Az isztambuli látnivalók folytatása innen, meg innen és innen. Befejező rész.
Kislány-torony (Leander-torony)
Isztambul egyik legkedveltebb szimbóluma a Boszporusz közepén található ősi, bizánci világító torony. Történetből több is van, de mindegyiknél a főszereplő egy lány, akit bezártak a toronyba, hogy megvédjék a külvilágtól.
Egyik verzió szerint a toronyba minden éjjel beúszott a lány szeretője, mígnem egyszer úgy elfáradt az éjszakai műszakban, hogy kifelé menet belefulladt a tengerbe. Hát még mi lett volna, ha a 4. hullám után elrontja az útirányt, és egyenesen a szultáni háremben köt ki…
Másik verzióban a lány apja kap egy jóslatot (akkor még nem voltak a küld tovább húszezer ismerősödnek, különben a metró levágja a kezed típusú e-mailek), miszerint a lány meghal az X. szülinapon. Azért, hogy megvédje, bezárta a toronyba. De amikor a reggelit vitték neki a szülinapján, akkor a gyümölcsöstálban elbújt egy kígyó, ami – micsoda véletlen – pont a lányt marta meg.
Ilyen történet van az Ezeregy éjszaka meséiben is, ahol egy szigeten van egy fiú hasonló okokból, majd odatéved egy egy másik (szintén fiú, és öööööö), de aztán nem sikerül a dinnyét jól felvágni, és máris kész a tragédia.
A torony ma étterem, ahova az ázsiai parton indul a hajó. A parton pedig van egy remek büfé.
Megközelítés: Üsküdar kikötőtől átvergődünk a metróépítésen, majd gyalogolunk a parton amolyan 15 percet. Vagy Harem kikötőtől gyalogolunk. A Harem hajó este tovább jár.
Típus: világító torony
Építészet: 3
Kultúra: 3
Turista: 2
Történelem: 2 (bizánci)
Fotózás: 5
Magyar: nincs
Nehézségi szint: közepes
Bejutás: hajóval, a benti étterem drága
Haydarpaşa
Haydarpaşa az ázsiai pályaudvar. A németek építették a XX. sz. elején. Különlegessége, hogy cölöpökön áll a tenger felett. Nagyon hangulatosan lett. Innen vonatkomppal van az összekötés az európai pályaudvarral.
A pályaudvar egy mesterséges félszigeten van, amin a pálmafák egy igazán különleges érzést adnak. Középen egy mozdonyt találunk, az szállította Atatürköt Ankarába az utolsó útján.
Megközelíteni viszonylag könnyű, mert a Kadıköy-be menő hajók majdnem mindegyike megáll itt is. De csak majdnem mindegyik. Amelyikre mi fogunk felülni, az biztos, hogy nem. Sőt, még leszállni is elfelejtünk majd, és a hajó bevisz a Márvány-tengeren levő Szigetekre… De azért mégis próbáljuk ki! 🙂 Hátha sikerül! Persze érdemes kérdezgetni az embereket mégis mi merre van. 🙂
Típus: pályaudvar
Építészet: 4
Kultúra: 2
Turista: 2
Történelem: 2
Fotózás: 4
Magyar: nincs
Nehézségi szint: közepes
Bejutás: hajóval
Szigetek (Herceg-szigetek)
Ha már úgyis a Szigetekről beszéltünk, akkor pár szót róluk is írunk.
Ha nem bírjuk Isztambul igencsak dinamikus életét, akkor irány a Szigetekre, egy egész napra. Hajóval kimegyünk a zöldbe, ahol hangulatos faházakat, nyaralókat láthatunk. Itt nyugi van, még a macskák sem szaladnak.
Szigetekről itt találhatunk egy bővebb leírást.
Típus: városrész
Építészet: 4
Kultúra: 1
Turista: 1
Történelem: 1
Fotózás: 4
Magyar: nincs
Nehézségi szint: közepes
Bejutás: Hajóval Kabataş kikötőből.
