Artvin

Artvin Törökország észak-keleti tartománya a Fekete-tenger túlsó végén. Az utolsó ebbe az irányba, jó távol mindentől. Nem, ez itt nem a világvége, mert az már 200 km-e elhagytuk.

Artvin tartomány csupa hegy. Ez már a Kaukázus széle. Annyira messze van Isztambulból, hogy ide már inkább a túloldalról jönnek. Általában az oroszok, a sok sok török-orosz háborúk folytán.

Artvin csupa hegy és szűk völgy. Leginkább úgy lehet megismerni, hogy órák óta megyünk és még nem találkoztunk egyenessel. Ez a tér minden irányába értendő. Azaz nemcsak folyamatosan jobbra és balra kacsázunk, hanem felfele és lefele is. Persze ez nem akadályozza meg a helyieket abban, hogy a török alapsebességgel, azaz padlógázzal közlekedjenek (és naná, hogy vezetés közben telefonálnak, zenét hallgatnak, táncolnak, dudálnak és kézmozdulatokkal illusztrálják a beszédtémákat).

Artvin csupa hegy. A legkomolyabb főútjuk, ami összeköti Törökországot Grúziával az már rá se fért a tartományra, inkább a félig a tengerre építették. Vagy ha ott éppen nem tudtak építkezni, mert pár hónapos vihar volt, akkor alagutat fúrtak.

A tengerparton mindjárt 500-700 m-es hegyek kezdődnek. Csak úgy bemelegítőnek, mert mögöttük máris ott sorakoznak a 2000-3000 m csúcsok.

Artvin Törökország végén van. Utána már Grúzia. Amióta a grúzok összevesztek az oroszokkal, a grúz-orosz határ le van zárva. Így az artvini határon zajlik az élet. Kb. olyan, mint amikor mi jártunk Ausztriába hűtőt venni.

Artvin tartomány a hegyekről és az erdőkről szól. Hasonlóan, mint a környék összes tartománya. Érdekessége, hogy nagyon magasak a hegyek, és ez az időjárásra komoly hatással van. Jellemzően északról, a Fekete-tenger felől érkezik az eső. Persze egyedül nem buli, hanem hozza a haverokat is, hogy jó nagy tömegben elárassza vízzel a hegyeket. Ezért ez a rész nagyon zöld. Majd pedig a hegy túloldala száraz.

Innentől kezdve már minden a völgyek helyétől és irányától függ. Minden völgynek saját időjárása van. De az sem mindegy, milyen magasan. Lehet, hogy egyik völgyben éppen tél van, míg a szomszédban nyár. A hegy egyik oldalán teát termesztenek, míg a másik oldalon olívát.

Artvin tartományban nagyon meredekek a völgyek. Olyannyira, hogy a völgyek aljában egyszerűen nincs elég hely falvakat építeni. A hegy teteje meg túl hideg és túl szeles. Így inkább mindenki a völgyek oldalában él. Ahol talál egy kis vízszintes jellegű helyet. Ezért a falvak eléggé érdekesen néznek ki.

Néha vannak apróbb felföldek, szép látképpel, ha nem éppen sötétedéskor érünk oda. 🙂

Többi részen viszont inkább a sziklás, meredek fal a jellemző.

Artvin tartomány a hegyekből él. A tenger felőli oldal olyan, amit a tea nagyon szeret: eső, eső, eső, néha eső. Míg a belső részek inkább az eső hiányáról ismertek. Közte viszont hatalmas erdők vannak. Farkasokkal és medvékkel is. Szezontól függ, hogy mi kerül az asztalra, és persze, hogy kinek az asztalára. Van, amikor a medve lakik jó.

Tehát Artvinben vadászat és erdőgazdálkodás a fő megélhetés. Ezen kívül az új divat, hogy ezeket a szűk völgyeket remekül le lehet zárni egy gáttal, és feltölteni vízzel. Erről a helyieknek megoszlik a véleményük, hogy mennyire is jó dolog. Mert munkát ad sok embernek, viszont a víz alá került részen nem jó dolog se lakni se szántani.

Artvin történelme leginkább a Kaukázusról szólt. Arról, hogy a túloldali népek átjöttek a hegyen, majd elvesztek a völgyek labirintusában. A szűk völgyekben mászkáló ellenségere remekül lehet a sziklákat görgetni a hegytetőről. De a lenti sziklák is kiváló búvőhelyeket biztosítanak rajtaütésszerű támadásoknak. Általában ezért az szokott veszteni, aki megpróbál bejönni.

Az I. Világháborúból szól egy történet, amikor az orosz és a török csapatok ugyan annak a sziklának a két oldalán voltak. Mindez télen. Olyan hideg hóvihar volt (ami nem ritka Artvinben), hogy a csatát az döntötte el, a szikla melyik oldalán fagynak meg később az emberek. Puskalövésig nem jutottak el.

Végül pedig Artvin, Artvin tartomány fővárosa. Ő is a szokásos anatóliai városok sajátosságát viseli, azaz senki se tudja már mikor alapították. Valamikor nagyon régen. Aztán jött erre mindenki. Bár már nagyon keleten volt, így inkább csak a hírnök jött el, hogy bejelentse, kihez is tartozik éppen a tartomány. Ha a postás útközben megfagyott, akkor a város elfelejtett átállni az új oldalra.

Ennek ellenére van egy vár a folyó partján. Amikor építették, akkor jó magasra rakták. Csak aztán kiderült, hogy alatta nem maradt hely a városnak. Így a várost a vár fölé tették.

Ma is felfele növekszik a város, mert egész egyszerűen ott van hely. Cserébe mindenkinek panoráma kilátása van. És biztos, hogy senki nem épít a háza elé, mert ott a több száz méteres szakadék van

További képek itt

Artvin, 9.5 out of 10 based on 4 ratings

---