Hosszú rokonlátogatások, falvak és szerpentinek után végre elértük a tengert! 🙂
De ezzel még nincs vége, mert meg kell még küzdeni a fekete-tengeri hegyiúttal, majd átvágni az erdőben, és ha minden jól megy, akkor már ott lesz az autópálya is 100 km múlva. Aztán már csak néhány óra Isztambuli…
Itt, Cide-ben most ment le nap. Mire Isztambulba érünk talán éppen akkor fog felkellni..
Most ennyi fért bele. Lesz még folytatás;)
Valahol útközben, a felhőben, vagy inkább a ködben készült bejegyzés…
Elértük a tengert,
- Vissza Isztambulba - Ramazán (Ramadán) és Cukor Ünnep 2011 befejezése (1.000)
- Hogyan fotózzunk sirályt Isztambulban? (0.855)
- Éjszakai Buszporusz túra (0.855)
- Boszporus éjszakai hajótúra (0.855)
- Jó nagy dugó van a tengeren! (0.855)
- Kastamonu 2 - Az ünnepnapok (RANDOM - 0.145)
Látom, nagyon várod, hogy felkeljen a Nap! :))
Vannak erre, jó számok… Te csak várj, míg felkel majd a Nap…..A Felkelő Nap házáról nem is beszélve…a kocsiban is össze lehet bújni!:)
A képről nekem inkább az jutott eszembe, hogy a helyi keresztapának csak a kezét fotózhatta le. 😀
🙂
sőt. a Keresztapa ott sem volt 🙂
a „felkell a napra’ írtam…néha nagyon didaktikus vagyok….
Nem akarom én összeszűrni a levet…. ezért maradt a kéz… Meg nekem is megmaradt… 😀
A napfelkeltét már Isztambulban néztük meg (tv-ben, mert átaludtuk). De éneklés volt is. A hosszú úton unaloműzőnek vettünk egy helyi CD-t, amit sikerült 14x meghallgatni (más nem volt), így a Fekete vonat nevű lokál dalt már kívülről fújtuk. 😀