Ortaköy
Közép Földe után Közép Falva. Ortaköy a Boszporusz híd közelében van. Valójában egy városrész, de az igazán kedvelt terület az csak pár utcából áll, ahol nagyon hangulatos faházakat látni. És persze itt van a kumpír fő lelőhelye (főtt krumpli megpakolva mindennel). Kellemes hely tengerparttal, és büfékkel.
Ortaköyről itt találhatunk egy bővebb leírást.
Típus: városrész
Építészet: 4
Kultúra: 2
Turista: 2
Történelem: 2
Fotózás: 4
Magyar: nincs
Nehézségi szint: közepes
Bejutás: Busszal Kabataş, Taksim vagy Beşiktaş megállóból.
Boszporusz hidak
Erzsébet híd nagyobban! És mindjárt kettő is van! Egyszer majd lesz harmadik is! A hidak minden szempontból remekművek és szimbolikusak is. Ez köti össze a két ellentétes világot, a keletet és a nyugatot. No és persze hatalmas! Ott a képen is jól látszik, milyen kényelmesen elfér alatta egy-egy ház.
A hidakat legjobban a Boszporusz hajótúrán tudjuk megnézni. Ha fotós pontot keresünk, akkor mind az európai, mind az ázsiai oldalon a hídon túlmegyünk, és ott vannak üres-parkos tengerparti részek. Remek háttérrel a történelmi városrésszel. Ne délután menjünk, mert akkor szembe leszünk a nappal.
A hídon gyalog nem lehet átmenni, mert az öngyilkosok kedvenc helye volt (grrrrr). Amikor az egyik eltalált egy turistahajót, akkor lett letiltva a séta. De nem a futás! Évente egyszer, október egyik hétvégéjén az Eurázsiai Marathon keretében át lehet futni.
A turistakönyvek előszeretettel ajánlják, hogy Taksim térről indulnak emeletes buszok, melyek átmennek az első hídon. Aha, és aztán hova kerülünk ki? Hány kilométert kell visszagyalogolni? Meg egyáltalán melyik busszal??? Íme két valóban működő megoldás: Taksim és Kadıköy között jár dolmuş és busz is. A dolmuşra rá van írva, hova megy, és garantált ülőhelyünk van. Kb. 5 TL. Buszból pedig a 110-es visz minket át (pont, mint Róma 😀 ). Érdemes Taksimból Kadıköy felé menni, mert akkor a történelmi városrészre lesz a kilátás (visszafele a Galatasaray szigetre), majd pedig Kadıköyből hajóval mehetünk vissza Eminönübe.
Típus: híd (jó nagy)
Építészet: 5
Kultúra: 5
Turista: 1
Történelem: 1
Fotózás: 5
Magyar: nincs
Nehézségi szint: közepes
Bejutás: lásd fent
Térkép (Boszporusz híd, Fatih Mehmed Szultán híd)
Európai erőd
Amikor az oszmánok úgy döntöttek, hogy most aztán elég, tényleg beveszik Isztambult, akkor előkészítésként építettek két erődöt. Mégpedig a bizánciak orra elé. Egyet a Boszporusz európai, egyet pedig az ázsiai oldalára. Ennek fő célja az volt, hogy a Fekete-tengeren levő genovai flottát lehessen ágyúzni, ha az Bizánc segítségére akarna menni. Másrészről viszont a Boszporuszon hajózó kereskedőket is jól csőbe húzták, mert a vizijárat bejáratánál ott volt a lánc keresztbe, feljebb pedig az ágyuk. A törökök az erődök elkészülte után nem is vártak sokat. Megették a kebabot, ittak egy teák, sziesztáztak még egyet, aztán elfoglalták Isztambult.
Ide eljutni nem egyszerű. Kabataşból busszal kell mennünk. Jó sokat tekergőzik a tengerparton, így ebéd után nem ajánlott. Másrészről ebéd előtt sem, mert ki tudja, mikorra fogunk visszajutni. Belépő van, ráadásul jó meredek a terep odabent.
