Isztambulba költözésem óta eltelt a második év is. Sőt! A házasságunkból is megkezdtük a második évet! 🙂
Tavalyi jól bevált módszert használva ismét riport elé állítom magamat. De mivel egy blog abszolúte nem egy demokratikus dolog, kénytelen vagyok megint magam magamat kérdezni.
De azért a bejegyzés végén ti is kérdezzetek! 🙂
Én: Mi a legjobb Isztambulban?
Megint én: Erre nehéz válaszolni, mert rengeteg minden van, amit szeretek: hajózás, macskák, vásárlás, a rugalmasság. De talán mégis a legjobb, ahogy zajlik az élet. Minden napra van meglepetés, mindig találni valami újat, valami érdekességet, néha megdöbbentőt. Legjobb az, hogy érezni ahogy él az egész város. Mindenki, még a kutyák-macskák is részei ennek. Ők is valamit minden nap hozzátesznek valami különlegeset amitől Isztambul egyedi lesz.
Én: Mi a legnehezebb
Megint én: A nyelv. Nem is maga a török nyelv, hanem az állandó használat. Nem tudom, akik más országokba mentek hogy érzik. Szerintem roppant fárasztó. Egy-egy hosszabb beszélgetésbe nagyon ki lehet fáradni. Ha pedig fáradt vagyok, akkor nagyon nehéz beszélni. Néha, ha hosszú volt a nap, akkor komoly kihívás lehet egy kenyérnek a megvásárlása is.
Az az érdekes viszont, hogy bár angolul jobban tudok, mégis ha belefáradok a beszélgetésbe, akkor törökül még mindig jobban megértem a mondatokat, mint angolul. A török szavak könnyebben jönnek elő. Vagyis ha elkezdek fáradni először angolul felejtek el, majd aztán törökül (végül magyarul, és akkor már csak nyöszörgök 😀 ).
Nem tudom, ez annak köszönhető-e, hogy állandó török környezetbe vagyok, vagy pedig angolul beszélni tényleg megterhelőbb.
Én: Mi a legrosszabb?
Megint én: Hazamenni, Magyarországra. Az mindig is egy olyan hely volt, ahova nyaralás után hazajártunk. Most ez fordítva lett. Oda nyaralni megyünk (meg telelni). Nagyon kevés az az idő, amit ott tölthetünk.
Végig kell járni a rokonokat, barátokat, ismerősöket. Szülőkkel is együtt akarunk lenni pár napot. Vásárolni is szeretnénk, de jó nagyokat. És persze nyaralni is. Meg elmenni új helyekre. Semának sok mindent szeretnék még megmutatni az országból.
De minderre roppant kevés az idő. Nem is tudom, más hogy csinálja. Mi néha titokban megyünk. Máskor meg összehívunk mindenkit, mint egy kiállításra: bemutatom magamat!
Én: Így két év után, hogy érzed? Megérte?
Megint én: Mindenképpen. Elég csak hazanézni, ég és föld a különbség. De a legijesztőbb az, hogy míg itt valóban eltelt két év, otthon mintha semmi se történt volt. Persze, vannak változások, de megint semmi haladás semerre. Itt is vannak problémák, vannak bajok, és vannak őrültek. Meg parlament is van tele érdeles eseménnyel. De valahogy mégis megyünk.
Én: Mi hiányzik legjobban?
Megint én: Egy darab szalonna. 😀
Én: Amikor hazamész Magyarországra, milyen?
Megint én: Csendes és nyugodt. Olyan, mint egy kisváros. Autót vezetni pedig dög unalmas. 😀 Zöldre vált a lámpa, és mindenki kényelmesen, lassan indul el, sehol egy duda, nincs szembejövő az egyirányú utcában; viszont nem is lehet akárhova leparkolni.
Én: Hiányzik a magyar nyelv?
Megint én: Hála az Internetnek mindig megvan a napi adagom. Most pedig úgy tűnik, hogy egy egész halom magyart él Törökországban. Ezt még meglátjuk, mi fog kisülni belőle. 🙂
Én: Tavalyi kérdés: Turista vagy helyi lakos? Melyiknek érzed magad?
Megint én: Ha a péket nézem, aki már jól ismer (bár még nem találta ki, hogy magyar vagyok), akkor mindenképpen olyan, mintha beilleszkedtem volna. De azért a fényképezőgép mindig nálam van, mert Isztambulban mindig találni valami érdekeset. Csak a sarki közértbe menet nem viszem magammal, mert lusta vagyok. De olyankor néha kimarad egy-egy lökött macskás fotó lehetőség.
Tehát a környéken – ha nem is lettem törökké – de már ide tartozom. Előnyöm, hogy ezen a környéken egyébként is sok a nem-török. És persze a törökök nagyon toleránsak a külföldiekkel. Ha viszont jobban el kell merülni adminisztrációban, bürokráciában, vagy csak egy komolyabb összetett akciós vásárlásba, akkor azért még nagyon elkel a segítség.
