Kalácsolunk

Volt egy kicsit nyugis hétvége (meg egy rakat lemaradásom Dr. House terén), ezért úgy gondoltam, ideje egyszer a kalácsot rendesen megcsinálni. Azaz kivárjuk az élesztőt minden alkalommal. 😀

A forrás Lima Pékségétől van, ha esetleg rendesen is szeretnéd megsütni a kalácsot, nemcsak az extrém verzóra vagy kíváncsi. 🙂

Mindez úgy indul, hogy 2,5 dl (nálunk 250 ml vagy negyed liter vagy szemre, vagy csíkos pohár) habtejszín. Namost ilyen biztosan van nekünk is valahol, de ezért nem fogom felébreszteni a közértest vasárnap hajnalban (nálunk nem mi megyünk a sarki boltba, hanem az jön fel hozzánk). Jó lesz a joghurt. 😀

Igazándiból még sosem néztem meg, hogy az én tálkámba mennyi joghurt is fér (vagyis nem fér, mert mire a Dr. House-nak vége lesz, mindig kimászik belőle 😛 ). Na most megmértem. Alig több, mint 1 dl. Nocsak, nocsak.

Najó, akkor legyen 2.5 dl joghurt. Ezt akkor mindjárt a nagy keverőbe pakoljuk, ott aztán kedvére futkoshat az élesztő. Adtam is neki tápot: lisztet meg cukrot, oszt leültem bepótolni a House-t.

Egy rész ugyebár 42 perc. Addigra az élesztő jócskán meg is nőtt. Néztem is nagyokat, hogy hova rakom a lisztet. Ha így folytatódik, akkor majd az utcáról kell kevergetni.
De azért sikerült a kenyérsütőgépbe belapátolni mindenkit (lisztet, stb…). Még a nehéz kuktát is rájuk raktam, nehogy kijöjjenek.
Oké, a kenyérsütőgép nem erre való, de amíg keverget-élesztget, addig elvan magában, én meg csinálom, amit akarok. A tészta előkészítés 90 perc. Azaz pont két rész. 😀

Ennyi idő után kiderült, hogy a gép mégsem keverte össze a dolgokat úgy, ahogy én akartam. Kellett neki a kézi kutyulás is. De legalább megduzzadt.

Igen ám, de valami nem oké a 2,5 dl környékén. Vagy a habtejszín lágyabb, vagy a joghurtunk vadabb, de az is lehet, hogy a mérőpohár rossz (vagy lukas). A kapott tészta igencsak híg. Sőt! Najó…

Az ilyet könnyű javítani addig, ameddig van hely a tálban: liszttel. Nos, kapott is rendesen. Valahol 75-80 dkg körül érhettük el az ideális állapotot. Holott eredetileg 50 dkg-ból indultunk. Bár az is lehet, hogy az 1 kg-ot is átléptük… 😀
Mindenesetre jó nagy lett. Pedig csak eztán kezdett növekedni!

Tészta kész, lisztet (már megint! 🙂 ) a tetejére, letakarás, és megint lehet várni. Pontosan 42 percet.

Eddigre a tészta már majdnem kimászott a legnagyobb edényből is. Éppen jókor értem vissza, mert már kopogtatott a fedőn.
Ebből próbáltunk valami olyat alkotni, ami hasonlít a fonásra, no meg a kalácsra is.
Persze még mindig rettentő híg volt, de azért már lehetett vele dolgozni. Az eredmény nem is lett olyan rettenetes. Igaz, az extra lisztnek köszönhetően nagyon-nagyon hosszú lett, és a negyedik kilométert már nem igazán tudtam hova gyömöszölni.
Mindez után pedig megint várunk, hogy növekedjen (no de most már tényleg hova?).
Várakozási idő: no de hiszen tudjátok már. 🙂

Elérkeztünk a végső kelesztés végére. Csoda, hogy még meg lehet találni a tepsit a kalács előtt. Eddigre egyébként már az 5. óránál tartott a mi kis sütögetésünk (hogyan jött ennyi össze, még mindig nem tudom…). Szóval mindenki éhes volt már.
Egy utolsó gondolat, tegyünk szezámmagot a tetejére (nem volt jó ötlet), majd bedobtuk a sütőbe.

Nem fogjátok elhinni, de megint vártunk. 🙂

De azért nem annyit. Fél óra elég volt, és már hipp-hopp, ki is vehettük a sütőből.

Eredményként kaptunk egy hatalmas finom kalácsot. Ettük első nap. Ettük második nap. Ettük harmadik nap. Ettük negyedik nap. Ettük ötödik nap. Ettük hatodik nap. Hetedik napon „megpihentünk” és vettünk egy normális kenyeret a péknél. Majd ettük nyolcadik nap. Ettük kilencedik nap is. Ettük…