Mondom, hogy az út le van zárva!

Isztambulban, meg úgy általában Törökországban, meg úgy általában a Mediterránon a tábláknak sokkal nagyobb az esztétikai jelentőségük, mint a valódi funkciójuk.

E mellett a törököknek roppant nagy a hitük is. No nem a természetfeletti lényben (bár abban is ki-ki lelkesen, ki-ki pedig módjával, ki-ki pedig csak „hátha mégis” alapon). Sokkal inkább abban hisznek, hogy amit elgondolnak azt végig is lehet vinni. Bármennyire is ellentmond a fizika minden törvényének.
Legyen szó akár a csuklósbusz megfordítása a sikátorban (egyáltalán hogy jutott be???), vagy a zongora kivitele a nála háromszor kisebb ajtón, vagy akár a 12 fő utaztatása a négyszemélyes taxiban a reptérről (csomagokkal együtt).

Ezek után miért várnánk azt, hogy a behajtani tilos tábla visszafordítja őket. Vagy hogy egyáltalán lassítanak. Vagy gondolkodóba esnek… Esetleg észreveszik.
A múltkor meg is kérdezte tőlem egy török sofőr:
– Ez milyen tábla?
– Megállni tilos.
– Van olyan is??? És mond, mire jó?

Tehát a töröknek nem elég azt mondani, hogy ide nem lehet bemenni. Nem elég leírni. Ha azt szeretnénk, hogy egy utcába csak egyik irányba lehessen közlekedni, akkor azt egyértelműen, és kizárólagosan, mindenféle kibúvó lehetőségek nélkül kell megoldani.
Itt láthatunk is egy példát:

Ez egyébként csak ideiglenes megoldás. Azok a sofőrök, akik gyakran futnak bele ebbe a „problémába”, azok tartanak a csomagtartójukban egy deszkát vagy egy szőnyeget (az anyós meg otthon lázasan keresi), amit a tüskékre rá lehet teríteni.

Ezért megszületett az alábbi képen látható megoldás, aminek a jelentése: Mondom, hogy az út le van zárva!!!

Megjegyzés: Az utak egyirányúsítása sokkal inkább szimbolikus, minthogy valódi jelentéssel bírna. Ha két török sofőr szembetalálkozik egy olyan szűk utcában, amibe egyébként is kérdéses hogy jutott be, akkor előbb-utóbb találnak egy megoldást, hogyan kerüljék ki egymást…