Én: Hogyan tovább?
Megint én: Így tovább! 🙂
- Az első év (1.000)
- Karácsony, újév, szilveszter, miegymás… (0.917)
- Török saláta a'la nemtommi (0.917)
- Snap Shots meg más újdonságok (0.917)
- Fuss át Ázsiából Európába - az Eurázsiai maraton (0.917)
- Földrengések esetére (RANDOM - 0.083)
Én kérdésem:
Milyen különbséget érzel a török és magyar fiatalok között? Elsősorban világnézetre, nyitottságra, életre való felkészültségre, önálló véleménynyilvánításra vonatkozóan.
másik kérdés: Mikor lesz magyar találkozó?
harmadik kérdés: Milyen jó tanácsod van a Törökországba kiutazó fiataloknak?:)
Köszönöm a válaszokat!
Első:
Sok szempontból a török fiatalok ott tartanak, mint mi a 60-as években. Ilyenkor van egy amolyan lázadás féle a régi elvekkel szembe. Pl. az újabb generációk (20-asok) sokkal nyitottabbak akarnak lenni erkölcsileg, mint az alig idősebbek (30-asok). De még így is sokkal visszafogottabbak, mint a magyarok. Mind ivászat, mind szexuális kicsapongásokkal. Ennek ellenére viszont a cigiben és drogban bőven a magyarok előtt járnak.
Ilyen érdekes különbség pl. a fiatalok nem költöznek össze, nem laknak együtt a házasság előtt.
Míg sok „lazább” fiatalt láthatunk, addig nagyon nagyon sokan olyanok, akik inkább visszafogják magukat.
Így át is térünk kicsit a harmadik kérdésre. Nagyon sok magyar lány gondolja azt, hogy a török srácok aztán hú de nagyon nagyon. Aztán jön a paff, amikor kiderül, hogy ők is éppen olyanok, mint az otthoniak. A fentiekből adódóan sok török srác keres külföldön lányt, hogy pár éjszakát vele töltsön. Sajnos erre a nyugati lányok is igencsak sokat besegítenek, ezért nem meglepő, hogy a török fiuk szerint az európai lányok mind lenge erkölcsűek. És ebbe nem tartozik még bele a szőkék utáni extra vonzalom.
Amit még kiemelnék, az a foci és a saját országuk kiemelt szeretete. Sokszor mániákusan.
Második: holnap indul a fórum, és ott elkezdjük megbeszélni. 🙂
Harmadik:
Két fő ajánlásom van mindenkinek, aki Törökországba megy: itt is emberek vannak. Ugyan úgy vannak itt rendes és nem éppen rendes emberek. És bár a törökök alapvetően nagyon kedvesek, oda kell figyelni.
Másik pedig, hogy mindent csak lazán! Délen vagyunk, és minden lazán működik. 🙂 Ha nem vagyunk lazák, hamar bele lehet őrülni. Pl. a busz nem oda fog menni, ahova kérjük, a találkozóra helyszíne és időpontja még az utolsó percekben is rugalmas vagy nem tudja senki, stb…
Ezek mind részei a laza életmódnak, amitől török a török. Úgyhogy csak lazán! 🙂
Én meg köszönöm a kérdéseket! 🙂
Szia!
En Finnorszagban elek, szinte ugyanigy tudnek valaszolni minden kerdesre, na 9 ev utan a nyelv mar nem faraszt, ill. az angol neha.
De valoban titokban kell haamenni, ill. mar tobben tobbszor megsertodtek, mert nem volt rajuk ido….
Ez nagyon tetszett: otthon semmi nem megy elore, mig nalunk igen (akkor Toroko es Finnorszagban is :-D) Ill. inkabb visszafele megy minden otthon.
Pont ma kaptam egy érdekes linket Platschu-tól, hogy Isztambul a leggyorsabban növekvő világváros.
http://hg.hu/blog/11026-isztambul-a-leggyorsabban-novekvo-vilagvaros
A visszafele haladás is legalább lenne valami. De miben bízhat az, aki fiatal, ha semmi nem történik?
Azért jó látni, hogy nemcsak én érzem így a dolgokat. Főleg a hazajárást! 🙂
Szia!
Úgy örülök, hogy rátaláltam erre a blogra, kicsit olyan, mintha ott lennék még mindig. Amikor először voltam kb 15 éve még kisgyerekként, már akkor elvarázsolt (na persze szőke kislányként mindenki odavolt)Most lassan 2 hónapja töltöttem kint egy hetet, és imádtam.
De azt éreztem, hogyha ott akarnék élni akárcsak pár hónapot is de nyugiban, akkor szőkehaj sötétebbre fest, magassarkú mellőz és ilyesmik, csak hogy jobban beolvadjak.
