Számla

A számla törökül hesap. És mint a török nyelvben megszokhattuk (és a magyarban is), a szavak egymásból következtettetőek: hesaplamak számolni, míg pl. a hesap makinesi a számológép. Végül is a hesap számolást jelent, de azzal ritkán kerülünk kapcsolatban.

Sokkal gyakoribban merül fel a kérdés egy étteremben, amikor teleettük magunkat: számla, vagy inkább futás?

A számlának, mint minden jó kis bürokratikus országban, Törökországban is több változata van. Az alap hesap az, amit a pincértől kérünk, miután ettünk, és úgy érezzük, fizetni sem ártana.

De ezen még csak azt találjuk, mennyibe is került az étel, ital (tánc és mulatság). Ha fizettünk, akkor kapjuk majd a blokkot, ami törökül a fiş (nem hal!!). Törökországban már ez is elég, hogy a cég el tudjon számolni. De ha komolyabb (ÁFÁs) számlát szeretnénk, akkor már a fatura-t kell kérnünk.

Lássuk, hogy is megy egy éttermi számlázgatás.

Ne csináljátok úgy, mint én, mielőtt a hesap szót megtanultam! Azt mondtam a pincérnek, hogy pénzt akarok adni (mert a fizetés szót sem ismertem). Mire nagy vigyorogva, és barátom felkiáltással jött oda hozzám, hogy mi most aztán nagyon is jóban leszünk.

Szóval így ne!

Helyette inkább így:

Hesap istiyorom – ez a legegyszerűbben megjegyezhető, de valójában nem túl szép fogalmazás. Mindamellett még elfogadható. Azt jelenti, hogy számlát akarok.
Hesap lütfen! – még egyszerűbb, de ez már a durvaság határán van. Lehetőleg ne használjuk. Jelentése: Számlát! Kérem!
Hesap alabilir miyim? – ez az elegáns. Jelentése: elkérhetem a számlát?

Ezek után jön egy papír hozzánk, amint lesz egy összeg. Szerencsés esetben viszont ott a lista, mit is ettünk. Mármint a pincér szerint.

Minden esetben érdemes a számlát tüzetesen átnézni. Nem azért, mert át akarnak verni. Dehogy! Csak éppen a személyzet gyakran eléggé bohó. És nem feltétlenül azt számlázza, amit mi ettünk-ittunk. Esetleg nem is a mi asztalunkat. Vagy talán egy másik városbelit…

Tehát előfordulhat, hogy a számlán egy-két extra dolog is van. De ugyan úgy egy-két hiány is lehet (ilyen esetben mindenki lelkiismerete szerint értesítse, vagy ne értesítse a pincért a különbözetről).

Ezek után fizethetünk készpénzzel, vagy kártyával is. Ha kártyával fizetünk, akkor azt elviszik, majd visszahozzák a leolvasó géppel együtt. Nem, menet közben nem szednek le róla extra összeget. Ebben meg lehet bízni.

A borravalót nem a fizetéskor adjuk, hanem utána. Nem érdemes azzal próbálkozni, hogy mondjuk 68,98 volt valami, és akkor 75-öt mondunk. Mert csak összezavarunk vele mindenkit. Szépen várjuk meg, ameddig megérkezik a visszajáró, minden kuruşával együtt. És majd akkor adjuk oda a borravalót, ami a teljes összes 10%-a.

És ezzel vége is. Ha esetleg szeretnénk valami igazolást, hogy itt jártunk (a csoportképen kívül), akkor kérhetünk fiş-t vagy fatura-t.