Kağıthane

A minap egy érdekes, de egyáltalán nem szokatlan isztambuli jelenségre bukkantunk: egy emelkedőre. Vagy inkább egy gödörre. Esetleg egy szakadékra vagy meteorkráterre.

Ha jól számolok, akkor a völgy aljában levő úthoz képest mi a valahol a 6-7 emelet magasságában vagyunk. Az úttervezők a gyalogosokkal nem voltak olyan optimisták, mit a sofőrökkel. A gyalogosok kaptak lépcsőt, míg az autósoknak nincs se felvonójuk, se fogaskerekűjük.

A mély völgyek nem ritkák Isztambulban, de ahogy távolodunk a Boszporusztól, úgy lesznek egyre mélyebbek. Ez itt pedig Kağıthane, ami tényleg nem a tengerparton van. Ide turista nem jön, max csak Feyyaz, amikor keresi az új Galatasaray stadiont. Ennek ellenére a sarki pék egy halom külföldit ismer, akik a környéken élnek (általában tanulók), és még angolul is remekül beszél.
Más dolog, hogy a külföldiekről aztán tényleg mindent ismer. 🙂

Kağıthane, magyar nevén Papírgyár lehetne. Ez jól mutatja, hogy itt találjuk Isztambul egyik komoly ipari negyedét. Elsősorban kisiparit, de vannak itt komoly gyárak is. pl. a Coşkun húsközpontot is itt találjuk meg. Jóformán a fél kerület őket használja tájékozódási pontnak:

– Tehát elérted már a Coşkunt?
– Igen.
– Szuper! Akkor már csak hetvenötször kell balra fordulnod, nyolcvankétszer jobbra, de nem ebben a sorrendben. És lesz még néhány emelkedő is.

Kağıthane egy igazi művészet. Mint egy olyan absztrakt festmény, amin kilenc részeg matróz próbálja lerajzolni, merre (és kinél) járt az elmúlt pár hónapban.

Tehát Kağıthane egy kissé kaotikus elrendezésű. Viszont nagyon sok minden rejtőzik itt. Pl. Gültepe, ami hmm… nos… lehetne akár Kağıthane reklámja is. Bár a közlekedés annál azért jobb. És pl. itt ér véget az Aranyszarv-öböl is. Valahol a házak dzsungelében.

Mindezek után azt gondolnánk, hogy Kağıthane talán mégsem valami távoli, érdektelen városrész. És igen! Meglepően sok információt találunk róla a neten, és még magyar Wikipédia bejegyzés is van róla!

Történelme természetesen visszanyúlik az ismert idők elé. De annyit tudunk, hogy itt már nagyon régóta volt egy kis falu. Ha az akkori emberek tudták volna, hogy valaha 15-17-20 millió ember fog körülöttük élni! No meg persze, ha a milliót is ismerték volna…

A bizánci időben a hely neve Pissa volt. Akkor éppen papírgyárak voltak errefele. Valószínűleg innen kapta a török nevét. Később volt lőporgyár is, szultáni rezidencia, és még parasztfelkelés színhelye is. Majd pedig a modern korban szénerőmű. Amikor pedig a helyiek látták, hogy már minden mindegy, akkor pedig megkezdődött a kerület iparosodása.

Turistaként mit tegyünk? Ööööö… vigyünk sok sok szendvicset! 🙂 Kağıthane nem kifejetetten az a turista hely. Ennek ellenére extrém turisták sok érdekességet találhatnak a modern Isztambulról. A helynek megvan a maga hangulata. 🙂