Kalandok Isztambulban és Törökországban.

A blogon ritkán van politikai jellegű téma, és akkor is megpróbálunk semlegesek maradni. Most viszont egy nagyon komoly választás zajlott le. Mivel már nincsen kampány, és az utórezgések is kezdenek elmúlni (de legalább csend van az utcán), így már nyugodtabban lehet beszélni róla. Lehetőleg megint megpróbálunk függetlenek maradni.

Törökországi választások a Google-n

Törökországi választások a Google-n

 

A fő híreket, meg a politikai elemzését megtaláljátok egy csomó másik oldalon, magyarul, és angolul is. Bár mondjuk nem lenne baj, ha a nyugat végre eldöntené, hogy a jelenlegi politikai pártot kedveli, utálja, elfogadja, vagy elveti… De azért a cikkek többsége nagyjából rendben is van.

Mi inkább azt próbáljuk megmutatni, hogyan is zajlott ez a mindennapokban.

Ehhez egy kis történelem.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy félsziget a Mediterránon, ahol kitalálták a demokráciát. Vagy pedig annyira jók voltak a médiában, hogy végül mindenki elhitte, hogy ők találták ki. A helyet mindjárt el is nevezték Athénnek. De lehet, hogy fordítva volt. Minden esetre a történelem tanárok Athéni Demokráciának nevezik, mint egy rejtett üzenetként, hogy ilyen máshol nincs.

Az érdekesség, hogy ehhez a helyhez oly közel, Anatóliában és a környékén, viszont sokkal inkább volt jellemző, hogy a problémákat, kinekvanigaza és uralkodásokat inkább hangos ricsajjal, harci szekerekkel, oroszlánok uszításával, éjszakai késelős kalandokkal, háremi cselfogásokkal, vagy pedig dudálással oldották meg. A többségnek inkább csak akkor van igaza, ha éppen jó sokan vannak egy helyen (lásd Isztambul közlekedése 2-t). Így aztán a demokráciát másképpen kell megoldani. Sajnos a nyugat nem igazán törekszik arra, hogy ezt megértse.

Ezzel Atatürk is tisztában volt, amikor a Török Köztársaság alapításán ügyködött. De még nála is felléptek problémák. Pl. amikor úgy érezte, hogy már felnőtt a lakosság a demokráciához, beengedte az ellenzéket is a parlamentbe. Mindjárt lett is lövöldözés. Ezért egyfajta felügyelt demokrácia van. A hadsereg, aki teljesen elkötelezett Atatürk elvei iránt, védi a demokráciát, ha kell, a parlamenttől is. Erre eddig háromszor került sor. Legutoljára 1980-ban. A nyugat egyébként ezt szokta gyakran felhozni ellenpéldának, hogy mennyire nem szabályos a török demokrácia.

Ezzel együtt Atatürknek volt még egy utolsó ügyes húzása: A Dolmabahçe  palotában halt meg. Ezzel azt szerette volna jelképezni, hogy a korábbi szultánság nem szűnt meg teljesen, hanem átalakult demokráciává.

Úgy tűnik, hogy ez a módszer többnyire beválik. Törökország sikeresen kievickélt az Oszmán Birodalom válságából, megúszta a II. Világháborút, mára pedig a térség legerősebb állama lett, és hihetetlenül erősödik tovább.

A nagy változás 1999-ben következett be, amikor volt a nagy földrengés. A korábbi párt eléggé lazán kezelte az ügyeket, így egy új párt sikeresen jutott hatalomra, majd azt követően éppen most nyertek harmadszor a választásokon. Abba most nem akarok belemenni, hogy ez a sikeres politikázás vagy a sikeres betonozás miatt történt. Ez a párt az AK parti. Igazság és Fejlődés Pártja, de így rövidítve azt jelenti, hogy okos párt. Jelképe a villanykörte (no melyik Eu pártnak van ilyen modern logója?).

