Isztambuli Magyar Csoportköztársaság (IMCso)

Nem olyan régen találtunk még egy magyart itt, Isztambulban.
Attila, Nyíregyházáról jött, szintén egy leányzó miatt, csak neki egy kicsit másképpen alakultak a dolgok.
Szerencsére Attila eléggé talpraesett ahhoz, hogy remekül elboldogult egyedül ebben a hatalmas városban, és közben rengeteg barátra tett szert. Ha minden jól megy, az ő kalandjaiból egy könyvet is kiadunk. 🙂
Most ő is itt dolgozunk velünk, mert remek mérnők.

Ezért úgy érezzük kezdünk komoly kisebbséget alakítani.

A TV-ben megismert módokon, talán nekünk is szervezkednünk kellene.
Mondjuk első lépésnek harcolni, hogy elismert kisebbség legyünk. Majd mi is követeljünk magyar nyelvű iskolát, magyar nyelvű TV és rádió csatornát. Persze ezt mi is megcsinálhatnánk, de követelni sokkal jobb. Hetente utazhatnánk az ENSZ-be, meg Hágába és Strassburgba. De biztosan találnánk más helyet is. Csak asztal legyen, meg gumicsizma, amivel lehet csapkodni. 🙂

Mindenképpen fontos lenne az autonómiát kiharcolni, de még jobb lenne ha mindjárt egy független országot.
Ezt az utcát, mondjuk lezárnánk, és útlevelet meg vízumot kérnénk.

Az anyaországgal, azaz Magyarországgal nem közösködnénk, mert az úgy nem lenne eléggé vagány. Sőt, még az EU-ba sem akarnánk csatakozni. Inkább a szomszédos utcában a Bajszosokkal lépünk unióba.

Saját pénzt is kibocsájtanánk (ameddig bírja tintával a nyomtató), de mivel nem adunk belőle senkinek, rendkívül ritka lenne. Így magasan tarthatnánk az értékét, és garantáltan nem függnénk sem a forint, sem az euró mozgásától.

Egyenlőre további terveink nincsenek, majd figyelmesen nézzük a TV-ben levő kisebbségeket újabb ötletekért. 🙂