Tudsz esetleg olyan oldalt ahol legalább kicsit értelmesen elmagyarázzák a török nyelvtant?(akár angolul is lehet)
Nekem nagyon nagy szerelem az a város, és mennék vissza szívesen akár élni is egy időre.
Üdv a blogon! 🙂
Ha a Google-ben rákeresel a learn turkish online szóra, akkor rengeteg angol oldalt találsz. Azt sajnos nem tudom, melyik mennyire jó.
Ezek pedig az én jegyzeteim, amikor még suliba jártam, és volt rendszer a tanulásomban. 🙂
Köszi szépen:)
Az a könyv tuti jó lesz. Kint is kerestem, de nem nagyon találtam, plusz nem értettek meg(angolul).
Meg azt is olyan jó látni, hogy macska mániás vagy 🙂 , én is úgy bírom őket, és sehol nem láttam ennyi kóbor macskát, jah de Marokkóban, de azok viszont betegesek voltak, az összes isztambuli amit láttam viszont szép és egészséges. Nem tudod véletlen, hogy lehet őket hazahozni?
Volt egy kedvenc szürke cicám, Üsküdar-nél/ban(fogalmam sincs, h kéne mondani) és ha még egyszer visszamegyek és ott lesz. nem akarom otthagyni.
ööööö… hát van a hivatalos forma, hogy mindenféle papírok és oltások kellenek, hogy be tudd vinni az EU-ba. Azt nem tudom, hogy az EU-n belül macskát korlátlanul lehet-e transzportálni. Biztos van azért súlyhatár. Mondjuk fejenként 500 kg… 🙂
Másik meg a török módszer: megnézed van-e gazdája. Ha nincs, akkor hoppsz, be a zsákba. 🙂
Aluminimuba nem érdemes csomagolni, mert a reptéri átvilágításkor az ilyen feltűnő. Inkább a sonkák közé kell elrejteni. 🙂
Ez aranyos, ahogy magadat meginterjúvoltad. 😉 Én már feltettem ugyan pár kényes kérdést erről-arról, de azért a többiek is lehet kíváncsiak a válaszokra. 😀
1. Mennyire megy jól a török nyelv? Nyelvvizsgáznál-e belőle, ha itthon lennél?
2. Mennyire fogadtak be a helyiek és az új családod? Hogy fogadták a hírt a magyar barátaid?
3. Szoktál-e pánikba esni, ha egyedül vagy Isztambulban és „letámad” pár árus? Mivel szereled le őket?
4. Mit szeretnél elérni a bloggal rövidebb és hosszabb távon?
5. Milyennek képzeled az életed 5 év múlva kint?
6. Milyen lenne a kinti álom munkahelyed? Mit csinálnál szívesen most, hogy már ismered a viszonyokat?
7. Mit tudnál tenni a törökök itthoni és a magyarok ottani jobb megítéléséért?
8. Igényelnél-e idővel török állampolgárságot is?
9. Melyik részét nem látogatnád Isztambulnak és miért?
10. Tanultál-e kalligrafikus írást? Hazaköltöznél-e ha politikai változás történne az országban?
11. Érdekel-e az iszlám vagy csak elfogadod a párod miatt? Zavar-e a müezzin hajnali éneke?
12. Minek örülsz a legjobban a kinti munkád kapcsán? Mi zavar a legjobban?
13. Kielégíti-e a mostani blog az alkotási vágyad? Írnál-e szakácskönyvet / útikönyvet az élményeidről?
14. Van-e olyan hobbid, amit más törökökkel együtt végzel? Sport? Kultúra? stb.
Hirtelen most ezek jutottak eszembe. Nem kell ám mindenre válaszolni, ha nem akarsz, de tudom, hogy fogsz. 😎 :jedi elmetrükk:
Huh. 🙂 Jó kérdések! Köszönöm őket!
1)
Biztos, hogy nem mennék el nyelvvizsgára. Először is, mert szerintem kidobott pénz. Másodszor, mert nem megy annyira a török. Harmadszor pedig, hogy mégis, melyik törökből kell vizsgálni?
A török nyelv, nem olyan, mint az angol, ahol az Oxford és a társai évente ezer meg ezer nyelvészt ont magából. Itt még nincs olyan fix nyelvtan. Persze vannak megállapodások, meg irányelvek. De pl. többször találkoztam azzal, hogy a szótáram Ankarában készült, és a szavak nem ugyan azok, mint Isztambulban. Még az ankarai nyelvi egyetemen is a tanárok sokszor vitáznak, hogy melyik verzió az igazi török. Persze mindenkinek igaza van, csak egyik tanár antalyai, másik urfai, harmadik meg rizei. Köztük meg ezer km-ek vannak.
