Piknik

Isztambul egy hatalmas betondzsungel.

Azt nem tudom, hogy majom is van-e benne, de vadállatot találni az utakon bőven. Néha én is közéjük tartozom.

De azért valahol a törökök a szívük mélyén mégiscsak szeretik a természetet. Talán jobban is, mint más népek. Ezt bizonyítja az a rengetek kutya és macska, akik békésen éldegélnek a városban és mindenki ellátja őket étellel és simogatással.

Isztambulról azt gondolnánk, hogy csak beton az egész. Mégis, meglepően sok park található a városban. Néha a legmeglepőbb helyeken. Sőt! Ami nekem az egyik kedvencem, hogy ha tudnak, akkor vigyáznak a fákra is.

A tengerpartokon pedig egészen komoly kis parkok vannak, ahova az emberek kiülhetnek.

Ez a kiülés néha csak annyit jelent, hogy pár percre leülnek magukban, vagy az ismerősökkel. Néha beülnek teázni, és akkor már kicsit hosszabb időt töltenek. De amiről mi most beszélünk, az a fél-, egész napos program: a piknik.

Az igazi török piknik az, amikor kimennek a zöldbe, és ott jót esznek. De a jó evés alapvető része a frissen (naná, hogy grillen) sütött hús. Már pedig, ha jó idő van, akkor az Aranyszarv és a Boszporusz partjára ezerszám mennek ki az emberek piknikezni. Olyannyira sokan, hogy a víz alig látszik a füsttől, ahogy mindenhol sütik (füstölik) a húst. Tudjátok: apu majd megmutatja nektek, hogy kell ezt csinálni. Majd: Nem baj apu, itt a sarkon veszünk kebabot.

De ez az egyszerű piknik. És nem túl elegáns. Az igazi isztambuli ilyenkor elmegy falura.

Előtte azért tisztázzuk ezt a falus dolgot. Isztambulban nem úgy van a határa, mint mondjuk Budapestnek. Isztambul valójában egy megye, amin belül városrészek vannak (pl. Ataşehir egy város, Apa (Atatürk) Város, mint pl. Terézváros). Némelyiknek ma is falu a neve. Pl. Kadıköy  névben a köy falvat jelent. Más dolog, hogy Kadıköy faluban félmillió ember lakik…

Azok a falvak, ahova az emberek eljárnak piknikezni, azok formailag még Isztambulhoz tartoznak. Tehát nem megyünk el otthonról, csak 60-80 km-el odébb.

Az ázsiai oldalon (lásd a térképen) elég nagy zöld rész van, ahol speciális piknik falvak találhatóak. Ez azt jelenti, hogy ezekben a falvakban az ég világon semmi sincs, csak egy kert. Mármint nem egy, hanem minden telken egy-egy hangulatos kert található.  Ezek a kertek pedig várják a piknikezni vágyókat.

Mindenki a piknikre van felszerelve. A kertekben már előre van készítve a grillező rács. Általában ennek a használatával fizetjük meg a kert bérleti díját. Utána pedig ha akarjuk, és nem vagyunk bátrak, akkor a szakács fog a rácson sütögetni. De a törökök inkább bevállalják, hogy szenet esznek, és inkább maguk sütögetnek. A kertekben vehetünk előkészített húsokat, bepácolva, felszeletelve, stb.. Vagy pedig hozhatunk magunkkal is. Leggyakrabban ez azt jelenti, hogy a falu egyetlen boltjában vesszük meg a húst, ahol érdekes módon csak húst, italt, kenyeret, paradicsomot és paprikát árulnak. Vajon miért nem találunk pl. száraz tésztát? 🙂

Mindezzel úgy érezhetjük, hogy kimentünk a zöldbe, sütögetünk, és elfelejtjük Isztambul sürgését és forgását.

De hamar rá kell ébrednünk, hogy velünk együtt még néhány millió ember is így gondolja. A hétközi tömeg hétvégén a falvakban található. Főleg ha annyira pocsék volt az időjárás hónapokig, mint az idén, és mindenki ki van éhezve egy kis zöldre. A kertek többsége már reggel megtelt. Az utakon hatalmas forgalom. A falvakban áll a füst. És mindenhol nagy a zaj.

Sebaj! Akkor is kimozdultunk Isztambulból, akkor is kint vagyunk a csendben, és a békében. 🙂