Isztambul illata

„Valami bűzlik Dániában” – írta William Shakespeare a Hamletben. De vajon mit szólt volna Isztambulhoz?

Isztambul utcáit járva úgy érezzük, hogy hmm.. itt sütnek valamit a közelben. Majd ahogy megyünk, hmm.. itt is sütnek valamit. Majd pedig itt is és itt is és itt is meg itt is…

És ilyenkor még csak reggel van. Mire dél lesz, egybefüggő illatfelhő telepig meg Isztambulon.

Isztambul tele van étteremmel és büfével. Nincs olyan hely, ahol 100 m gyaloglással ne találnánk legalább egy kababárust. Még a tenger közepén, a hajón is lehet enni. De Isztambulnak ez nem elég. Lépten-nyomon találunk olyan árust, aki éppen süt. Az „éppen” naponta legalább 18 órát jelent.

Az utcai sütögetők egyébként nagyon kemény marketinget folytatnak. A füst és a szag akár kilométereket is megtehet. Így adva tudtára a fél kerületnek, hogy készen van a kokoreç, lehet jönni és enni.  Ez a kokoreç egyébként tényleg jó reklám anyag, mert egy kis darabja is rettentően tud füstölni, és az illata is messze száll. Úgyhogy elég csak pár árus ahhoz, hogy jól beterítsék a fél várost. Így már alapban úgy érezhetjük, hogy Isztambulban folyamatosan ebédidő van.

De viszont most már itt a jó idő. És hivatalosan is elkezdődött a visszaszámlálás a Ramazánig (Ramadánig). Július 3-án kezdődik a Şaban, az utolsó hónap a nagy böjt előtt. Erre ki-ki a maga módján készül. Sokan választják azt, hogy most még, ameddig lehet együnk nagyokat, kint a zöldben!

Sokaknak a zöld az első zöld dolgot jelenti, ami szemben van. Nem mindenki megy ki az ázsiai oldalon levő erdős piknik falvakig. Egy török bárhol és bármikor elő tudja venni a grillsütőt, és neki tud állni húst sütögetni. Akár egy füves járdaszigeten, de még a tengerben is!

Ezért a hétvégéken megtelnek a népszerű füves részek. Az Aranyszarv-öböl és a Boszporusz zöld partja pedig egy fesztiválhoz hasonlít, ahol egybefüggő füstfelhőben bolyonghatunk. Néha még a ködlámpát is be kell kapcsolni, ha errefelé kocsikázunk.