A párt megítélése kettős. Sokan szeretik, mert sok mindent tettek. Sokan pedig utálják, mert szerintük eliszlámosodik az ország. A hívők azt mondják, nézd, van metróbusz, míg az ellenzők azt, hogy de nézd meg, mennyire vacak. Tény, hogy tényleg van metróbusz, amivel éjszaka egészen nagy távokat lehet megtenni, és az is, hogy olyan, mint a budapesti Combino: minden nap születik róla egy új vicc.

Ennél jobban nem akarok belemenni, mert akkor már valamelyik oldalt állást kell foglalni.

Nekik a legviccesebb megmozdulásuk az volt, amikor a kampánydalt (erről még lesz szó) az egész tömeg énekelte, csak a miniszterelnök rontottal el mindig a szöveget. 🙂

Másik nagy párt a CHP, a Köztársasági Néppárt, Atatürk pártja. Ő azt mondják, hogy megpróbálják a lakosságot gondolkodásra bírni. Igen, a demokrácia akkor működik jól, ha olyanok szavaznak, akik gondolkodnak is. Csak sajnos kiderült, hogy az emberek többsége egyáltalán nem akar gondolkodni. Úgyhogy ameddig ez a politikájuk, nem hiszem, hogy előbbre jutnak.

Utána jön a MHP, Nemzeti Cselekvés Pártja. A török Jobbik. Róluk néha egészen vicces hírek szoktak lenni. Mostani kampányban a pártelnök a társadalmi különbségekről beszélt, hogy a gyerek megkérdezi az anyukájától, hogy neki miért nincs keksze (bisküvit) és csokija (cikolata), míg másnak van. Ez különösen felkapott lett, pláne, hogy nem sokkal előtte a bisküvitet pisküvitnek mondta. Erről több videó is készült.

Van egy különleges, Fenerbahçe verzió is. Ebben csoki helyett a kupa a fő a téma.

 

Ha más nem is, ennyi biztos megmarad ebből a választásból. 🙂

A három nagy mellett számtalan kisebb párt is van. A török választás érdekessége, hogy a parlamentbe jutáshoz legalább 10% kell. De mivel rengetek a kispárt, a 10% pedig magas, ezt a küszöböt nem tudják elérni. Ezért csak a három nagy van a török parlamentben. Igen ám, de ők nem töltik ki az összes helyet! Mi lesz a többi székkel? Porosodik? Kiadják a sarki kebabárusnak? Nem, a bejutott pártok osztoznak rajta (az eredmények függvényében). Így viszont a végső elhelyezkedés nem feltétlenül tükrözi a tényleges eredményt. Előfordulhat olyan szituáció is, hogy csak egyetlen párt haladja meg a 10%-t, de mondjuk ő is éppen csak. Mivel ő az egyetlen, aki bejutott, az összes szék az övé lesz. Azaz bár 10%-ot ért el, mégis 2/3-os többséget (sőt! 100%-os) részvételt ért el.

Éppen ezért a nagy küzdelem a 10%-ért folyt. A mostani választás komoly tétje az volt, hogy az AK parti eléri a 2/3-os többséget, vagy sem. Nem érte el. Ami leginkább azért is jó, mert szerintem egyetlen demokráciának sem tesz jót, ha egy párt túl nagy hatalomra tesz szert. Tudnék példát mondani, de nem akarom, hogy az index fórum állatkertje ide is beköltözzön… 😛

Sőt! A török választási matematika eredményeként a kormányzó párt nagyobb százalékot ért el, de mégis kevesebb embere jutott be, mint 4 éve. Ennek oka pedig az, hogy voltak függetlenek is. A BDP, a kurd Béke és Demokrácia Párt egy ügyes trükkel 36 embert juttattak be. Ők csak 5% értek el, viszont nem pártként, hanem függetlenként. Ebben az esetben pedig aki a körzetben nyer, az automatikusan a parlamentbe jut. Majd később összeállnak pártnak. A szabályok itt megengedik.

Hogyan néz ki ez a mindennapokban?

Először is, felújították a sarki kisutcát.