Típus: erőd
Építészet: 3
Kultúra: 2
Turista: 2
Történelem: 5
Fotózás: 3
Magyar: nincs
Nehézségi szint: nehéz
Bejutás: lásd fent
Ázsiai erőd
Az Európai Erőd párja. Így nemcsak oda, hanem vissza is lehetett ágyúzni a Boszporusz elhaladó hajókat. Nagyon helyes kis ötszögletű erőd, jó vastag fallal.
Ide Üsküdarból busszal tudunk elmenni. Szintén kacskaringós úton, jó nagy tömegben. Viszont ha idáig eljutottunk, akkor már könnyű bemenni, ugyanis a főút kettévágja az erődöt. Nem szép, de roppant praktikus, mert nincs hely az útnak.
Típus: erőd
Építészet: 3
Kultúra: 2
Turista: 2
Történelem: 5
Fotózás: 3
Magyar: nincs
Nehézségi szint: nehéz
Bejutás: lásd fent
Ezzel a látnivalók végére értünk. Mindez persze nem jelenti azt, hogy Isztambulban csak ennyi van.
További ajánlott a mecsetek, templomok és zsinagógák listája:
Hát én nagyon hálás vagyok most ezekért a posztokért, valamiért a szívem közepébe talált ez a képes beszámolósorozat. Főleg az előző rész érintett érzékenyen, az ott bemutatott nevezetességek között töltöttem a napjaimat 5 hónapon át. Nagyon hiányzik Isztambul, alig várom, hogy visszamehessek! 🙁
Egyébként meg nagyot nevettem a Boszporusz-hídon átbuszozós résznél, mi is busszal mentünk, és egyszer csak letett valahol az ázsiai oldalon, hogy megérkeztünk, holott nem is hasonlított végállomásra a hely, de még csak megállóra sem. 😀 Aztán mentünk, mendegéltünk gyalog, és eljutottunk Bostancıba, úgyhogy végül kifejezetten szerencsés véget ért a történet, mert magunktól biztos nem megyünk oda, és soha nem tudjuk meg, milyen nagy, kellemes tengerpart van ott.
Viszont az üsküdari tévétornyos kilátást, mint nevezetességet hiányolom, mert az is nagy hatással van az emberre. Habár, ha jól tudom, oda buszok nem is mennek…
Örülök neki! 🙂
Nagy mázli, hogy Bostanciba jutottak ki. Ha mondjuk Ümraniye Üste a végállomás (ma sok emeletes busz oda megy), akkor onnan gyalog egy hónap, mire visszajuttok, már ha sikerül eltalálni a helyes irányt. Viszont nagyon egzotikus egy túra lett volna. 🙂
Bevallom, hogy bár sokat hallottam a tévétornyos kilátóról, még nem voltam ott. És szigorúan olyat szeretnék leírni, ami tesztelve van (najó a Tűzoltó Múzeumban sem voltunk, de az más kategória).
E mellett gondolkodom egy fotós pontok és kilátók gyűjteményen is (A wikiben mindenképpen lesz). De ahhoz az is kell, hogy találjak egy jó térképes szervert. Régen volt a platial.com, ahol egyetlen térképen mindent fel tudtam tüntetni, majd pedig minden pontot külön-külön be tudtam linkelni. Így egy térkép volt (gyors volt), és a posztokban rá lehetett mutatni az említett helyekre. Sajnos az bezárt, és azóta se találtam olyat, ami ezt a szolgáltatást nyújtja. A nélkül pedig a térkép egyre csak kaotikusabb lesz…
Hmm, ez a kilátós dolog is jó ötlet. Én csak ezzel az egy szegény üsküdarival tudok hozzájárulni a gyűjteményhez, még a Galata-toronyban sem voltam, pedig ott laktam (isztambuli viszonylatokban mérve) majdnem mellette.
Az üsküdari kilátót pedig mindenképp próbáld ki, kocsival egész könnyen megközelíthető, és nagyon szép. Van fent egy nagy park meg egy még nagyobb çay bahçesi 😀 , a kilátást pedig biztos már nagyon sok képről ismered, de azért megéri.
