Gyógyszertár

Egy ideális turista sosem fordul itt meg. És leginkább ez sose történik vele.

Ha viszont pont az ideális turista fordítottja, akkor meg úgyis az elsősegélyen köt ki, nem itt.

Ez a világ a gyógyszertár.

Talán minden turista rémálma az, ha külföldön kell a vöröskeresztes bácsikkal és nénikkel összehaverkodnia. Nos, a jó hír, hogy ilyenek sem Isztambulban, sem Törökországban nincsenek. Itt a mentők és a kórházak jele a vörös félhold.

A gyógyszertárak jele viszont a vörös E betű. E, mint eczane. Ezt érdemes megjegyezni, ha esetleg mégis szükség lenne rá.

Leginkább a kórházak (hastane) környékén rajzanak tömegesen. Mégpedig, mint a szentjánosbogarak, mert tele vannak mindenféle lámpával, és leginkább a villogó E betűvel. Így már messziről megismerhetőek.

Elvileg az E betű csak akkor villog, ha nyitva vannak. De a valóság persze nem ez. Láthatunk villogó E betűt akkor is, ha már régen bezárt. Ennek okai lehetnek:

  • Jól néz ki.
  • Nincs más lámpa az utcában.
  • Így maradt.
  • A boltos záráskor sietett az esti focira, és nem ért rá lekapcsolni.
  • A kapcsolóra rátolták a szekrényt, még évekkel ezelőtt, és azóta se tudja senki, hol lehet lekapcsolni.

Ebből is láthatjuk, hogy egy felkapcsolt lámpának több oka lehetséges, mint a lekapcsoltnak.

Na tehát találtunk egy gyógyszertárat. A régiek egészen hangulatosak, szépen rendezettek, ahol még a macskának is helye van (lásd tegnapi képen).

De ez a ritkább. A többsége inkább úgy néz ki, mint ahol éppen költöznek. Halmokban áll minden, és a kassza is valahol az aszpirines doboz alatt van. Ennek is van ám előnye! Mielőtt a boltos a pénzhez nyúlna, bevehet egy fejfájás-csillapítót. Bár talán inkább Cavinton kellene…

Najó, ez csak vicc. Nincs szükségük Cavintonra, mert úgy átlátják a rendszert, hogy csak pislogok.

Itt nem úgy van ám, hogy bemegyünk, és bemutatjuk a receptet, vagy elmondjuk mi kell, és megkapjuk, fizetünk, és kész. Itt bizony komoly papírmunka és rendszerek vannak. Hát még a kórházakban, ahol a doki 5 perc alatt elvégzi a bicskahadműveletet, de aztán 40 percet rohangálunk az épületben, hogy a papírokat elintézzük.

Tehát bemegyünk, és megpróbáljuk a kasszát megkeresni. Vagy az egyik eladót. Neki odaadjuk a receptet (ez egyébként többréteges indigó).  És máris kezdődik a papírmunka:

Van magánbiztosítása? Persze van, hiszen akkor ő fizeti a gyógyszer árának jó nagy részét. Ehhez van kártya, amit odaadunk a gyógyszertárosnak.

Elvileg ez a kártya, mint a bankkártya működik, csak le kell húzni (nem a wc-ben, hanem a leolvasóban), és már megy is mindent. De persze a dolgok sosem úgy mennek, mint kellene. Főleg Törökországban!

Vagyis a lehúzás nem megy, jön a telefonálás, amikor is a gyógyszertáros felhívja a biztosítót, elmondja azt a rengeteg számot, amit csak össze tud vadászni a kártyán és a recepten (külön jó ilyenkor külföldinek lennie, mert a nevemet mindig betűnként lökdösik át a vonalon). Majd egy 5-7 perc csevegés után megtudjuk, mennyi is lesz a gyógyszer végleges ára. Ezt persze nem vagyunk kötelesek elfogadni, de nem tudunk alkudni, mint a bazárban sajnos.

Utána jön a gyógyszervadászat. Ebben eléggé gyorsak. Sőt, a gyógyszer elővételével egyidőben már az olló is előkerül, és mint egy horrorfilmben a gyógyszerész megtámadja a dobozt. Azt gondolnánk, cafatokra fogja vagdalni, és bár ez történik, ennek oka van: a vonalkód kell, hogy el tudjanak számolni a biztosítónak. Persze nem elég egy kód, mert a hagyományos (1D, csíkos, stb…) mellett ott a 2D kód is, ami olyan, mint egy mini keresztrejtvény.

No, ezeket vágja ki a gyógyszertáros emberünk, és felragasztja a receptre, mint a matricás albumra.