Mindemellé jön, hogy sok török szerint nem is ők az igazi törökök, hanem a türkmenek. Sok dolog nincs még tizstázva… 🙂
2)
A helyiek gond nélkül befogadtak. Persze még 2 év után is érdekesség vagyok. Sokat szeretnek pl. az EU-ról kérdezni. De sajnos nem vagyok jó marketinges az EU-ra nézve. 🙂
A magyaroknál gyakori téma volt, hogy ki kellene már menni külföldre. Így annyira nem volt meglepő, hogy többen is megszöktünk. Inkább az irány. Elején nem is hitték el. De meséltem nekik sokat, így már másképpen álltak a dologhoz.
Először a szülők sem akartak engedni. De aztán eljöttek egy törökországi körútra, majd még egy hetet Isztambulban sétáltunk. Így megismerték a valódi országot, nemcsak azt, ami a TV-ben van.
3)
Az árusokat úgy kell leszerelni, hogy nem állunk velük szóba. Én alapvetően kedves embernek gondolom magam, így néha trécselek velük, mert érdekes. A cipőpucolóktól szoktam menekülni. Legjobban viszont azokat utálom, akik angol nyelvtanfolyamra próbálnak behívni. Más látja, hogy külföldi vagyok, és megpróbál cipőt, szőnyeget eladni. Ezek miért nem értik meg, hogy nemkell nekem az angol? Van nyelvvizsgám, és remekül elvagyok vele. Nemkell.
4)
Nem tudom. Jól elvagyok vele. 🙂
Persze az nagyon jó lenne, ha annyi bevételem lenne belőle, hogy egész nap csak ezzel foglalkozzam. Akkor magasabb színvonalú lenne. Járnám a várost folyamatosan, stb…
De nem várom el, hogy így is legyen.
Fontosabbnak tartom, hogy a blog mellett egy wiki is kialakuljon, ahol könnyebben találni információkat. Ebből később egy útikönyvet lehetne összeállítani.
Mellette pedig szeretném, ha a fórumon is lenne élet. Együtt többet tudunk segíteni, több információt tudunk összeszedni, mint egymagam.
5.
Család + gyerkőcök + macska + Isztambul:)
6.
A teaházat szeretném nagyon elindítani.
Igazándiból egy olyasmi lenne jó, ami Isztambul és Törökország megismerésével jár. Pl. utikönyv, képeskönyv készítése megy ilyenek.
Semmiképpen nem lennék viszont idegenvezető.
7.
Ha egyszer és mindenkorra a médiát belőnénk a Napba, az nagyon sokat segítene. Hihetetten, hogy mennyire a fehér ember felsőbbsége ömlik. No meg a vég és a szenzáció minden áron…
De ez itt sincs másképpen. Néha döbbenet, hogy ugyan azt a magyarországi hírt hogyan tálalják a törökök, és fordítva. Pedig ez a két ország még közel is van. Mi lehet akkor mondjuk egy kínai hír valósága?
Másik, hogy a rosszhírt leginkább mi terjesztjük, turista szerepében. Hihetetlenül bunkó turisták vannak. Mintha azáltal, hogy elhagyjuk az országunkat, a civilizáltságunkat is otthon hagynánk.
Nemcsak, hogy az emberek meg sem akarják ismerni a másik ország kultúráját, civilizációját, de úgy viselkednek, ahogy otthon biztosan nem tennék. Ezzel aztán a saját országukat nagyon jól lejáratják.
Nem véletlen, hogy a törökök szemében Európa az erkölcsi fertő.
Sajnos ebben sok utazási iroda is élen jár. Sokszor elfelejtik, hogy mekkora felelősség az ő munkájuk. Nekik kellene a turistákat az úton előkészíteni, mielőtt belépnek egy új világba.
Szerintem azzal, hogy van ez a blog, máris sokat tudok segíteni. Ha már az emberek kíváncsiak lesznek és meg akarják ismerni a másik országot. Nemcsak, mintha beülnének a moziba. Akkor már elértünk valamit.
8.
Mindenképpen. A vízumot csak 4x lehet hosszabbítani. Azt mondják 3-4-5 év után könnyen meg lehet szerezni.
9.
Minden részét megnézném. Más dolog, hogy itt is, mint minden nagyvárosban, vannak nem ajánlott részek, mert veszélyes. De Isztambul minden része más és más. Egy-egy külön világ.
10.
Inkább kíváncsiságból. No meg érdekes lenne a régi oszmán írásokat olvasgatni.
10b.
Nem. Nem költöznék vissza.
Azért mindenképpen kiemelném, hogy nem a politika miatt hagytam ott az országot. Sőt, talán ott se hagytam volna. A politika csak a hab volt. Pl. a bankok sokkal rettenetesebbek. És az a szomorú, hogy hiába mondom az adminisztrációsnak, hogy a Genf bünteti a foglyok kínzását, és még legalább 20 emberjogi szabályt sértenek, de ő is csak a dolgát végzi. Nem fog az ügyfél kedvéért szembeszállni a főnökével.