A fotós pontokhoz pedig egy çengelköyi kis kávézót tudok ajánlani, ahhoz is jó lenne a térkép, mert oda is autóval mentünk, úgyhogy nem tudom kapásból megmondani, hol van.
A másik fotós pont, ami a kedvencem volt, az pedig az európai oldalon van, Cihangir alatt. Taksimtól kell egyenesen menni lefelé azon a forgalmas úton, amerre Atatürk néz, egész addig, amíg a szem elé nem tárul a látvány. Ott is van egy kellemes kis kávézó, és az árak is nagyon barátságosak.
Szemléltetésképpen pedig fel is tettem néhány képet a blogomra, úgysem túl gyakran posztolok oda:
Természetesen egész más sorrendben vannak, mint ahogy írtam, az első Cihangir, utána Üsküdar, majd Çengelköy (az is Üsküdarban van). 😀
Ezt köszönöm. Akkor ha kipihentem ezt a rengeteg írást, akkor mindenképpen összedobunk egy fotóspontok-kilátok részt is. 🙂
Ez a Çengelköy nem az, ahol régi platánfák vannak, mindenki böreket eszik, stb…?
Egyszer régen írtam erről pár sort. Lassan lehetne újat, és bővebbet írni.
Ez egyébként pont egy olyan cikk, ahol jó lenne, ha működne a térképpontok belinkelése…
De, de, valószínűleg ez ugyanott van. Bár az ázsiai oldalt abszolút nem ismerem, főleg nem Üsküdart, úgyhogy minden előfordulhat.
Összehasonlítottam egy másik képpel:
http://www.flickr.com/photos/cybermacs/4108494215/in/set-72157600742198569
A lánc is stimmel. 😀
Szóval Çengelköynek kell lennie. Egyébként sincs sok leülős éttermes/büfés hely a Boszporusz partján, miután elhagytuk az első hidat.
tényleg: strandokról írhatnál:))
mi csak a Szigeten tudtunk fürödni, szép volt, jó volt, és végül nem vettünk szőnyeget sem.. Mondjuk a bikini miatt elég nagy lett a rikácsolás…
Viszont az állomás nem a XIX, hanem a huszadik század elején épült..
Köszi!
Azt sikerült megjegyeznem, hogy nem abban a században épült, amiben élünk, hanem egyel előtte. Azt viszont elfelejtettem, hogy ma hanyadik is van… 🙂
A strandokról sajnos nem tudok írni, mert semmi tapasztalatom nincsen róluk. Talán, most, hogy jön a jó idő, kipróbálunk néhányat. Bár az az igazság, hogy ha tengerben akarunk fürdeni, mi is repülőre ülünk… 😀
A Kız Kulesiról én meg azt hallottam,hogy az ázsiai oldalon élt egy lány,az európai oldalon meg a szerelme. El voltak tiltva egymástól,ezért a srác át akart úszni. Amikor kimerült,a Boszporuszba fulladt. A vízbe fulás helyén emelték a tornyot.
A Haydarpaşa előtt álló mozdony a török-magyar koprodukcióban készült „A titok gyermekei” c.filmben is benne van!
Az üsküdari kilátó az én első utamat bemutató beszámolóban is benne van a fórumon!
Az Ortaköy camii magas minaretjei nagyon szépen látszanak az Inönü stadionból!
Nagyon jók a leírásaid, hétfőn indulok Isztambulba (sajnos nem sok időre), viszem magammal nyomtatva :)) Köszi!
Jó utazást! 🙂 Örülök, hogy segíthettem! 🙂
Valami most már kikívánkozik belőlem! Azt hiszem,hogy én már nagyon sok istanbulos látnivaló-összesítést olvastam. De azt nem értem,hogy miért nem találkoztam még senkinek az írásában a Çırağan palotával??
Köszönöm a választ! 🙂
Megmondom neked őszintén, hogy rá kellett keresnem, melyik is az. Az első találat az volt, hogy ötcsillagos luxus hotel….
