Kastamonu – török módra – egyszerre jelenti a város és a tartomány nevét is. Nagyon nem is különbözik a kettő, csak az előbbibe sűrűbben laknak az emberek, míg az utóbbiakban a tehenek. Meg a fokhagymák.
Kastamonu város a környékbeli hegyek központi völgye. Egy ideális hely, ahova a hegyekben élő lejárhatnak kereskedni. Vagy csak legördítik a sajtot.
Egyébként a völgy nincs is annyira mélyen. Amikor ott járunk, olyan, mintha egy síkságon lennénk. Valójában viszont 900 m magasan fekszik a tenger szintje felett.
Kastamonu rendkívül jó fekvése miatt már nagyon régóta lakott volt. Az antóliai városokhoz hasonlóan a történelme a homályban kezdődik, ott is halad, és csak néha ugrik elő, és ijeszti meg az óvatlan történészeket.
A helyiek természetesen meg vannak győződve róla, hogy nagyon régi a városuk. A kastamonuiak mintha még az átlag töröknél is nacionalistábbak lennének. Nem elégednek meg egy időszámítás előtti 18. századi történelmi kezdőponttal. Mindenki biztos benne, hogy vannak több százezer éves leletek is. Sőt! Olyan is van, aki el tudja őket olvasni: Kebab és ayra csak 5 líra…
A kastamonui emberek, bárhol is legyenek Törökországban vagy a nagyvilágban, valahogy mindig egymásra találnak, és testvérként tekintenek egymásra. Nem akadnak fent olyan problémán, hogy a másik illető három heggyel (és legalább 300 km-el) odébbról való, attól ők még szomszédok. És szívesen leülnek a régi történeteket megbeszélni. Pl. amikor Kastamonu tartomány Isztambulig tartott (a kastamonui történelem szerint Üsküdar volt a határ).
Tehát a történelem meglehetősen homályos. A város neve is érezhetően latinos, hiszen Olaszországban és Spanyolországban találkozhatunk Castello és hasonló városnevekkel. Ezek után nem meglepő, hogy van olyan történelmi verzió is, ami szerint a város a nevét a Castra Comnenus, azaz a Komneusz Vára után kapta. És tényleg, találunk egy várat fent a hegytetőn. Komneusznak viszont nyoma sincs, pedig egész dinasztiája is volt a bizánci időkben…
Egy másik verzió szerint viszont ezen a területen a kaska nép békésen legeltette a teheneit, és ápolta a fokhagymáit, mígnem az időszámítás előtti 18. században össze nem balhéztak a szomszéd hettiákkal. Úgyhogy az emberek megpakolták fokhagymákkal a szekereiket, és megtámadták Hattusát, a hettiea fővárost. És hogy, hogynem, győztek is. Arról sajnos nem tudni, hogy a mérhetetlen mennyiségű fokhagyma elfogyasztása utáni illatfelhő okozta a győzelmet, vagy pedig Hattusa tényleg a vámpírok fellegvára volt.
A győzelem rövid életű volt. Alig ötszáz év múlva Kastamonu-t meghódította a Phrügia államalakutat. Majd mindjárt hatszáz évre rá a Lüdia államalakulat. Ezek után már gyorsan jöttek az események, és a külföldiek is: makedónok, rómaiak, bizánciak, szeldzsukok és még az oszmánok is. De ők legalább kétszer is erre jártak. Mert mikor I. Beyazit 1392-ben elfoglalta a területet, őt nemsokkal később, 1402-ben Timur elfogta az ankarai csatában, és kalitkába zárta.
Így Kastamonu a mongolokhoz került, mígnem 1461-ben II. Mehmed szultán arra járt seregével, és elfoglalta a területet. Emberestül, városostul, tehenestül, és fokhagymástul. Sőt! Addigra már hidastul is.
Végre újra beköszöntött a békés korszak! Az emberek visszatérhettek a tehenekhez és a fokhagymákhoz. A tartomány bőségesen gyarapodott, mert a szultánok előszeretettel ajándékozgattak területeket Kastamonu környékén a hűbéreseknek, amik valahogy mindig Kastamonu tartomány részei lettek. Egészen Isztambul határáig, a mai Üsküdarig ért a mini birodalom.
Mígnem eljött az I. Világháború.
Ekkor pedig a kastamonuiak felkerekedtek. Újra megpakolták a régi szereket, és hadba vonultak. Elsőnek a Çanakale szorosban védték hősiesen a török hazát. Erről még dal is született.
Majd pedig a Török Függetlenségi Háborúban vállaltak fontos szerepet: élelmiszert és fegyvert vittek a szekereken a frontra. Ekkor híresültek el a kastamonui nők.
Atatürk pedig úgy hálálta meg nekik az igyekezetüket, hogy 1925-ben itt indította el a Divatforradalmat, ami elsősorban a piros török fejfedők megszűnését célozta.
Oké, ennyit a történelemről!
Mit nézzünk meg Kastamonuban?
A belvárost, a dzsámit, a piacot, és mögötte a hegyoldalban a régi házakat. Ha már eddig felmásztunk, akkor pedig irány a vár!
Lefele jövet pedig irány be egy hamamba lefürdeni. Majd utána menjünk le a folyóig a történelmi hídhoz. Ha pedig nem volt elég a mászásból, akkor felballaghatunk az óratoronyba is.
És mit vegyünk?
Finom a sajt. Híres a kenyér. De legjobbak a fokhagymák, és a pasztima nevű húskészítmények. Mindkettőtől napokig illatozni fogunk! 🙂
A piacon pedig a kézutermékeket érdemes átnézni: terítők, réz és fém dolgok, meg mindenféle különlegesség. 🙂