Ég és föld a különbség a magyar és a török bankok között. Az is röhej, hogy még a macskasimogató internetes klubbnak erősebb internetes védelme van, mint a bankomnak.
Ugyan így a szolgáltatások (pl. internet, telefon) is rémes. Mintha ők tennének nekem szívességet azzal, hogy fizetek nekik. 😛
És persze a munkaadók. Nagyon gusztustalannak tartottam, hogy a főnökeim szerettek zsebbe fizetni. És közben mosolyogtak, hogy de jól kitolunk az állammal. De közben az én nyugdíjamat nyúlja le. Én nem tudok majd elég keresetet igazolni bank fele, vagy bármi más irányba. Nem is beszélve, amikor a fizu emelés azt jelenti, hogy a Sodexho utalványunk 500 ft-al megemelkedik.
Szerintem nem a politika a legfőbb probléma otthon.
De ha minden szép és jó lenne, akkor is hiányozna a tenger és Isztambul dinamikája.
Ami még érdekes, hogy mióta kint vagyok, szerintem sokkal többet segítek Magyarországnak, mint odahaza. Pl. csomó mindent veszünk ott, és hozzuk el. A teaházhoz is onnan jönne a tea. És egy rakat török turistát küldök minden évbe, akik aztán rendesen szórják ott pénzt.
11.
Mielőtt kijöttem, azért körbejártam, mi fogad itt. Szerettem volna mindent megismerni. Itt is megtudtam, hogy a valóság, és amit belénk nyomnak, az bizony egészen más. Ilyen volt pl, hogy a 3 nagy vallás (zsidó, keresztény, iszlám) lényege nem különbözik: szeresd felebarátod, légy jó ember, stb…
Az Allah és az Isten ugyan azt a felsőbbrendű hatalmat jelenti. Még a szó is ugyan az, csak más nyelven. Sokszor úgy gondolom rájuk, mint ugyan annak a sorozatnak a három könyve (Tóra, Biblia, Korán). Nem találtam bennük olyat, ami miatt egyik kizárná a másikat.
11b.
Ahol lakunk balról a templomok harangozása jön, míg jobbról a müezziné. A templomosok mindig sietnek 2 percet. Míg a müezzintől megtudom, hogy mikor megy le a nap. Reggel pedig átalszom az egészet. 🙂
Egyes magasabb pontokon fantasztikus hangulata van, ahogy több tíz, több száz helyről hallani a müezzint. Jól érezteti, micsoda hatalmas ereje van egy vallásnak. Ahogy több millió embert megmozgat.
A müezzinnek külön érdekessége még, hogy cserélődnek az emberek. Nem magnóról megy, hanem minden alkalommal élő. Ahogy nincs két egyforma élő koncert sem, nincs két egyforma müezzin sem. Néha valaki elalszik, és későn kezdi. Vagy más kalandok vannak.
12.
Annak örülök legjobban, hogy emberi körülmények között vagyok. A munkámat becsülik. És mindig kapok köszönömöt! 🙂
Ami zavar, hogy még mindig nem tudok mindent eléggé jól törökül kifejezni.
13.
Szakácskönyven még nem gondolkodtam. Szerintem az inkább másoknak való. Ha az enyémet követi valaki, akkor sokat fogja a tűzoltókat látni. 🙂
Utikönyvön viszont mindenképpen gondolkozom. De az nem most lesz. 🙂
14.
Ilyen még nincs.
Szia, olvastam a kommenteket, és megakadt a szemem a 6.válaszodon, annak is az utolsó során 🙂 idézem: „Semmiképpen nem lennék viszont idegenvezető”
szabad kérdeznem, hogy miért?
Igazából azért érdekel, mert te kint élsz, valószínű átlátod ezt is. Nagyon szeretem Törökországot, terveim vannak, többek közt ki szeretnék költözni Antalyaba és ott valami munkát is kéne találnom(mert apa nem engedne ki csak úgy és a pénzén sem szeretnék élősködni). 🙂 Idegenvezetői munkát gondoltam, ami lehetne az indok, hogy miért is költözöm ki vagy valami hasonló. Rengeteget böngészek utána, de itthon csak belföldre szóló idegenvezetői képzéseket találtam és sajnos még idegenvezető ismerősöm sincs.
u.i: Amúgy minden nap olvasgatom az oldalt, sokat segít mélyebben megismerni Törökországot és az embereket. Jó azt is látni, hogy ti is milyen szépen éltek, irigyellek is rendesen 🙂
Köszönjük, és üdv a blogon! 🙂
Megpróbálom összefoglalni, miért nem lennék idegenvezető. De legegyszerűbb, ha megnézel egy szervezett utat. 😀 Én nagyon örülök, hogy az internet és a nyelvtudásom fejlődött annyit, hogy saját magam szervezem az utakat, nem pedig csoporttal megyek.
Ugyanis a csoporttal mindig bajok vannak. Az egyik, hogy összezárnak egy marék vadigen embert. Egyik fele rohanni akar, a másik pedig leülni. Egyik balra, másik jobbra.
