Isztambulban és Törökországban, hasonlóan a világ számos pontjához, rengeteg hely van, ahol tilos fotózni.
Persze a turisták egy nagy része teljesen zakkant, és nem törődik ezzel. Ez persze nekünk is segíthet, hogy szükség esetén elvegyüljünk a tömegben.
Általában háromféle fotózási tiltással találkozhatunk: vakuzni tilos, állvánnyal fényképezni tilos, vagy pedig teljesen tilos a fényképezés.
A vaku használata tilos az a legegyszerűbb eset. E mögött ugyanis komoly indok van. Mégpedig sok történelmi emlék (elsősorban festmények, mozaikok, és más festett dolgok), amiknek nem tesz jót a fény. A sok fény hatására a festék elbomlik, így egy idő múlva a mozaik és a sima fürdőszobacsempe nem fog sokban különbözni.
Ez tehát tényleg egy fontos dolog. Ha nem akarunk barbár turistának tűnni, akkor tényleg figyeljünk oda a vaku használatára!
Teljesen más viszont a másik két eset. Ott bizony mindenféle tulajdoni problémák vannak.
Hol is kezdjük?
Nos, ugye az ember nem szereti, ha meztelenül lefényképezik. Legalábbis úgy nem, hogy ezt olyan teszi, akit nem ismerünk. Legtöbbünk azt sem szereti, ha ruhában lesz a fénykép része. Ugyebár ez főleg abban az abszolút helyzetben igaz, amikor a fotós ezért még pénzt is kap. Pedig hát… nem ő van a képen…
Éppen ezért többségében nem szabad az embert fényképezni, ha nem egyezik bele. Ez alól azért vannak kivételek. Főleg akkor ha nem konkrétan egy vagy több embert fotózunk, hanem mondjuk egy utcát, ami nem üres. Persze itt azért vannak határok, hogy mikortól (milyen távol van, hány fő, stb…) is lehet azt mondani, hogy Hé! Én nem téged fotózlak, hanem azt a házat mögötted, amit most eltakar a nagy fejed!
Vannak szituációk, amikor viszont mi mondjuk le arról, hogy igényt tartsunk a fényképen szereplés jogáért. Ilyen pl. egy koncert. Általában a jegy hátulján ez fel is van tüntetve. Ezért aztán ha koncertre megyünk, mindenképpen jól fésülködjünk meg, mert ha rajta leszünk a képen, és az unokánk megtalálja egy archívumban, akkor ne az legyen az első mondata, hogy Apa! Neked aztán roppant furcsa frizurád volt!
Az épületeknél is hasonló helyzet van. Ugyanis mindegyik valakinek, vagy valamilyen szervezetnek a tulajdona. Így ők garázdálkodhatnak a jogokkal, hogy mikor és hogyan lehet fotózni. Pl. az Ejffel-torony fotózása és publikálása szabadon engedett. De ha az esti díszkivilágítással együtt fényképezzük és publikáljuk (ez utóbbi a lényeg), akkor már engedélyt kell kérnünk.
De, mint ahogy a biztonsági őr elől menekülve megtudtam, a budapesti Westend is olyan, hogy professzionális fénykép csak engedéllyel készíthető.
És itt a lényeg! A professzionális!
A műemlékek, múzeumok, őskövek, meg minden egyéb is valakinek a tulajdona. Ami legtöbbször az ország kultúrájáért felelős minisztériuma. Ők viszont nem szeretnék, ha mindenki olyan minőségű képet készítene, amit utána el tud adni akár könyv, akár más kiadvány készítésére. Pláne nem lenne jó, ha kiderülne, hogy minden jött-ment jobb fotót csinál, mint a Béla fia, aki a hivatásos fotós…
Ezért sok helyen a problémát úgy oldják meg, hogy egész egyszerűen nem engedik az állvány használatát, mondván, hogy bent úgyis csak félhomály van, és akkor csak vacak képet lehet készíteni. Szerencsére ez nem így van, de azért rendesen meg kell dolgozni egy jó képért.
Elegánsabb helyeken viszont legalább kiírják, hogy a professzionális fotózáshoz kinek az engedélye szükséges. Isztambulban a isztambul.info/wiki/khora-chora-kariye-dzsami-es-muzeum/" class="wiki" target="_blank" rel="external" title="Khôra (Chora, Kariye) dzsámi és múzeum" >Kariye Camii ilyen, ami nem is a Török Kulturális Minisztériumhoz tartozik.
Más helyeken pedig egyáltalán nem engedélyezett a fotózás.
Na de akkor mit csinál a turista, ha otthon mégis meg akarja mutatni a szultán legnagyobb gyémántját (ami egyébként is egy jólőrzött raktárban van, míg a kiállításon csak egy darab műanyag van)?
Nos, ha teljesen tilos, akkor az egyszerű turista fogja, és beállítja a fényképezőgépet, még a belépés előtt. Mindent úgy, hogy ne adjon hangot, és ne kelljen mást csinálni, mint a gombot nyomogatni. Majd pedig a nyakába akasztja, és a gépet lóbálva bemegy a kiállításra. Aztán néha, csak úgy véletlenül, rásiklik a keze a gombra, és véletlenül megnyomja.