Nos, szerintem ez válasz a kérdésedre. Azért nem írt róla senki, mert egy drága hely. valahogy a webes aktivitás fordítottan arányos az anyagi jóléttel… Kitudja, miért. 🙂
Nekem volt szerencsém egyszer bejutni egy túrán. Nagyon jó hely. És a javukra legyen írva, hogy a luxushotel nem tette tönkre az eredeti épület hangulatát. És lényegesen jobb, mint a Dolmabahçe.
Sajnos sok mindent nem tudok róla. Itt találsz róla leírást és képeket.
Itt pedig egy virtuális panorámát.
Evet,anlıyorum,és köszönöm szépen! Megnéztem amiket küldtél,mert nekem is régóta tetszik!
Viszont azt hiszem,hogy ennyivel még nem úszol meg…:) Kezdhetném ugyanúgy,mint tegnap…!
De azt nem értem,hogy miért nem találkoztam még senkinek az írásában a Beylerbeyi palotával??
Itt pedig már én is voltam,és ez is tetszett!
Köszönöm a választ! 🙂
Ó… vagy úgy. 🙂
Nos, egy nagyon, de nagyon hosszú listát írhatnál, hogy miért nem írt még senki az X vagy az Y-ról. Pl. a Koç múzeumról. Az is eléggé érdekes. 🙂
Isztambul tele van látnivalóval. Az idetévedőknek viszont időből nincs túl sok. Ugyebár vannak az elsőszámú, muszáj megnézni kategória (AyaSofya, stb…), majd a második, amit még jó ha látunk (Galata-torony), és ami még belefér (Héttorony). Ha csak az alaplistát végigjárod (lásd mondjuk az én listámat), már ahhoz is két hét kell legalább. Így nagyon nagyon kevés olyan ember marad, aki még ezen a körön is túl tud menni, és a különleges helyeket is megnézni.
Én első alkalommal 16 napot voltam, és erőltet menetben mentem végig mindenen. Kelés 6-kor, hotelbe érkezés 22-kor, hogy az alaplistát sikerüljön végigjárnom (csoda, hogy maradt időm hamamra 🙂 ).
Isztambul hatalmas. Nem, nem lehet felfogni, hogy mekkora. Próbálok példákat írni, mint órákig mehetsz padlógázzal és nem éred el a szélét vagy két nap kell, míg busszal keresztül mész rajta, stb…, de még így sem lehet elképzelni a méretét. És tele van látnivalóval. Nemcsak a történelmi rész, mert mindegyiknek megvan a maga sajátossága. Eminönü a történelem, Boszporusz a paloták, Levent a toronyházak, Maslak a hatalmas zászlók helye, Tarabya ahol megvadultak az építészek és ha szépen nem de legalább praktikusan sem, Sarıyer ahol véget ér a kontinens, Beşiktaş az mégiscsak Beşiktaş, Szigetek, Kuzguncu a szép házakkal, Gültepe ami egy másik dimenzió, stb…stb…stb…
Isztambulra nem elég egy hét, egy hónap, de még három év sem.
Mindig lesz olyan, ami kimaradt.
Mondjuk ez az én szerencsém, mert így a blogba mindig lehet újat írni. 🙂
Egyszer pedig majdcsak elindul a wiki is, és akkor ott jobban lehet böngészni. 🙂
Kedves CyberMacs!
Evet,természetesen igazad van,muszáj körökbe rendezni a látnivalókat: kis-,közepes-,nagy kör. És a nagy körben már benne lehet Sarıyer is.
Én a Beylerbeyit azért írtam,mert mi aztán tényleg bevásárló úton voltunk,de a Beylerbeyibe még minket is átvittek Ázsiába!
Tehát nálam közvetlenül a „muszáj megnézni” után következik,ezért is kerestem itt!
Üdvözöl:
Feyyaz
Ha muszáj megnézni, akkor egyik nap felülök a minibuszra és én is megnézem. 🙂 Most már nagyon kíváncsi lettem 🙂
Üsküdarból a 15-ös számú busz visz oda! 🙂
Köszönöm 🙂