Az a jó Isztambulban, hogyha az ember kocsiba ül, akkor mindig lát valami újat, érdekeset.
Ennek két oka van:
Egyik, hogy Isztambul gyorsan változik. Néha napról napra. Ha egy helyen nem jártunk már egy hónapja, akkor lehet, hogy meg sem ismerjük, mert annyit változik. Egy kóbor réten talán új lakópark van.
Másik ok, hogy a közlekedés eléggé kiszámíthatatlan. No nemcsak az, hogy mennyi ideig tart eljutni A-ból Z-be, hanem az is, hogy végül milyen utunk jutunk el oda. És nem mindig mi választjuk meg az utat, inkább így sikerül. Néha kész csoda, hogy egyáltalán eljutunk a megfelelő helyre.
Najó, a csodának neve is van: GPS (ez a Mármegint Eltévedtünk Barátom angol rövidítése)
Hétvégén hasonlóan történt, hogy mentünk A-ból Z-be, és már éppen az Ly-nál tartottunk, amikor ki tudja miért a jobbra forduló utcába bekanyarodva balra kerültünk (Isztambul már csak ilyen). No de sebaj, tábla van, megyünk arra, aztán majdcsak kijutunk valahova. Ez egyébként Isztambulban hatalmas segítség, hogy még a kis utcákban is ki van táblázva, merre kell menni a következő központig. Minden egyéb esetben a lefele az ajánlott, mert azt már az oviban is megtanultuk, hogy minden víz előbb-utóbb a tengerbe jut. Tehát lefele majdcsak kijutunk valami olyan helyre, ahonnan már el tudunk boldogulni.
Szóval jobbra (azaz balra) mentünk, és egy eddig nem járt területre jutottunk (ilyenből pedig aztán bőven van Isztambulban). Nembaj, mi csak mentünk, amikor is egyszer csak megláttuk a Herend boltot.
Bizony, bizony, Isztambul egyik legdrágább (Nişantaşı városrész) részén magyar porcelánt árulnak. és méghozzá micsoda árakon!
Bár mi csak elszáguldottunk (0,3 km/h) a bolt mellett, éjszaka, az esőben, mint baltás gyilkos a gagyi horrorfilmben.
Viszont halottunk már róla, hogy van egy valahol. Sőt, nemrég nyílt egy másik is.
Még egy érdekesség. Úgy hírlik, hogy az egyik motívumot egy ankarai török kultur-régész-művészettörténész professzor tervezte.