De nem minden helyen kell ilyen véletlen nyomogatásra vetemedni. Simán oda is lehet menni a biztonsági őrhöz, és ártatlan turistafejjel megkérni, hogy készítsen rólunk és Nagy Sándor Nagy Baltájáról egy fotót.
Mindjárt más a szituáció, ha csak az állvány van tiltva. Akkor ugyanis lehet fényképezni, csak nem úgy.
Persze az ártatlan turista nem olvas, nem érdeklődik, nem néz utána semminek. Hanem az AyaSofya kellős közepén felállítja a nagy állványt, és elkezd fotózni. A biztonsági őr meg is jelenik mindjárt, mire hősünk sok-sok sorry közepette jó látványosan összepakolja az állványt, átköti, és berakja a hátiszákja legaljára. Ettől minden őr megnyugszik, és visszamegy újabb prédára vadászni.
Hősünk pedig lehajol cipőt kötni, miközben kiveszi a kabát zsebéből a kis állványt, majd egyetlen mozdulattal felhelyezi a gépet, leteszi a földre, és míg befejezi a cipőkötést, folytatódik tovább a fotózás…
Látni olyat is, amikor a turista a számbeli fölényét használja ki. Egyikük (turista 1) jó látványosan elkezd fényképezni. Talán éppen a biztonsági őrrel kezdi. Mire az elkezdi kergetni. Ameddig pedig a turista 1 az őrrel fogócskázik, addig a turista 2 kényelmesen fotózgat…
Persze azon felül, hogy a fenti dolgokat nem illik, nem is éri meg csinálni, Hiszen ha publikáljuk a képet, akkor úgyis lebukunk.
Tilosban fényképezni,
- Közlekedés Istanbulban (1.000)
- Istanbul a 700 hegy városa (1.000)
- Buszjegy (1.000)
- A világ legjobb büféje… (1.000)
- Eltűntek a biztonsági kapuk (1.000)
- İznik, a csempék városa (RANDOM - 1.000)
Itt is azért a témától függ, hogy mit engednek és mit nem. Én pl. rühellném, ha elmegyek templomba akár keresztelőre vagy csak egy sima misére, aztán berontana egy rakás japán turista és vadul kattogtatna rólam képeket, mint valami cirkuszi majmot. Kb. ez írja le a legjobban, hogy mit érezhetnek az éppen mecsetben imádkozók. Hiszen eleve az egész csador téma arra ment ki, hogy idegen palik csak ne vizslathassák / vetkőztethessék a szemükkel a leányzókat. Erre itt mi történik? Eleve szent helyen, vallás gyakorlás közben fotózták őket, ami abszolút bunkóság. Nem véletlenül van tehát kiírva a mecset nyitvatartási rendje a turistáknak.
Ami a múzeumokat illeti, ott persze a fokozottan őrzött cuccokat nem lehet fotózni. Ennek a gyakorlati oka, hogy ne tudj replikát készíteni a dísztárgyról, illetve az sem lenne szerencsés, ha az összes biztonsági rendszert felmérik előre egy tervezett rabláshoz. A szultán palotájában van pár ilyen terem, de ahol éppen vallási ereklyék is voltak (emlékeim alapján a Próféta szakállának egy szála vagy talán az egyik szőnyege) és körben csak mélyen vallásos emberek vannak, ott eleve nem tartanám illendőnek a fotózást.
Az épületek tekintetében már másképpen vélekedek, mert nem értem, hogy miért lenne baj, ha pár népszerű épületről lősz pár fotót. Bár itt is van egy határ, mert nyilván egy katonai vagy diplomáciai létesítményt nem fognak díjazni, ahogy annak én se örülnék, ha az erkélyen viráglocsolás / ruhateregetés közben fotóznának. A Google Street Viewból is ezért volt botrány, hogy a családi házak szabad prédaként lettek felkínálva a rablóknak és a néha lekapott lakók is az arckitakarás ellenére felismerhetőek.
néhány éve megismertem egy fiatal orosz párt, aki nagy érdeklődést mutatott a mai magyar építészet, a modern pesti épületek iránt. A lánynak mindig ilyenek előtt kellett mosolyognia, a srác meg katogtatta szorgalmasan a masinát. A végén kiderült, egy harkovi mérnök iroda fizeti az utazásukat, „ötletek dokumentálásáért” cserébe. Gondolom a nagypapa csóválta a fejét, hogy karórákat nem vitt…
Persze ez a téma nem olyan egyszerű, mégis mikor lehet, is nem illik, mikor nem szabad, és mikor tilos.
De azt is észre kell venni, hogy a világ nagyon-nagyon megváltozott. Ma már minden embernek legalább 1, de inkább 4 képrögzítésre alkalmas eszköz van a zsebében. Szó szerint az egész világot digitalizáljuk. Ezért sok minden újra kellene gondolni, mint jogi, mind más területen.
Gyakorlatilag a neten nem ez megy? Azt mutatsz meg magadból, amit csak akarsz… A világ már soha nem lesz olyan elszigetelt, mint régen. Ha ez a globalizáció előnye, akkor én támogatom. 🙂
No igen. Ami az utcán van, az publikus, és előbb-utóbb fent lesz a neten. Általában azon dolgozunk, hogy inkább előbb, mint utóbb.
És persze ami a neten van, az már nem privát többé.