És ezek még a jobbik esetek.
Van, aki úgy érzi, hogy önálló. És van, aki valóban az is. És van, aki akkor is bajban van, ha még el se indult otthonról.
Ugye milyen jó az, amikor visszafele a reptéren kérik az útlevelet, mire a turista döbbenten mondja: nem tudtam, hogy visszafele is kell.
Nagyon sokszor pedig egyszerűen csak az a gond velük, hogy azt hiszik, beültek a moziba. Nem azért mennek egy másik országba, hogy megismerjék, hanem hogy szórakozzanak egyet. Mindent lefényképezzenek, mindent összefogdossanak. Itt számtalan panaszkodnak a törökök, hogy amikor a dzsámiban imádkoznak, akkor a turisták közvetlen közelről vakuzgatják őket. Szemből persze. Ez nemcsak hogy gusztustalan és barbár dolog, de roppant egészségtelen is.
30 embernek nem lehet elmagyarázni, hogy viselkedjenek. Főleg mert a többség meg van győződre róla, hogy tud. Pedig nem.
És akkor mér utána jön, hogy sírunk, mert szembe jött 3 lépcsőfok, mert fűszeres az étel, mert nem eléggé buborékos a kóla, és hol a McDonnalds…
Persze a többség nem ilyen. De minden csapatban van 4-8 ilyen.
Vezettem párszor csapatot, és nagyon meguntam őket.
Feleségem nővére is szokott csapatot vezetni. Ő hivatásosan is idegenvezető. Azon gondolkodik, hogy a franciákat összeköti egy jó vastag kötéllel, hogy ne vesszenek el mindig. Csak a franciák, de ők mindig. (róluk egyébként is ezer történetem van 😀 lásd itt :)).
Így én már csak olyanoknak vállalok vezetést, akit jól ismerek, vagy túlestek pár „kiképzésen” 🙂
Ha Törökországban szeretnél idegen vezetőzni, akkor érdemes tudnod, hogy hivatalosan csak a török állampolgárok tehetik ezt. Mindenki más feketén dolgozik.
A magyar utazási irodák viszont nagyon örülnek mindenkinek, aki csak ismeri az országot, és tud törökül. Ők úgy szokták csinálni, hogy havonta hazaviszik a vezetőt, majd vissza. Mivel a vízum csak 30 napig szól (ezzel egyébként nem is lehet munkát vállalni).
Így aztán ha idegen-vezetni szeretnél, akkor szerintem vagy írass tesztet, vagy legyen nálad egy bunkó (a bunkóknak) meg egy halom szák (szintén a bunkóknak). 🙂
De azért kívánom, hogy ezek a problémások inkább máshoz jussanak! 🙂
Sok sikert! 🙂
Köszönöm szépen. Egy része azért már ismerős volt a korábbi beszélgetéseinkből. 😉
Most pedig ha lennél olyan kedves a köv. heti nyertes lottószámokat előadni vagy megmondani, hogy hány éves a kapitány, akkor nagyon örülnék.
30
😀
baratnöm tavaly vitt haza egyet, csinaltatott neki utlevelet, voltak dokınal par oltasert….Török Marci a neve:)
Köszönjük az infót! 🙂
Egyszer egy ilyen útlevelet úgy megnéznék. Van fénykép a macskáról? A határon megnézik, hogy a macska csíkozása egyezik-e a fotón szereplővel?
baratnöm tavaly vitt haza egy macskat voltak vele dokınal csinaltatott nekı utlevelet. a neve Török Marci
Nekem hirtelenjében három kérdésem lenne:
Hogy áll Sema a magyar nyelvvel? És milyen nyelven kommunikáltok? Gondolom az évek alatt változhatott.
Illetve: Sema mit szól ahhoz, hogy te egy konyhatündér vagy és nem csak egyedül övé a konyhal?
Magyar tanulni nem egyszerű, mert nincs hol. Nincs suli, meg ilyesmi.
Könyvet vettünk sokat, de könyvből tanulni nem annyira mókás.
Otthon törökül beszélgetünk. Csak néha váltunk át angolra. Arra figyelünk, hogy ne legyenek kevert mondatok. Vagy teljesen angol, vagy teljesen török.
Magyarul még nem beszélünk otthon. Az remélhetőleg egy későbbi fázisban lesz. Egyenlőre nekem nagyobb szükségem van egy jól használható török nyelvtudásra, mint Semának egy magyarra.
Sema örül, hogy nem neki kell mindig a konyhában főznie. Néha meg: hát mit csinálsz már megint??? 😀
Azért akkor jobban mennek a dolgok, ha közösen sütögetünk. 🙂
Köszönöm szépen a válaszokat! 🙂
Nekem az egyik álmom, hogy magyar mint idegen nyelvet taníthassak török közvetítőnyelvvel, de ahhoz el kellene érni egy bizonyos szintet. 🙂 Az már csak hab a tortán lenne, ha mindezt Törökországban tehetném. Csak nem tudom, hogy ez mennyire reális álom. Mindenesetre a terv megvan. 🙂
Szívesen!
