Egy ideális turista sosem fordul itt meg. És leginkább ez sose történik vele.
Ha viszont pont az ideális turista fordítottja, akkor meg úgyis az elsősegélyen köt ki, nem itt.
Ez a világ a gyógyszertár.
Talán minden turista rémálma az, ha külföldön kell a vöröskeresztes bácsikkal és nénikkel összehaverkodnia. Nos, a jó hír, hogy ilyenek sem Isztambulban, sem Törökországban nincsenek. Itt a mentők és a kórházak jele a vörös félhold.
A gyógyszertárak jele viszont a vörös E betű. E, mint eczane. Ezt érdemes megjegyezni, ha esetleg mégis szükség lenne rá.
Leginkább a kórházak (hastane) környékén rajzanak tömegesen. Mégpedig, mint a szentjánosbogarak, mert tele vannak mindenféle lámpával, és leginkább a villogó E betűvel. Így már messziről megismerhetőek.
Elvileg az E betű csak akkor villog, ha nyitva vannak. De a valóság persze nem ez. Láthatunk villogó E betűt akkor is, ha már régen bezárt. Ennek okai lehetnek:
- Jól néz ki.
- Nincs más lámpa az utcában.
- Így maradt.
- A boltos záráskor sietett az esti focira, és nem ért rá lekapcsolni.
- A kapcsolóra rátolták a szekrényt, még évekkel ezelőtt, és azóta se tudja senki, hol lehet lekapcsolni.
Ebből is láthatjuk, hogy egy felkapcsolt lámpának több oka lehetséges, mint a lekapcsoltnak.
Na tehát találtunk egy gyógyszertárat. A régiek egészen hangulatosak, szépen rendezettek, ahol még a macskának is helye van (lásd tegnapi képen).
De ez a ritkább. A többsége inkább úgy néz ki, mint ahol éppen költöznek. Halmokban áll minden, és a kassza is valahol az aszpirines doboz alatt van. Ennek is van ám előnye! Mielőtt a boltos a pénzhez nyúlna, bevehet egy fejfájás-csillapítót. Bár talán inkább Cavinton kellene…
Najó, ez csak vicc. Nincs szükségük Cavintonra, mert úgy átlátják a rendszert, hogy csak pislogok.
Itt nem úgy van ám, hogy bemegyünk, és bemutatjuk a receptet, vagy elmondjuk mi kell, és megkapjuk, fizetünk, és kész. Itt bizony komoly papírmunka és rendszerek vannak. Hát még a kórházakban, ahol a doki 5 perc alatt elvégzi a bicskahadműveletet, de aztán 40 percet rohangálunk az épületben, hogy a papírokat elintézzük.
Tehát bemegyünk, és megpróbáljuk a kasszát megkeresni. Vagy az egyik eladót. Neki odaadjuk a receptet (ez egyébként többréteges indigó). És máris kezdődik a papírmunka:
Van magánbiztosítása? Persze van, hiszen akkor ő fizeti a gyógyszer árának jó nagy részét. Ehhez van kártya, amit odaadunk a gyógyszertárosnak.
Elvileg ez a kártya, mint a bankkártya működik, csak le kell húzni (nem a wc-ben, hanem a leolvasóban), és már megy is mindent. De persze a dolgok sosem úgy mennek, mint kellene. Főleg Törökországban!
Vagyis a lehúzás nem megy, jön a telefonálás, amikor is a gyógyszertáros felhívja a biztosítót, elmondja azt a rengeteg számot, amit csak össze tud vadászni a kártyán és a recepten (külön jó ilyenkor külföldinek lennie, mert a nevemet mindig betűnként lökdösik át a vonalon). Majd egy 5-7 perc csevegés után megtudjuk, mennyi is lesz a gyógyszer végleges ára. Ezt persze nem vagyunk kötelesek elfogadni, de nem tudunk alkudni, mint a bazárban sajnos.
Utána jön a gyógyszervadászat. Ebben eléggé gyorsak. Sőt, a gyógyszer elővételével egyidőben már az olló is előkerül, és mint egy horrorfilmben a gyógyszerész megtámadja a dobozt. Azt gondolnánk, cafatokra fogja vagdalni, és bár ez történik, ennek oka van: a vonalkód kell, hogy el tudjanak számolni a biztosítónak. Persze nem elég egy kód, mert a hagyományos (1D, csíkos, stb…) mellett ott a 2D kód is, ami olyan, mint egy mini keresztrejtvény.
