1915. március 18. Çanakkale

1915. március 18. fontos nap a török történelemben. Akkor volt, hogy Először megmutatták a nyugatnak, hogy nem holmi gyarmatizálható ország az Oszmán-Birodalom. Hanem egy olyan hely, ahol katona van, ágyú van, és kebabárus is van.

Az I. Világháború nem éppen úgy alakult, ahogy bárki is számította. Persze a háborúk sosem úgy alakulnak, ahogy az emberek számítják. Ennek egyszerű oka, hogy ott az ellenség, aki nem mutat együttműködő magatartást. Sőt! Éppen ellenkezőleg! Ráadásul ő is fel van fegyverezve.

Tehát nem a tervek szerint mentek a dolgok 1914. végére. Mint kiderült, a dolgok sehogy sem mentek. Valamit tenni kellett.

Az ötlet az volt, hogy ha nem működik a nyugat, akkor majd belekavarunk a túloldalról, a Balkánról. Hátha…

Így aztán összeült az ellenfél, azaz az idefél (mert az ellenfél akkor az Oszmán Birodalom volt), és nem tanulva a korábbi hibáiból, megtervezték, hogyan is fog zajlani a csata. A nagyok teljesen odáig voltak a tervvel, és ez a lelkesedés ráragadt a kicsikre. Egész jó kis klubbot sikerült összehozni, ahol az angolok és a franciák mellett egyiptomiak, indiaiak, de még új-zélandiak és ausztrálok is voltak. Sőt voltak ott olyanok is, akik végül nem voltak ott: oroszok, görögök, olaszok és románok. Nagy volt az izgalom, gyorsan egymás között fel is osztották az Oszmán Birodalmat. Az oroszok csinálták a legjobba, mert bár megígérték, hogy semmiben sem fognak segíteni, ezért cserébe a Fekete-, és Égei-tenger közötti átjárót maguknak követelték.

És akkor eljött az 1915. Február. És pedig 18. Az antant flottái megérkeztek a Dardanellákhoz, és elkezdik a török szárazföldi erőket lőni. Ami minden bizonnyal nagy zajjal járt, mert az isztambuli bazárosok meghallották, hogy egy hatalmas turistacsoport érkezett. Több se kellett nekik, mindjárt el is indultak a helyszínre.

Közben az antant kisebb próbálkozásokba kezdett. Állítólag egy kezdetleges tengeralattjáró megpróbált a Bizánc óta jól bevált kifeszített lánc alatt átsurranni, de beleakadt egy öreg török halász hálójába. Ő nem vette észre, hogy a nagyméretű hal helyett valami mást fogott, és ízibe grillen megsütötte.

Egy másik alkalommal a felderítő hajó túl közel ment a parthoz, ahonnan Hello my Friend felkiáltással megjelent az isztambuli bazár hadtest. Bár a matrózok mondogatták, hogy No money, a törökök beérték csereáruval is. Este az antant bázisán a megfigyelők azt látták, hogy egy halom angol úszik feléjük. És bár a hajónak nyoma sincs, helyette több kilométer szőnyeggel, több száz porcelántányérral, fűszerrel és egy pár csengettyűs papuccsal lettek gazdagabbak.

Az antant vezetése úgy döntött, hogy ez így nem mehet tovább. A fenti események jegyzőkönyvét titkosították, majd átfogó hadműveletbe kezdtek.

1915. március 18-án reggel megindult az egyesített flotta. Aztán hirtelen megállt, mert az első hajó aknára futott. A parancsnokság mindjárt kérdőre is vonta az aknaszedő csapatot, mért is nem végezték a dolgukat rendesen. Mira azok azt mondták, hogy próbálták, de megjelent pár önkéntes idegenvezető, akik körbevezették őket a városban. Végül a helyi kocsmában kötöttek ki, egy-egy rakı mellett. Az, hogy utána mi történt, arra nem emlékszik senki.

Az antant ötlete az lett, hogy a partot addig ágyúzzák, míg el nem fogy a parti védelem, és majd utána szedik fel az aknákat. De nem sikerült, mert a török védelem túl erős volt. És persze ott voltak még az aknák is. Az eredmény az lett, hogy a 18 hajóból 3 elsüllyedt, 4 pedig súlyosan megsérült.

Az antant vezetése belátta, hogy ahogy már több ezer éve senkinek, neki sem sikerült a csatornán átverekednie. Új tervbe kezdtek, mégpedig egy parti akcióba a Gallipoli-félszigeten. Ők még nem tudták, hogy a bokrok mögött a törökök már építik a sátrakat az eladó pultokkal együtt. És azt sem tudták, hogy abban a csatában fog részt venni a fiatal Musztafa Kemál, ki később az egész térség történelmét megváltoztatja…

De ez már egy másik történet.

Törökországban minden év március 18.-án erre a tengeri ütközetre emlékeznek. Amikor is az elmaradott, fejletlen török csapat megmutatta a nyugati csapatoknak, hogy nem egy elveszett nemzettel állnak szemben.

Talán pont az ütközet emlékére ezen a napon egy kisebb összecsapást rendeznek: Galatasaray-Fenerbahçe mérkőzést!

Linkek:

• Dardanellák ostroma Wikipédia link
• I. Világháború fórum
• Török foci fórum Feyyaz vezetésével