Nem rossz terv. Az ilyenhez Ankarába érdemes menned a Tömerbe.
Ott van magyar nyelvi tanszék is, ha jól tudom. De biztosan van magyar nyelvtanítás.
Sajnos Isztambulban nem sokan akarnak magyarul tanulni.
Igen, tudom, hogy Ankarában van Hungarológia tanszék, de lektorokat négyévente helyeznek ki oda, és legközelebb 4 év múlva lesz ilyen lehetőség. Az meg nem most lesz… :/
4 év az tényleg sok…
Viszont 4 év alatt sikerülhet a nyelvet megtanulnod. 🙂
CyberMacs: Még csak most olvastam az idegenvezetős leírásodat és tanulságos volt. Én egyszer itt meséltem az élményeimről ezzel kapcsolatban:
http://platschu.blogspot.com/2009/07/az-utazas-anatomiaja.html
Én szívesen vezetnék csoportot is, mert szeretek információkat átadni és szórakoztatni. Rendíthetetlen optimistaként hiszek a szép szó erejében, tehát meg kell kérni őket erre-arra, hogy ezt ne csinálják. Ehhez hozzájön az is, hogy mivel gyógyszerészként ügyködök, ezért a betegek helyett is kell gondolkodnom. Ez nem jelenti azt, hogy most totál hülyének nézem őket,d de ami nekem evidens, az másnak nem feltétlenül az. Ezt a fajta belelátó képességet / empátiát meg valaki vagy birtokolja a legeleje óta vagy nem, ezért is van rossz doki, jó doki, rossz tanár, jó tanár és értelemszerűen jó idegenvezető és rossz idegenvezető és kapcsoltan jó csoport és rossz csoport.
Régebben jártunk túrázni és ott láttam olyat, hogy apróságokkal remekül fel tudták dobni az út hangulatát. Pl. a legelején kínáltak pálinkával és pogácsával, majd a nap folyamán többször is volt eszem-iszom, ami ugyan be volt kalkulálva az árba, de legalább tudtuk, hogy ilyen családias eszegetések mindig lesznek a kirándulásainkon és kaját még csak véletlenül sem szabad magunkkal vinni.
Erre mi történik egy „profi” utazási irodánál? Csak a profit érdekli őket, ezért arra nem képesek, hogy legalább egy A4-s papíron a kezünkbe nyomjanak a teljes vagy a napi programot vagy esetleg a következő város turisztikai térképét. A legnagyobb ciki az volt, amikor olyan útra küldenek el idegenvezetőt, aki még csak nem is járt azon (ilyen volt éppen a törökországi utam is).
Tehát ha én vinnék ki valakiket pl. Törökországba, akkor az a minimum, hogy már előre utánaolvasok mindennek, illetve ha lehetőség van rá, akkor akár körbe is utazom a helyszíneket. Tisztában vagyok vele, hogy ez is csak egy ideális világban történik meg, mert a helyismeret is gyakran kimerül abban, hogy az előre lepacsizott vendéglőbe vagy boltba fogja a csoportot terelni „véletlenül”.
A törököknél én feltétlenül elmondanám a főbb játékszabályokat, hogy mitől óvakodjunk és mire figyeljünk, de ezt hogy kapnád meg egy idegenvezetőtől, ha még csak nem is járt ott? Ebben a tekintetben te olyan helyzeti előnnyel indulnál, hogy öröm lenne a csoportodban lenni. 🙂
Egy kisebb csoportnál, főleg ha válogatott, akkor mindenképpen össze lehet őket hangolni egy jó vezetővel. Amikor Izlandon voltunk, akkor pl. mindenki tudta, hogy nyakig érő sárban, hátunkkal nehéz táskákkal fogunk hegyet mászni napokon át. Ott nem is volt nyavajgás.
Bezzeg Tunéziában szinten minden körúton volt kb. 20 ember, aki ki se szállt a buszból. Ők miért nem maradtak a tengerparton?
Jó amiket leírtál. Sajnos sok utazási iroda gondolja azt, hogy bárki tud utat szervezni. Pedig hihetetlenül nagy a felelősségük (ugyan ez elmondható a médiáról is).
A svédasztallal kapcsolatban pedig: Tunéziában a hotelben 20 nyelven volt kiírva, hogy melyik az étterem. De csak magyarul írták ki, hogy ez ételt tilos kivinni. Ismernek ők minket nagyon jól.
De ugyan úgy a németekről és az oroszokról is szoktak mesélni a török hotelesek.
Ha majd erre jársz, neked leszek idegenvezető. 🙂
Sziasztok!
