Isztambulban rengeteg ember van. Nagyon, nagyon, de nagyon sokan. Többen, mint egész Magyarországon.
És mindig mindenki csinál valamit.
Így aztán nem csoda, hogyha nem figyelünk oda pár napig, akkor megváltozik a város. Új épületek jelennek meg, régiek tűnnek el. Most éppen egy híd tűnt el.
Beşiktaşban volt egy gyalogos híd. Ez egy nagyon különleges híd, mert igazándiból senki sem használta.
Persze azért szükséges volt, mert mégiscsak egy 2×2 sávos (gyakorlatban 2×5 sávos) nagyforgalmú út felett juttatta volna át a gyalogosokat. Csak éppen senki sem érezte úgy, hogy pár száz autó miatt érdemes lenne lépcsőt mászni.
A rendőrök azért lelkesen próbálkoztak. Tettek ki kerítést, sőt, ki is írták, hogy gyalog átmenni tilos. Néha pedig még a rendőrök is kiálltak oda. Bár ők sokáig nem bírták a forgalom közepén, így beültek a sarki teázóba.
Így mondhatjuk, hogy a híd inkább csak amolyan kilátópont, turista látványosság volt. Meg nagyon hasznos volt, hogy a taxisnak azt mondtuk, a hídnál forduljon meg.
A héten viszont arra jártam, és kerestem, mint tájékozódási pontot, de sehogy sem sikerült megtalálni. Pedig jó helyen voltam, a térkép szerint ott a híd.
A valóság viszont ez:
A hídnak nyoma sincs. De tényleg nincs nyoma. Semmi törmelékmaradvány, vagy luk a járdán. Semmi.
biztosanvasból volt 😉
Arra gondolsz, hogy a gyűjtők erre jártak egy fémtúrára? 🙂
Tényleg vasból volt.
És randa volt, de nagyon. Szóval nem a hídszépségversenyre mente el….
Na, neee! Ez nagyon-nagyon durva! Én jópárszor átmentem ezen a hídon (látszik, hogy nem vagyok török). Most leesett az állam, de tényleg! 😯
Nekem az a durva, hogy mintha ott se lett volna. Semmi nyoma. Szerintem az embereknek fel sem tűnt…
Még most is hitetlenkedem…
Ezért is fotóztam le, mert én se hinném el
Szerintem hidak nem tűnnek csak úgy el. Vagy rossz utcát fotóztál (pl. van egy pontosan ugyanúgy felépített hídmentes változat) vagy befestették láthatatlan festékkel. Jómunkásemberek flex-szel mindent megoldanak. Vagy vettek egy nagy mágnesest és elvontatták helikopterekkel. Egyébként is micsoda eljárás ez, hogy nem szólnak a tiszteletbeli magyar konzulunknak? 😀
Á, Isztambulban nincs két egyforma utca. Mindegyiknek saját egyénisége, napirendje, és cipőfűzője van. 🙂
Nem arra a hídra gondolsz, aminek az egyik vége valóban egy házsorral ellátott járdára nyílt, de a másik végén egy kerítéssel elkerített terület van? Mert az a terület az én egyetemem, és ha a hazaérkezésem óta eltelt 6 napban nem tűnt el, akkor az bizony most is ott áll. 😉
Itt a Tengerészeti Múzeum van elkerítve.
Lehet, hogy van benne egy egyetem is. 🙂
A Tengerészeti múzeum előtti hídon csak az ment át, aki nem sietett. Egyébként a lépcsőjén mindig árultak valamit, zoknit, borotvapengét. Én sem szerettem, mert nagy kerülő volt, ha a hajóállomásra mentél, viszont az utat keresztezni meg életveszély. Lett zebra a helyén?
Lett zebra, sőt, még lámpa is. Pontosan ott, ahol mindenki járt, aki siet (más szóval török állampolgár). 🙂
A zoknis néni is biztosan megvan. Az ilyen apróságok nem szokták elriasztani az embereket attól, hogy jó helyen áruljanak valamit. 🙂