Hova lett a táskarádió? 🙂
Isztambul ifjúsága már nem a táskarádióval romantikázik. És a hatalmas fekete magnó sem divat. Helyette ott a mobil telefon.
A törökök egyébként is oda vannak a piknikezését. Isztambulban pedig nagyon hosszú a tengerpart, ahol parkokat is találhatunk. Míg az öregebbek kebababot sütnek a parkban, addig a fiatalok inkább ledőlnek a fűre, és előkerül a mobil telefon. Ami persze tele van mp3-al. Bár úgy tűnik, hogy inkább a netes telefonok lesznek a sikeresebbek, ahol nemcsak internet rádió van, hanem Facebook is. Így ha kudarcba fulladt a randi, akkor még naplemente előtt el lehet hívni a tartalékot.
Persze a romantika nemcsak abból áll, hogy ülnek a tengerparton, és hallgatják Ali Baba Adj egy csókot babám népzene rockosított változatát. A török szemlélet ugyanis az, hogy ahol ember van, ott üzlet is van. Több ember, több üzlet.
Az ilyen parkok tele vannak mozgó büfékkel. Ahmed bácsi megunta a TV-ben a sorozatokat, fogta a termoszt, telerakta török kávéporral, löttyintett rá egy kis vizet, majd kiment a parkba, hogy megcsinálja az év üzletét. Ugyan így találunk teaárusokat is.
Persze a sláger mégiscsak a szotyolaárus. A törökök nem bírnak ellenállni, ha szembe jön velük egy jó nagy zsák napraforgó mag. Egyszer ki is akarom próbálni a bazárba, hogy aranyláncra el tudok-e cserélni 20 kg szotyit. 🙂
Így aztán az isztambuli romantika így szokott kinézni:
Kora délután a fiú és a leányzó kiül a tengerpartra. Alighogy kiterítik a pokrócot és felkapcsolják a mobilt telefont, máris megjelenik a tea és a kávéárus. Ez persze azonnal feldobja a szerelmesek hangulatát, de a vérnyomást mindenképpen.
Alighogy ezzel végeztek máris jön a szotyi árus. És már kész is az isztambuli romantika: Balra tea, jobbra kávé, előttük pedig pár kg napraforgómag. Az utóbbi hamarosan átalakul egy nagy halom szotyihéjra, amiben a szerelmesek akár el is bújhatnának.
Ennek van egy másik verziója is, amikor egyszerűen csak kiülünk a Kislány-torony melletti büfébe. Ez valójában nem igazi büfé, mert csak egy bódéból áll, és sok sok szőnyegből és párnából. A bódéban találjuk Ahmed bácsit a teával, kávéval és egy egész raktár szotyival.
És a kilátás is nagyszerű. Bár éppen e miatt kicsit sok a fotós…
De szeretek én is itt ücsörögöni… mikor párom először mondta, hogy sétáljunk le este ide (15 perc gyaloglás a lakásától) gondoltam majd milyen romantikus lesz, édes kettesben, összebújva, gyönyörű kilátással… mikor lépdeltem mellette és még csak közelítettünk a helyhez már gyanús volt a történet… hangok, illatok… gondoltam pár embernek ugyanez az ötlete támadt, mint nekünk. Aztán a szemem igen csak kikerekedett mikor már nem a fülem és az orrom szimatára kellett „támaszkodnom”, hanem megláttam mindent… illetve mindenkit.
Ráadásul nem, hogy romantika, de hangyányi helyünk sem volt. Azóta tudom, hogy az itteni romantikus est mit is takar 🙂
Leugrunk a levegőre kicsit teázni, és közben megnézzük a többieket is. Jó esetben csak megnézzük őket, rosszabb esetben hozzájuk is bújunk, mivel másképpen nem férünk el.
Azért egy ekkora városban nem is lehet könnyű kettesben maradni. 😉
Kettő milliósban maradni… 🙂
Jó, de hogy még tengerpart, naplemente és még műemlék is legyen, azért ez komplikált. 😉