Az egész úgy kezdődött, hogy reggel kinyitottuk a hűtőt. Ilyen élménye talán már mindenkinek volt.
Aztán ránk vette magát a romlott a sajt.
De mi megúsztuk, mert már az ajtó nyílásakor éreztük, hogy valami nem oké…
Szóval a hűtőnk tele volt olyasmivel, amit lehet, hogy nem kellene megpróbálni megenni. Kicsit felhalmozódtak a dolgok az ünnepek alatt (melyik ünnepek alatt? hát Karácsonykor!). Szóval az meg már régen volt…
Van egy török recept, a romlott, de még nem halálos sajtokra: teflonba bele kell dobálni mindent, megolvasztani, megszórni fűszerrel meg ilyenek. Nem rossz dolog, de közben rettenetes szag lesz az egész kerületben.
Viszont ezt csak sajttal lehet megcsinálni. Nekünk pedig más cuccunk is rejtőzött a hűtőben. Úgy tűnt (miután a nagyon gyanúsak egy kis segítséggel elosontak a kukába), hogy mindebből valami pogácsa szerűt össze lehet rakni.
Sema mondta, hogy nem kellene mindent össze-vissza kotyvasztani. Ki tudja, mi lesz a vége. De nekem az az elvem, hogy a főzés olyan, mint a kémia: összekeverünk dolgokat valami taktika szerint (pl. színre jó legyen), aztán meglátjuk mi lesz belőle. Annyi csak a különbség, hogy ebben az esetben az eredményt valaki meg fogja enni. Erre még keresni kell egy teszt alanyt…
Lássuk, mi került bele (azaz mire emlékszünk):
- kukorica liszt
- sima liszt
- füstölt sajt (ne kérdezz, milyen típusú… száraz és kemény volt, de ez azért, mert régi)
- kaşarli sajt (trappista)
- joghurt
- öööö… ezt nem tudom, pontosan mi. Itt kaynak a neve. A tej tetején van, így mondhatjuk fölnek is. De nem olyan az íze. Krémes, édes. Kicsit a tejszínre hasonlít. De nem tejszín. Na, ez is kezdett furcsán kinézni (pláne ha várunk, hú micsoda szaga van akkor), így ezt is bedobtuk a közösbe.
- élesztő. Ez meg honnan került elő…
- tojás. ez az egyetlen tiszta dolog az egészben. friss és ropogós. 🙂
- vaj, tehén szagú
- margarin, mert a vaj nem volt elég
- olíva olaj, mert a margarin sem volt elég
- lehet, hogy még más is összejött…
- persze só, cukor, víz.
Tehát ez egy sajtos-vajas-joghurtos-tejszínes pogácsa.
E mellett egyébként is régi vágyam volt, hogy kipróbáljam a kukorica lisztet, milyen lesz pogácsában. Melinda már mondta, hogy valami nincs a kukorica lisztben, ami van a sima lisztben. Ezért az élesztő nem hat rá. Így kevertük sima liszttel. Öööö… arányok nincsenek. Mivel egyetlen alkotóelem sem volt lemérhető állapotban így a kísérletről nem készült hiteles jegyzőkönyv…
No és akkor.
A fele kacatból kotyvasztottunk egy élesztő tenyésztelepet. Ezek voltak benne: joghurt, öl, cukor, liszt, vaj. Mindez egész szépen felpuffadt, míg a többieket összeszedtük.
A „B” csapat, azaz aki nem lubickolt az élesztővel, ment a nagy tálba. Csak úgy, mindenestől.
Amikor elkészült az élesztő, azaz az A csapat (A-team, hehehe – de béna) összetalálkozott a B csapattal. Jól összetalálkoztattuk őket, sőt, még össze is gyúrtuk.
És íme!
Nagyon szép sárga színe lett. És az íze is egészen jó!
