A törökök nagyon odáig vannak az olívával. Oda is lehetnek, mert ott náluk aztán rengeteg van.
Éppen azért a török konyha egyik legfontosabb eleme. Pl. a török reggelinél hegyekben állnak a zöld és fekete olívabogyók. A többi ételnél beérik annyival, hogy az olívaolajban van párolva, beáztatva, stb…
A olíva fő termelő területe az Égei-tenger térsége, Törökország nyugati része. Az olíva központja pedig Izmir (Erről gondolom majd izmirli fog írni egyszer 🙂 ).
Nekünk van egy ismerősünk Izmir tartományból. Ő Isztambulban tanult, és úgy tűnt, hogy jól bírja az éjszakai bulikat. De aztán a kora hajnali lefekvés helyett a kora hajnali felkelést választotta, és visszament a falujába az olívafák közé. Azt mondja, nem bírta már, hogy repülőre kell ülni, ha el akar jutni a város szélére…
De azért minden télen ellátogat a világ egyik legnagyobb városába, hogy egy kicsit nosztalgiázzon a taxidudálások és kebabárusok között. Ilyenkor körbejárja az ismerősöket is és hoz egy kis olívát.
Sema nagyon imádja az olívabogyót, így őt is felhívta, kérünk-e. Naná! Jó kis falusi olívabogyó és házilag sajtolt olaj. Az íze sokkal, de sokkal másabb, mint a boltinak, pedig az se rossz. Valahogy intenzívebb az íze, szebb a színe és jobb az illata. 🙂 És persze főz-mos-takarít…
No tehát, kértünk mi is olívát.
Aztán megérkezett a kamion, pár ember kiugrott belőle, összerakták a darut, amivel beemelték a lakásba a szállítmányt…
Végül nem tudom, mennyi minden jött. Az olívás hordó eléggé nehéz. Olyan 25 kg lehet (azaz a repülőn nem fér bele a kézipoggyászba). Bogyóból is annyi van, amivel be lehet teríteni az egész konyhát (Sema szerint ennyi olívabogyó két hónapra elég neki).
Extraként kaptunk paradicsompürét is. Ez valahogy együtt jár az olívákkal. Lehet olyat kotyvasztani reggelihez, hogy egy kis tálba olíva olajat rakunk. Majd ebbe bekerül egy kevés paradicsompüré. Ezt bennfelejtjük a hűtőben 1-2 napra, majd a kenyérre lehet rakosgatni. Elvileg csak az olajat használjuk, amit átjár a paradicsomos íz, magát a pürét nem. De aztán úgyis az a vége, hogy mindenki tunkol a kenyérrel, és elfogy az olaj is meg a püré is. 🙂
No, tehát kaptunk olívabogyót, olívaolajt meg paradicsompürét is. Ezzel kell kihúzni a következő januárig… Meglátjuk… Szerintem jó, ha májusig bírjuk. 🙂
ui: A hiedelmekkel ellentétben mi nem mindent olívaolajban sütünk. Még a rántottás sem, csak nagy ritkán. Mi is mezei napraforgóolajat használunk. Vagyis most éppen nem, mert áttértünk a kukoricaolajra, majd pedig a mogyoró olajra. A krumpli ebben sül. 🙂 Az olíviai megy a salátára meg ilyesmikre. 🙂
Jött egy adag olíva,
- Magyarország (1.000)
- Visszatérés Törökországba (1.000)
- Esküvői videók (1.000)
- Találtam magyar zászlót :) (1.000)
- Találtunk egy hamamot (1.000)
- Állampolgárosodunk – 6. rész (RANDOM - 1.000)
minden török lakasba kell egy raktar / depo “szoba”, ahol ezeket a mennyiségeket lehet tarolni…. jo étvégyat!!!!
A házi olivaolaj tényleg más!!! Ezt mi is tapasztaltuk. Mi Horvátországból hoztunk házi olivaolajat, attól a családtól ahol nyaraltunk. Az íze, illata teljesen más!! Sokkal finomabb. Olaszországban, ahol nászúton voltunk annak a családnak ott a ház mellett volt a saját oliva ültetvénye. Ők mesélték, hogy a nagy olivaolaj gyártók olajának azért “silány” a minősége, mert a félig rohadt gyümölcstől kezdve az ép egészségesen át minden belekerül, és a jó olivaolaj titka, hogy szinte sértetlen gyümölcsökből készül. Az ára pedig azért ilyen magas, mert novemberben amikor a szüret van, hideg van, rövidebb nappalok vannak, így alig találni embert, és amúgy nagyon aprólékos a munka
Ha jól emlékszem, itt a szüret december elején van, de még nincs annyira hideg.
hatalmasak azok a bogyeszok!!! nyammm
na ez egy hasznos hozzászólás volt 😀
Jó étvágyat!… nekünk persze, mert ezt nem lehet leküldeni e-mailben. 🙂
légy szíves tartalékoljatok nekem is. már csak pár hétig kell 😀
Sose értettem, hogy ebben mit lehet szeretni. Borzasztó az íze. Andalúziában járva ott büszkélkedtek, hogy ők adják a világ oliva termelésének 20%-t. Rengeteg ültetvény volt a félsivatagos körülmények között. Az egyik étteremben a saláta többnyire ebből állt. Én próbáltam a zöldet és a lilát is, de mindkettő iszonyú. Lehet Martinivel szuper, de magában ez ehetetlen. Szvsz.
Pedig a helyiek nagyon oda vannak érte. 🙂
Én az olajat szeretem jobban. A bogyóból inkább az jön be, amelyikben paprika van.
Viszont ha neked nem ízlett, akkor gondolom a keserűket kaptad, vagyis a jobb minőségűeket. 🙂
Látom, izmirli elkészült az olívás cikkel. 🙂
Közben hozzánk is megérkezett a 2012-es szállítmány, így újra előtérbe kerülhet ez a téma. 🙂
Így visszatekintve, meddig volt elég a fenti mennyiség? 🙂
A bogyók májusig bírták, míg az olaj most fogyott el. 🙂