Választások és útfelújítások

Választások és útfelújítások

Ez még a kampány kezdeni, békésebb időszaka. Persze ezt is úgy újították fel, ahogy Magyarországon is megszoktuk. Felverték az aszfaltot, lerakták a szép új követ. Egyesével, gondosan összeillesztették (megjegyzés: alapozás azért nem volt, mert így majd pár év múlva újra fel lehet újítani), szépen elsimították. Majd amikor kész lett, akkor jött a csatornafelújítás. Na de nem ám felszedni a frissen lerakott követ! Inkább átvágjuk őket! Úgyhogy ezzel a kisutcával jól elvoltak másfél hónapig.

Én ilyenkor azért mindig arra gondolok, hogy lám-lám, mennyi embernek jut így munka. És bár jól elherdáljuk az adófizetők pénzét, de azért ez valahol mégiscsak visszajut… Ehhez mondjuk az kell, hogy a kő, a munkás, a cég, meg a markoló amit tönkretettek, az mind török legyen.

Majd ezután jöttek az ígéretek. A miniszterelnök nagyon belejött, mert a vége fele már ultraszuper ötletekkel állt elő: még egy Boszporusz, Isztambult feldaraboljuk, lesz még harmadik híd, harmadik reptér, a Taksim térről pedig kitiltjuk az autókat. Ők majd alatta egy barlangrendszerben fognak közlekedni. Arra azért gondosan ügyelt a tervező, hogy a felszín alatt éppen olyan kusza legyen a jövőbeli út, mint most. A török érezze otthon magát akkor is, ha a kedvenc tere alatt halad éppen.

Mivel az ő pártja nyert, kíváncsian várom a kész projekteket. Igazán új lehetőség, hogy egyik Boszporuszon felhajózunk, másikon pedig le. Csak ne jöjjön szembe tartályhajó! 🙂

Természetesen nem maradhatott el a mit tettünk rész sem. Ebből a sorozatból a kedvencem a múltkori önkormányzati választásokról van. Azt mondja, hogy 520 tonna aszfaltot öntöttek (ki). Ez így nagyon korrekt. Az otthoniak is csak tanulhatnak belőle! Mert ebbe bizony nem lehet belekötni. Ott a papír, a számla, hogy megvolt az 520 tonna aszfalt. De az, hogy mi lett vele? Hova lett kiöntve? Bele a Boszporuszba? Vagy parkoló lett belőle? Sikerült A várost összekötni B-vel? Hány sávos lett? Jó lett-e? Hogy néz ki? stb…

– Hát kérem! Mi azt nem mondtuk! Csak azt, hogy kiöntjük!

A törökországi választások különlegessége mégiscsak a hangulat. Azaz, ami igazán törökös!

Nem maradhat el a zene. Az nagyon fontos, mert a törökök imádják a zenét. Vannak fő kampánydalok, amik leginkább a tv-ben mennek. Az emberek pedig megszeretik, és éneklik. E mellett pedig ott vannak a kampányautók, ami egy kisteherautó telepakolva hangszóróval. Amerre csak járnak, ordít a zene. Lehetőség szerint a kerület etnikumi összetétele alapján. Pl. a bosnyák-török részen jó kis pattogós nótát hallhatunk. Beşiktaş tanuló övezetében viszont a rap a menő. Hol azt éneklik, hogy a miniszterelnök ellopta a pénzüket, hol pedig arról, hogy ő adja oda. Attól függően, melyik párt autója is robog arrafele.

Ha pedig kettő összefut a pirosban, akkor kezdődik a zeneháború: ki tud több decibelt produkálni. Ezek után nagyon kellemes visszatérni abba a választások utáni Isztambulba, ahol csak a kocsik dudálnak, és az árusok kiabálnak… 🙂

A másik ilyen a zászlók. Bár az idén be volt tiltva, hogy egész Törökországot úgy feldíszítsék zászlófüzérrel, mint a karácsonyfát az oviban. Ennek ellenére nem maradt ki ez sem az idén. Általában egy-egy párt székhelyének a környéke van tele a zászlókkal. Messzire nem akarnak elmenni, így a közeli villanyoszlopokra, és már kiálló részekre fűzik fel a színes lobogókat. Igaz, az első kamion utat vág benne, de még így is kellő mennyiségű maradt.