Sajnos ez viszont nem tesz jót a doboznak, nem sok marad belőle. De nem kell izgulni, mert mire egyet pislantanánk, a sértetlen doboz nemcsak cafatokban lesz, hanem össze is lesz ragasztva. Íme:

Gyógyszerdoboz

Minden szépen a helyén van, csak a krémnek lett panorámaablakos otthona.

Majd ha ezen is túl vagyunk, akkor már tényleg jöhet a fizetés.

Egyes esetekben nincs minden gyógyszer ebben a boltban, de nem kell izgulni, mert majd áttelefonálnak a szomszédba (vagy a szomszéd kontinensre) és máris áthozzák.

No, és ha idáig eljutottunk, akkor fontos információ a turistáknak!

Elvileg a gyógyszertár szerződésben áll a turista biztosítójával. Na erre nincs sok esély, hogy pont ilyet találjunk, így ne is keressünk, mert előbb fogy el a szendvicsünk. Persze rákérdezni érdemes.

Marad a B terv: A gyógyszerről, meg mindenről kérjünk számlát, és jól őrizzük meg a hazaúton! Azaz ne tegyünk a csempészett macska mellé! Majd otthon a biztosítónak kell megmutatni, hogy megkapjuk az érte járó pénzt.

Na de ez legyen egy infó, amit tudunk, se sohasem használunk!

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (4 votes cast)
Gyógyszertár, 10.0 out of 10 based on 4 ratings
 

8 Replies to “Gyógyszertár

  1. Ha nincs a külföldinek biztositasa és készpénzzel fizet, akkor is nyirbaljak a dobozt, mert akkor talalnak egy törököt és az ö nevén feliratjak a gyogyszert és a török TB meg kifizeti. Igy a gyogyszer kétszer van eladva……::::)))))) Welcome to Turkey!!!!!

    VA:F [1.9.22_1171]
    Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
  2. és adnak be szurit is ha kéred:) meg kapható minden más is náluk. Káosz király katonái szerintem is mindbe betörtek:D

    VA:F [1.9.22_1171]
    Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
  3. Vuhú! Nekem „csak” kétszer volt szükségem a gyógyszertárra az öt hónap alatt, de egyszer sem nyirbálták szét a gyógyszeres dobozaimat (pedig kaptam vagy ötöt). Sőt, semmi más nehézség sem adódott, tulajdonképpen egész idáig abban a hitben éltem, hogy Törökországban az egyetlen hely, ahol nincs káosz, az a gyógyszertár. 😀

    VA:F [1.9.22_1171]
    Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
    1. A gyógyszertár csak nekünk, külső szemlélőnek kaotikus.
      Annak a bizonyos dobozdarabolásnak is megvan a megfelelő technikája, amit esti oskolában el is lehet sajátítani. No és persze az aszpirin sem azért van a kassza mellett feltornyozva, mert még nem raktuk el (az elmúlt 40 évben), hanem mert így lesz jó reklámja. Hiszen ha a kedves vevőre rádől az egész tákolmány, akkor biztosan szüksége is lesz rá, és mindjárt kéznél van.

      VN:F [1.9.22_1171]
      Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
  4. Első kiutazásom alkalmával már sikerült meglátogatnom egy gyógyszertárat… 🙂 A legszebb az egészben, hogy allergiás is lettem a gyógyszerre. Legalább kiderült, hogy a paracetamolra is érzékeny vagyok. 🙂

    VA:F [1.9.22_1171]
    Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
  5. Végre egy igazán nekem való bejegyzés. 🙂 Ez a kártyás megoldás sokkal szimpatikusabbnak tűnik az angol és a magyar rendszernél. Ha megint eljutok Törökországba, akkor majd benézek már egy ilyen patikába. A múltkor csak kívülről fotóztam le magamat.

    Ismeritek a mondást, hogy „az átlag ember rendet tart, míg a zseni átlátja a káoszt.” 😀 Azért ciki lenne, ha a patikus nem tudná, hogy hol mit (és mennyiért 😛 ) tart.

    Az eczane szóról valahogy mindig az ekcéma jut eszembe, így könnyű volt megtanulni.

    VA:F [1.9.22_1171]
    Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
  6. Ez mindenhol így van. 🙂 Nekem a legkedvesebbek a régi tárabútorral berendezett patikák, amikkel többnyire már csak patikamúzeumokban lehet találkozni. Az egyik legszebb a kőszegi, de van még a budai várban is.

    Törökországban Edirnében fotóztattam magam gyógyszertár előtt. Az elég modernnek tűnt, még ha az officina nagyon picike volt. Azóta láttam Egyiptomban majdnem konténer méretűt, tehát azóta átértékelődtek bennem a méretek. 😀

    Gondolom Törökországban is még a régi vágású magizás folyik, mert oda talán még nem tört be annyira, hogy mindent gyárban állítsanak elő.

    VA:F [1.9.22_1171]
    Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

Hozzászólás a(z) gilead bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .