Téves volt a hír, mégis él tovább az akbil, Isztambul elektronikus buszjegye! 🙂
Már nagyon kíváncsi volta, mégis, milyen ez az új mágneskártyás buszjegy, ezért reggel beálltam a végeláthatatlan hosszú sorba.
Úgy tűnik, ezek a reggeli buszjegyes sorbaállások a világ minden pontján egyformák. Úgyhogy erről inkább nem is mesélek. 😀
Na de csak sikerült túlélni a 20 perces sorbaállást. Végre eljutottam az ablakig, és mondom az eladónak, hogy én biza amolyan modern akbil kártyát szeretnék. Erre közi velem, hogy olyan nincs, csak hagyományos akbil van, olyat tud nekem adni.
Erre mondtam neki, hogy olyanból van már nekem 3 db. Én kártyát szeretnék.
Nézett is rám, mint a frissen szabadult turistára. Gondolom azt hitte, ez az új turista-divat, hogy akbilt veszünk képeslap helyett.
Node, node, akkor hogy is van, meg mégis mi van.
Kiderült, hogy az akbilt csak a diákoknál és a nyugdíjasoknál cserélték le mágneses kártyára. A többi maradt.
Ez persze mindjárt ezer kérdést vet fel. Miért nem mindet? Vagy miért egyiket sem? Miért a diákokét? Jó persze, ők szokták a legtöbbet buherálni az ilyen kütyüket, így érthető, hogy az övékét akarják bonyolítani. De akkor miért a nyugdíjasok is? Nagypapa otthon akbilt hegeszt? Vagy a tanulók mennek haza hétvégén, hogy figyu papa, matekon csináltam neked korlátlan akbilt!
Bár ha tényleg így van, akkor csak az új játékosokat nehezítik. A régiek továbbra is használhatják a hackelt akbilt. Szóval ez így nem áll össze…
Na mindegy, a jó hír, hogy viszont akkor mégis él tovább az akbil. 🙂
Mégis él tovább az akbil,
- Isztambul turistainfo - közlekedés (1.000)
- Az akbil utolsó napjai (1.000)
- Istanbul kart (1.000)
- Megszűnt az akbil (1.000)
- Istanbul kart csak 6 TL (1.000)
- Isztambul tömegközlekedés árai 2016 (RANDOM - 0.014)
Alig kaptam valahol akbilt, a reptérről jetonnal kellet bejutnom a belvárosba. Ez sem katasztrófa, könnyen vásárolható, csak így ugrik az átszállási kedvezmény.
Igaz, akbilt szerezni egyre nehezebb. Régen minden metróbejáratnál volt, ma meg alig-alig.Remélem, azért később még jó hasznát vettétek! 🙂
Ó ez az akbil!nagyon örülök, hogy találkoztunk! a fél délutánom azzal telt, hogy különböző akbil feliratú bódék között küldözgettek. köszönöm a segítséget, jó volt hallani valakit aki szerint nem a lehetetlennel próbálkozok (ráadásul magyarul!!). szóval visszatért a bátorságom, és megpróbáltam az "itthoni" oldalon is. ÉS LÁSS CSODÁT! Sikerült. Miért volt szükség erre a cécóra?Arról nem is szólva, hogy az új akbilkártyámon nem az én nevem van. De eszemben sincs visszamenni szólni, ki tudja mit találnak még ki!Amúgy működés közben nagyon jó ez a közlekedési rendszer, de nem igazán értem a zseton-fémakbil-akbilkártya szentháromságot, és szívesen kihagynám az ügyintézősdit is:)
Örülök, hogy megoldódott. Már arra gondoltam, hogy add el valakinek, aki nem tanuló. :)Meddig vagy Isztambulban? Ha kicsit nyugi lesz (no persze, ez Isztambul 😀 ), akkor beülhetünk egy teára valahol. 🙂
:)Szuper lenne! Bár ebben a zuhéban inkább forralt bort szeretnék :DÍrj ha lesz időd!!
tudok valahogy üzenni neked, vagy csak így kommentként?
Ez jó hír, hiszen mit kezdenék az itthon (értsd: Budapesten) lévő akbilommal? Igaz, már lassan 2 éve hogy hazajöttem Isztambulból.Ui.: Szoktam ám olvasni még a blogot, csak nem reagálok. Üdv,M
Valahol baloldalt (vagy máshol) megvan az e-mail címem, mert az emberek megtalálnak.De azért leírom: semanin.kedisi@gmail.com.Ebben a hidegben a Salep a legjobb ital. :)Miklós: Mit lehet kezdeni otthon az akbillel? szét lehet szedni, vagy át lehet programozni. 🙂
Néha megtalálom itthon a fiókban és emlékeket ébreszt bennem. De ezen kívül a szentimentális baromságon kívül valóban nem sok mindent. Talán még annyit, ha egyszer megyek megint Isztambulba, jól jöhet, bár én a Dolmust mindig előnyben részesítettem a busszal szemben, metró meg villamos ugye meg még elég kevés van, legalábbis volt, amikor én ott éltem.Mi a helyzet a magyar teázóval? Vagy le vagyok maradva? Legutóbb még ilyen irányú tervek is voltak.
A teázó nagyon-nagyon lassan halad. Jól át kell gondolni, ezért nem akarjuk elsietni.Nagyon nem mindegy, hova nyitunk. Nézegetjük az éttermeket, kávézókat, és nagyon gyakori, hogy két szomszédos épületből az egyik tele van, míg a másik üres. Egy jól menő utca bal oldala és jobb oldala között is óriási különbségek lehetnek…Másik dolog pedig, hogy a török teát a kormány védi. Ez azt jelenti, hogy rettenetesen nehéz a teát behozni. És csak Rize tartományon keresztül lehet. Vagyis ha bejön a tea, el kell vinni még 1000 km-t repülővel, majd még 200-at kocsival, ott megvizsgálják, lepecsételik, és visszahozzák. És mindez eltart pár napig, amíg a vámos ügyintézőnek szállást és ennivalót kell nyújtani. Majd pedig jön a 135% vám. De ez nem csak a tea beszerzési árára jön rá, hanem a szállításra és a fenti macera teljes költségére is.Ezért aztán nem érdemes kis mennyiséget behozni.Mire mindezt megtudtuk, eltelt fél év, és még mindig rengeteg a megválaszolatlan kérdés…De nem adtuk fel! Egyenlőre próbáljuk növelni a tőkénket, ahogy csak tudjuk.