Ezzel együtt a népszerű helyekre kampány standokat is állítottak. De török szokás szerint nem egy, hanem legalább három-négy párt ült ki egymás mellé a zászlók alá. És persze mindenhol ment a zene, és a mulatság. Az egész sokkal jobban hasonlított egy hétvégi vásárra. Csak a perec hiányzott. Dehogy is! Természetesen a simit árus sem maradhat el olyan helyről, ahol ennyi ember megfordul. Ott is van a képen!

Kampány vásár

Kampány vásár

Azt várnánk, hogy ilyen helyen előbb-utóbb kitör a verekedés. De nem. A kampány standos emberek szépen-lassan (kb 10 perc) összebarátkoznak, és az ellenfél pártosok együtt mennek el ebédelni. Majd hangulattól függően közösen szidják a kormányt, vagy az ellenzéket, vagy az időjárást.

Végeredmény:

Mi lett a vége? Leginkább a csend. 🙂 Nagyon kemény kampány volt, sok zajjal, tüntetéssel, vízágyúval, Molotov-koktéllal, és anti-Molotov-koktélos busszal. Bár nem derült ki, hogy az új busz, mivel védekezik a dobálók ellen. A sajtó a mindenhova felszerelt kamerákról beszélt, a sofőrt viszont csak az érdekelte, hol is van a duda. Mi pedig úgy láttuk, hogy olyan csúnya rózsaszín, hogy kár megdobálni.

Mégis, a rengeteg kampánybeszéd, a hatalmas tömegek, és a feszültség ellenére végeredményben ugyan ott vagyunk, mint 4 évvel ezelőtt. Igaz, minden párt nyert valamit (egyik vezetőnek sikerült leizgulnia 15 kg), de lényegi változás a török parlamentben nincsen.

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (7 votes cast)
Választások Törökországban - 2011, 10.0 out of 10 based on 7 ratings
 

4 hozzászólás a(z) Választások Törökországban – 2011 bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .


62
Egyedi
Látoagtó
Powered By Google Analytics
Isztambul reptéri transzfer
Isztambul reptéri transzfer - A magyarok transzfere Isztambulban

Isztambul reptéri transzfer A magyarok transzfere Isztambulban

Támogasd a blogot!
Süti + GDPR, személyi jogok meg ilyenek

A Web-oldal sütiket tartalmaz (meg néha mi is sütögetünk, de az másik téma). Ebbe belekerülnek ilyenek, mint IP-címek. Amennyiben valakinek van ideje, ezekkel az IP-címekkel lehet vagánykodni. Pl. meg lehet tudni, ki honnan, mikor olvasta a blogot, miket írt, hány pontot adott, meg ilyeneket. Ezen kívül a Google is nyomon követ. Ez pedig olyasmit jelenet, hogy ha elolvasod ezt az oldalt, meg másik oldalt is, akkor ezt össze fogja kötni, és mindenféle következtetéseket von le. Majd olyan statisztikákat lehet lekérni, hogy ezt az oldalt inkább olyanok olvassák, akik homokvárat szeretnek építeni, vagy akik inkább főzőcskézni szeretnének.

Én ezzel nem fogok foglalkozni, mert nagyon nincs rá időm. Amennyiben viszont téged zavar, ajánlom a TOR Browser használatát, vagy valami anonim szűrőt.

Továbbá, ha úgy érzed, hogy a rendszer valamelyik személyes (vagy személyesnek érzett) adatodat tárolja (legyen akár az IP címed), és ezt szeretnéd törölni, akkor szóljál. És közös erővel megtesszük. 🙂

Ha bármi más GDPR, vagy személyi jogi problémád van az oldallal kapcsolatba, jelezd bátran, és valamit kitalálunk rá! 🙂

A pontos idő Törökországban
Isztambulról röviden
"Viccesnek szántam, de közben halál komoly :)" Dalma
Támogasd a blogot!
Kategóriák
Porosabb bejegyzések
Legbaróbb beszólások
    Learn Turkish
    pazartesi
    “monday”
    Kalandtérkép
    Isztambul időjárása
    Isztambuli szelek
    Drone röppenések