Safranbolu

Safranbolu Törökország közepén (tehát Isztambultól távol (igen, csak azért is szerepelni fog az Isztambul szó ebben a bejegyzésben is!) 🙂 ), egy kellemes hangulatú, oszmán korabeli kisváros. Az óváros az UESCO védelmét élvezi, amit jól is tesz, hiszen ott figyel mellette az újváros.

Safranbolu egy kellemes kisváros. Ami miatt a figyelem központjában van, nem más, mint az UNESCO. Ezt annak köszönheti, hogy a városkának nem volt pénze lebuldózerezni az óvárost, így az úgy maradt, ahogy van. Sőt! A történelmi városrész lent van egy völgyben, míg a modern város, ahol az élet zajlik, fent van a dombtetőn. Így a városka megőrizte az oszmán kor sajátosságait, miközben a város szélén fekszik, mint egy bekerített múzeum. Nem dönget át rajta a 7-es busz nagy zajjal, stb.. Vannak helyette turisták…

Safranbolu nagyon felkapott turista hely. Tele van hotellel. A város turisztikai látványossága pedig a tradicionális házak, amiket bizony nem csak az óvárosban láthatunk, hanem a cukrászdában is, de még a kuka tetején is megtaláljuk az oszmán-kori kéményt.

A történelmi városrész nagyon kellemes hangulatú a régi faházakkal. A több száz lakóépületek mellett egy múzeum, 25 mecset, 5 oszmán sír, 8 szökőkút, 5 törökfürdő, 3 karavánszeráj, 1 óratorony és 1 napóra is található.

A város története a szokásos anatóliai kisváros történelmi forgatókönyve szerint zajlott: Nem történt semmi, de az viszont nagyon hosszú volt, és zavaros…

Amit biztosan tudunk, hogy már időszámítás előtt 3000-ben is laktak itt emberek, és valószínűleg ők is a sáfránnyal kereskedtek (egyszer majd lesz finom sáfrányos rizs receptünk is). Innen kapta a városka a nevét is: sáfrány és bolu, ami a görög polis (város) szóból jöhetett.

Természetesen 5000 évvel ezelőtt nem Safranbolunak, hanem egyszerűen csak városnak hívták. A lakosok pedig békésen legeltették a teheneiket, csak a sáfrány virágoktól hajtották el, aminek a bibéjét vagy virágszirmát (Melinda, segíts!) pedig jópénzért eladták mindenkinek.

Végül a történelem úgy döntött, hogy a városban békesség uralkodott, míg a környéken mindenki azon veszekedett, hogy a környéken ki uralkodjon. Csak a legfontosabbak: hettiták, friglerek, lüdiaiak, perzsák, frigek, rómaiak és bizánciak, Çobanoğul-ok és Candaroğul-ok, majd jöttek a szeldzsukok és a törökök is.

Ebben a hangulatos anatóliai történelemben pedig Safranbolu hol ide, hol oda került. Erről egy nagyon szép hosszú lista található a török Wikipédián.

Ma már egy nagyon kellemes, csendes (ha éppen nincs tele turistával) kisvárost járhatunk be. Ha ott járunk, ne felejtsünk el venni helyi lokumot, és persze valamilyen kis faházas ajándéktárgyat! 🙂