neve).

Volt, aki készült, és nem bízott abban, hogy rendes ülőhelyet talál. Hozott kemping széket. Ezen mások is fellelkesültek, és telefonon szóltak az ismerősöknek, hogy a következő megállóban hozzunk nekik is valamilyen széken. Volt, aki sima otthoni széken ült, de irodai forgószékek is érkeztek.

No de, csak felfértünk, és még ülőhelyet is találtunk. Belül rengeteg szabad hely volt, köszönhetően a legalább 10 fokos hőmérséklet különbségnek. Így mi kényelmesen elfértünk, míg kívül úgy nézett ki a hajó, mint egy túlérett cseresznyefa: mindenhol emberek csüngtek.

A hajó estfele indult, és haladt végig a Boszporuszon. Innen tudtunk néhány naplementés képet fényképezni.

Este a Boszporusz teljesen más, mint nappal. A fő különbség, hogy sötét van. Ezért persze nehéz is fotózni. Viszont sok épület látványosan van kivilágítva. Leginkább persze a Boszporusz-híd, az első, hiszen az Isztambulban rengeteg helyről látszik. Ráadásul különböző színekben van, így mindenki választhat, melyik tetszik neki a legjobban, melyiket fotózza le.

Az út végére teljesen besötétedett. Persze a hajónk késett, így nem másztunk fel a magyar erődbe, ahonnan látható a Fekete-tenger. Bár éjszaka a Fekete-tenger bizonyára igencsak fekete lehetett… Sőt, a hajónk olyannyira késett, hogy még egy jó kis vacsorára sem maradt idő. Csak egy gyors fagyira. Azt is a hajón ettük meg.

Igen, mi egy kicsit rutinosak voltunk, és azonnal mentünk vissza a hajóra, hogy elfoglaljuk a legjobb helyeket. Ez jó tanulság mindenkinek. Ha szeretnénk is valamit látni a hajó végállomásán, akkor úgy érdemes menni, hogy visszafele másik hajóval jövünk. Ez persze csak nyáron lehetséges, napközben, amikor két hajó is van.
Lehet busszal is visszafele menni. A turisták többsége egyébként is visszafele inkább alszik (főleg, ha a pincér a fél étlapot beléjük tudta tukmálni). Most az ázsiai oldalon vagyunk, így az Üsküdar vagy a Kadıköy feliratú buszokat, dolmuşokat kell keresnünk. Azután már hajóval átmehetünk Eminönübe. Ez a verzió is inkább nappal működik. Este nagyon, nagyon ritkák a buszok…

Visszafele jövet már sokkal izgalmasabb volt. Leginkább azért, mert eddigre már tényleg besötétedett, így már a kivilágított épületeket láttuk.

Share and Enjoy