Gondolkoztam, hogyha már ennyi kacat van benne, akkor esetleg még egy kis fokhagyma, pirospaprika, főleg Erős Pista még igazán belefér. De végül az kimaradt. Sema egyébként Erős Pistával ette a végén. Szóval simán belekerülhetett volna… 😀
Nos, innentől a sztenderd pogácsa útját járta: meggyúrtuk, kivártunk, kinyújtottuk, hajtogattuk, megint nyújtottunk, pörgettük a fejünk felett, levakartuk az ablakról, megint nyújtottuk, szaggattuk, festegettük, rájöttünk hogy elrontottuk ezért összegyúrtuk, megint nyújtottuk, most előbb festettünk aztán szaggatunk, és még sajtot is tettünk a tetejére, majd behajítottuk az egészet a sütőbe.
És készen is vagyunk!
Mindezek után nagyon, de tényleg nagyon finom lett. A kukorica liszt egészen izgalmassá teszi.
Ha van egy kis feleslegetek, próbáljátok ki ti is! 🙂
Ez nagyon tetszik….
szuper 🙂 a kukoricalisztet még nem próbáltam, de a kukoricadara az szerintem mintha édesebb lenne a simánál, úgyhogy én pl a tejbedarát sem búzadarával szoktam csinálni 🙂
Egyet próbálj ki!
Várjuk az eredményt! 🙂
A tepsiben szépen néznek ki, de igazából a leírás első pár sora után már a róka koma már a környékén ólálkodott.
Nem fogod elhinni, de tényleg nagyon finom lett. 🙂
Küldjek egy darabot? Adj egy FAX számot, és reggelre már ott is lesz. 🙂
Öregem Platschu,dettó! 😯 Az elején róka-rege-róka attitűd!
Ugye milyen csodálatos dolog a kémia? .de
Akarom mondani a konyha… 🙂
Vagy csak én találkoztam nagyon harcias elfajzott sajtokkal a hűtőben… Aztán kihívójuk akadt a megpenészedett joghurt (a fürdőszobai testvére) és mesterségesen túlérlelt, majd hálóban rothadó narancs alkotta párharc leendő győztesével. Meg biztos ismeritek azt a mondást, hogy a „fagyi visszanyal” és ebben az esetben ez szó szerint megtörténhet… Úgyhogy köszönjük CyberMacs az önfeláldozó emberkísérletet, de nem hiszem, hogy követni foglak ebbe a csatába. 😛
A mi listánkban csak a sajt volt az, ami már túlérett állapotban van.
Ha a joghurt is úgy lett volna… húúú..akkor hidd el, hogy nem próbálkoztunk volna. .de
Nálunk a rémrekordot a pacal levest vezeti. Annak alapban sincs ám jó szaga, hát még akkor…
Második helyezett az az uborka, ami kívülről még nem olyan rettenetes, de ha megfogod (mondjuk kidobni a kukába), akkor széttoccsannak. hűűűűű.
Mindenkinek jó étvágyat 😀
Pacal leves? Egyre jobb… Arra a beáztatott frotírtörölköző darabkákra gondolsz? :boáááá: Ennél jobban már csak a gombalevest és a májat utálom, de mindegy, nem akarom a pogácsa fölötti örömödet elvenni. Legközelebb ne így nevezd el a blogbejegyzést! 😀
Mi a bajod a pacal levessel? Sokan szeretik, és még csak a furcsa török ételek közepes kategóriájába tartozik. 😀
Ott van pl. a pirított bárány agyvelő. Meg a rántott bárány szem… Azok már igazán extrák. 🙂
Egyébként a legkedveltebb a furcsák közül a kokoreç. Ez pirított belet jelent. Mindenhol kapni. Jó messzire elillatozik, amikor sütögetik az utcákon.
Na,teljesen kár volt idekattintanom..:(:( Boaaah
De egyébként ez mind semmi nálam egy Hivatalos(!) ételhez képest! Ugyanis az én olvasatomban a káposztás tészta nem embernek való!
Oké, mindketten K. O.-val nyertetek. 😛 😛 😛 Feyyaz megérezte, hogy a káposztás kockát is utálom. 😀