Ne vidd el!

Oké, mi magyarok is jók is vagyunk abban, hogy valamit leláncoljunk (meg abban is, hogy azt onnan kiszabadítsuk), de azért a törököket sem kell félteni.

A lánc egy szimbólum. Mindig is azt jelentette, hogy ne vidd el!

Néha a rabszolga volt a barlang falához láncolva. Értelem szerűen nem a barlangot őrizte, nehogy valaki ellopja, hanem fordítva.

Majd a hajókat is leláncolták (vasmacskával). Ez is egy üzenet volt, csak éppen a szélnek meg a víznek. Ne vidd el!

Több évszázad és évezred után is, még ma is találkozunk ezzel a jelenséggel. Bár azért tegyük hozzá, hogy többnyire maga a vas, vagy az edzett acél is belejátszik a dologba, hogy akadályozza azokat, akik nem értenek a szép szóból.

Tehát Isztambulban, és Törökországban használják a láncot. A Láncot!

Esténként azért ki tudja, ki mászkál éjszaka az utcán, ezért mi sem egyszerűbb, mint minden egy jó nagy halomba felrakni (ügyelve, hogy a sárgával jelöl éttermi területen belül maradjunk), majd egy jó erős lánccal mindezt összekötni. És persze ne felejtkezzünk el arról sem, hogy a lánc végét is valahova rögzítsük!

Vannak viszont olyan esetek, amikor mintha kissé túlzásba esnének.
Bár kit nem zavar az, amikor a cégében a kedvenc székét valaki mindig lenyúlja???
Úgyhogy jogos lehetett annak a több reptéri dolgozónak, akik addig zaklatták a munkakörülményekért felelős osztályt, míg az a reptér össze székét jól oda nem láncolták a pulthoz.

Bár az is lehet, hogy valójában a check-in személyzet lett a pulthoz odaláncolva, nehogy valaki elvigye őket…