No, ezeket vágja ki a gyógyszertáros emberünk, és felragasztja a receptre, mint a matricás albumra.
Sajnos ez viszont nem tesz jót a doboznak, nem sok marad belőle. De nem kell izgulni, mert mire egyet pislantanánk, a sértetlen doboz nemcsak cafatokban lesz, hanem össze is lesz ragasztva. Íme:
Minden szépen a helyén van, csak a krémnek lett panorámaablakos otthona.
Majd ha ezen is túl vagyunk, akkor már tényleg jöhet a fizetés.
Egyes esetekben nincs minden gyógyszer ebben a boltban, de nem kell izgulni, mert majd áttelefonálnak a szomszédba (vagy a szomszéd kontinensre) és máris áthozzák.
No, és ha idáig eljutottunk, akkor fontos információ a turistáknak!
Elvileg a gyógyszertár szerződésben áll a turista biztosítójával. Na erre nincs sok esély, hogy pont ilyet találjunk, így ne is keressünk, mert előbb fogy el a szendvicsünk. Persze rákérdezni érdemes.
Marad a B terv: A gyógyszerről, meg mindenről kérjünk számlát, és jól őrizzük meg a hazaúton! Azaz ne tegyünk a csempészett macska mellé! Majd otthon a biztosítónak kell megmutatni, hogy megkapjuk az érte járó pénzt.
Na de ez legyen egy infó, amit tudunk, se sohasem használunk!
Gyógyszertár,
Ha nincs a külföldinek biztositasa és készpénzzel fizet, akkor is nyirbaljak a dobozt, mert akkor talalnak egy törököt és az ö nevén feliratjak a gyogyszert és a török TB meg kifizeti. Igy a gyogyszer kétszer van eladva……::::)))))) Welcome to Turkey!!!!!
és adnak be szurit is ha kéred:) meg kapható minden más is náluk. Káosz király katonái szerintem is mindbe betörtek:D
Vuhú! Nekem „csak” kétszer volt szükségem a gyógyszertárra az öt hónap alatt, de egyszer sem nyirbálták szét a gyógyszeres dobozaimat (pedig kaptam vagy ötöt). Sőt, semmi más nehézség sem adódott, tulajdonképpen egész idáig abban a hitben éltem, hogy Törökországban az egyetlen hely, ahol nincs káosz, az a gyógyszertár. 😀
A gyógyszertár csak nekünk, külső szemlélőnek kaotikus.
Annak a bizonyos dobozdarabolásnak is megvan a megfelelő technikája, amit esti oskolában el is lehet sajátítani. No és persze az aszpirin sem azért van a kassza mellett feltornyozva, mert még nem raktuk el (az elmúlt 40 évben), hanem mert így lesz jó reklámja. Hiszen ha a kedves vevőre rádől az egész tákolmány, akkor biztosan szüksége is lesz rá, és mindjárt kéznél van.
Első kiutazásom alkalmával már sikerült meglátogatnom egy gyógyszertárat… 🙂 A legszebb az egészben, hogy allergiás is lettem a gyógyszerre. Legalább kiderült, hogy a paracetamolra is érzékeny vagyok. 🙂
Végre egy igazán nekem való bejegyzés. 🙂 Ez a kártyás megoldás sokkal szimpatikusabbnak tűnik az angol és a magyar rendszernél. Ha megint eljutok Törökországba, akkor majd benézek már egy ilyen patikába. A múltkor csak kívülről fotóztam le magamat.
Ismeritek a mondást, hogy „az átlag ember rendet tart, míg a zseni átlátja a káoszt.” 😀 Azért ciki lenne, ha a patikus nem tudná, hogy hol mit (és mennyiért 😛 ) tart.
Az eczane szóról valahogy mindig az ekcéma jut eszembe, így könnyű volt megtanulni.
Mindenképpen érdemes benézned. És ne csak egybe!
Minden patikának más-más a hangulata.
Ez mindenhol így van. 🙂 Nekem a legkedvesebbek a régi tárabútorral berendezett patikák, amikkel többnyire már csak patikamúzeumokban lehet találkozni. Az egyik legszebb a kőszegi, de van még a budai várban is.
Törökországban Edirnében fotóztattam magam gyógyszertár előtt. Az elég modernnek tűnt, még ha az officina nagyon picike volt. Azóta láttam Egyiptomban majdnem konténer méretűt, tehát azóta átértékelődtek bennem a méretek. 😀
Gondolom Törökországban is még a régi vágású magizás folyik, mert oda talán még nem tört be annyira, hogy mindent gyárban állítsanak elő.