Köszönöm a hasznos infókat! (pár héttel ezelőtt érdeklődtem)
Arra lennék kíváncsi, ha átmegyünk az ázsiai oldalra – márpedig átmegyünk! – akkor ott hol érdemes időzni?
Karácsonyi időszakban hajókázni nekem elég fura, de mit javasolnál? Persze valami egyszerűt, gondolok egy esti sétahajóház, vagy nappal valamilyen part menti vagy….fogalmam sincs. Kérlek szépen ajánlj valamilyen módot. Nagy hajó kikötő? Lehet nézelődni? Hol lehet nagy hajókat látni? (A fiam hajótervező szeretne lenni) (Nem teherhajó)
Köszönöm előre is a válaszod: Zsu
Szia!
Ha átmentek Ázsiába, akkor Kadıköy az ajánlott. Ide gyakran mennek hajók. A kikötőből előre, és kicsit balra kell menni, és megtaláljátok az ázsiai központot. Ez nem turista hely, ez az igazi Isztambul.
Térkép
Az utolsó hajó 11-kor megy vissza, így bőven lehet élvezni az éjszakai hajókázást is. Bár most eléggé hideg van.
Ha van időtök, akkor a legjobb túra mindenképpen az egész napos Boszporusz túra (IDO szervezésében, mert sok másnak is van, de azok nem ilyen jók. A hajó Eminönüből, a Galata-híd jobb oldaláról indul.)
Erről egy kis ízelítő.
Utasszállító nagy hajók mind Karaköybe kötnek ki (térkép). Nem tudom, télen mennyire van szezonja. Nyáron folyamatosan érkeznek a hatalmas hajók, és gyakran egyszerre több is parkol. Télen valószínűleg kevesebben vannak. Reméljük, láttok egyet-kettőt. 🙂
Ez a hely a nemzetközi utaskikötő.
Most nincsen kifejezetten éjszakai hajó túra. Csak nyár közepén szokott lenni. Ha este szeretnétek hajózni, akkor menjetek át délután Kadıköy-be, vacsorázzatok ott, és este menjetek vissza.
Este fele Eminönübe kevesebb hajó jár át. Olyankor érdemes Karaköybe menni. Ez nincs messze, az Aranyszarv-öböl másik oldalán van, a Galata-torony közelében.
Jó nyaralást! 🙂
Ahhh,CyberMacs,ne is emlegesd! 🙁 Utaszállító nagy hajó,Karaköy stb… Fáj a szívem a nyári hajóutam után…! Egyébként igazad van,az „én” olasz hajózási társaságomnál valóban nincs szezonja télen az istanbuli utaknak. Csak İzmirbe járnak,és onnan lefelé,ahol melegebb van.
Szia!
Köszönöm szépen a hasznos infókat. Sajnos a boszporuszi hajózásról lemondunk, de Karaköy lesz!
Még lenne kérdésem! Mivel a fiaim 20 év körüliek és úgy gondolom, hogy éjjel talán buliznának is! (Normálisan!) tudnál olyan helyet, website-ot, vagy bármit ajánlani, ahol találunk olyan helyet, ahol egy kicsit belekóstólhatunk az éjszakai életbe is. Pl. nem tudom létezik-é olyan, mint a magyar táncház…csak török zenére, mert a zenéjük nagyon tetszik. Vagy éppen dec. 21-26 között van-e valamilyen népzenei program. (pici táncház…) vagy olyan éjjeli szórakozóhely, ami nem európai, ill nem univerzális. Kérnek tőlem sokan, török zenét, CD-t. Mit ajánlanál? Nagyon köszönöm a válaszaid. Üdv: Zsu
Szívesen! 🙂
Éjszakai élet az Istiklal Caddesin van. Ez az európai nagy sétáló utca, ami a Galata-toronynál kezdődik, és a Taksim térnél ér véget. Este kb. kétmillió ember jár arrafelé, kivéve hétvégén, mert akkor még több. 🙂
Az utca két oldalán nyílnak kisebb utcák, ahol mindenféle kategóriájú helyet lehet találni. Több száz szórakozó hely van sima kocsmától kezdve diszkóig minden.
Sajnos nem tudom, mikor melyikben mi van.
Ugyan itt van egyébként turistáknak népzenei program keringő dervisekkel. Az ilyenek elég jól ki vannak táblázva. Általában hétvégi program.
Ha török zenét szeretnétek CD-n, akkor ugyan ezen az utcán rengeteg zenebolt is van. Ott találtok sok félét.
Ajánlott az Incesaz és a Can Atilla. Mindkettőt megismerhetitek a YouTube-on. 🙂
Huh! Van miből válogatni! Megnézzük. Köszönöm, és nagyon Boldog Karácsonyt kívánok Nektek! Holnap indulunk.
Nektek is Boldog Karácsonyt és jó utazást!
Ma egészen kellemes téli, napsütéses idő van