Isztambul, bár majdnem 500 évig volt az Oszmán Birodalom Fővárosa, és így a muszlim világ központja, soha nem volt sem egységesen török, sem egységesen Iszlám.
Sőt, mondhatjuk, hogy már a kezdetek óta vegyes város volt. Hiszen valóban 2,5 világ találkozik itt (a kelet és a nyugat mellett Anatólia kapcsolata és történelme szorosan összefügg Észak-Afrikával és a Közel-Kelettel).
Így aztán nem csoda, ha a Karácsony is úgymond.. érdekes.
Többször említettük, de mindig érdemes átfutni rajta, hogy olyan, mint Karácsony, nincs Törökországban. Ez nem állami ünnep. Viszont hála a majdnem évezredes vallásszabadságnak mindenki kedve szerint olyan ünnepet tart, amilyet csak akar. Vagyis mindenki úgy és akkor karácsonyozik, ahogy csak kedve van.
Az ortodoxok január 7-én.
Az örmények január 6-án.
A nyugati keresztények december 25-én. Bár már találkoztam olyannal, aki december 24-én.
A pék inkább biztosra megy, mert másfél hónapig folyamatosan árulja a karácsonyi süteményeket, de külön kérésre augusztusban is süt.
A törökök pedig karácsonyfát állítanak december elején, és amíg el nem durran az összes kínai égő, addig meg is marad.
Törökül egyénként a karácsony noel. De Noel valójában a télapó. A karácsonyfa pedig a yılbaşı ağac, miközben a yılbaşı a szilveszter, holott az évkezdetet jelent.
Na de nem kell ezt bogozni, mert mint fent láttuk, a karácsony úgyis egy hónapig tart. Csak az elején még laza, aztán beerősödik.
Például azzal, hogy az ablakokat teljesen ellepig a télapók. Egészen komoly mikulás boltokat találni. Sőt, a hajón is árulnak mindenféle mikulásokat a zugárusok: táncolót, rózsaszínt, rockert, vagy éppen Naszreddin Hodszát mikulás ruhában.
Ez a mi Mikulás-létránk. Igaz, ezt már mutattam. Viszont azóta a szomszédok is szereztek egyet-egyet. De csak a miénk háromemeletes, többieké max 2. hehehe 😀
Sajnos idén nem maradt idő elmenni a bazárba vásárolgatni. Így a tavalyit használtuk.
A kép is a tavalyi, mert sajnos az égősor nagyon le lett harcolva a költözéskor. Azon gondolkodom, jövőre veszek egy napelemeset, és kifeszítem az utca felett. Még nem tudom, hogy juttatom át. Talán egy téglára kötöm a végét. Meglepetés lesz a szomszédnak. 🙂
Közben Isztambulban is történt egy érdekesebb karácsonyi esemény: egyik kerületben, ahol elég sok keresztény él, rendeztek egy nagy népi vacsorát. 250m hosszú asztalhoz bárki leülhetett, és egy jót vacsorázhatott.
Ez sokban hasonlít a muszlim Ramazán (Ramadán) ünnepségre, ahol szintén hosszú asztaloknál bárki vacsorázhatott, ami jó példa arra, hogy a két nagy vallás milyen jól megfér egymás mellett és a szokásokat milyen jól át lehet vinni egyikből a másikba.
Szia!
Nagyon Boldog Új Esztendőt kívánok!
Sikeresen hazaértünk Isztambulból. Fantasztikus volt az a néhány nap amit ott töltöttünk. Megnéztük hajnalban, éjjel is, nagyon jó időnk is volt, napfelkelte, naplemente…..
Félelmetesen nagy város! A kötelező látnivalókon kívül átmentünk hajóval Ázsiába is – ahogy írtad – ez tényleg kicsit nyugisabb és kedvesebb is. (Karaköy) Kipróbáltunk egy Hammamot, ami igazán jól esett a sok mászkálás után. Karácsony este a Szent Antal templomba mentünk, ahol fantasztikus örömünnep közepette találtuk magunkat! Tulajdonképpen ez volt a kikapcsolódás kulcsa, hogy ott mertek az emberek mosolyogni, jó kedvűek lenni, kedvesek és közvetlenek bármerre jártunk. Mi is fel tudtunk szabadulni a nyomás alól, itthon, ha nem drámázol valamin, nem keseregsz akkor nem értenek – mi bajod van?
ja! A hajóra véletlenül eggyel több jetont vettünk. Ezt eldugtam Neked a kikötőnél (Eminömü), van egy gyalogos felüljáró híd, annak a kikötő felé eső részén – a felső szakaszon, ha a város felől jövünk a bal oldali lépcsőkorlát középső oszlopa alá. Ha egyszer arra jársz…..hátha még ott lesz! Minden szépet és jót kívánok még egyszer, buék! Köszönettel: Zsu
Nektek is Boldog Új Esztendőt! 🙂
Köszönjük szépen a zsetont! 🙂
Én tovább ajánlom, hogy segítse egy arra járó magyar turistát. 🙂 Jó ötlet ez a postaláda. 🙂