Mindannyian tudjuk, hogy a taxisok nem a Földről származnak. És ez bizony Isztambulban sincs másképpen. De legalább van valami, ami ugyan az, mint a világ többi részén is. Vagy inkább a világon mindenhol ugyan annyira furcsák.
Oké, nem kell a taxisokat bántani. Bárki, aki sokat ül egy autóban, az garantáltan bekattan. Az elején csak részévé válik az őrült forgalommal, majd később ők lesznek azok, akik a közlekedési divatot, azaz tempót diktálják. Igen, talán tényleg a diktálni szó a legjobb, mert az kapcsolódik a diktátor szóhoz. De talán még jobb lenne az ordibátor, vagy a dudátor.
Isztambulban taxizni mindenképpen egy nagy élmény. Az élmények közül is a felejthetetlenek közé tartozik. Nincs két egyforma utazás. Sőt! Rendszerint tele van váratlan és meglepő fordulatokkal. Főleg akkor, ha a taxis keres egy rövidebb utat. Vagy egy gyorsabb utat. Ha viszont egy gyorsabb és egy egyben rövidebb utat talál, akkor legjobb lesz ha kapaszkodunk, esetleg még a szomszédunk biztonsági övét is magunkra csatoljuk! Cserébe pedig új dolgokat tanulhatunk meg Isztambulról.
És a gravitációról, méretekről és arányokról, no meg úgy általában a fizikáról és annak eddig rejtette területeiről.
A taxik a kentaurok – félig ember, félig ló – modern változatai. A sofőr jóformán egybenőtt a kocsival. És mivel Isztambul nemcsak a világ egyik legnagyobb városa, hanem a világ legnagyobb gyorsétterme, a taxisnak még az evéshez sem kell kiszállnia.
Elég ha csak lassítva (értsd: 100 km/h alatt) elhalad egy kis utcában. Kikiáltja a rendelést, és mire eljut a sarokig, már meg is érkezik a kebab.
Mint láthatjuk, taxit bárhol találhatunk Isztambulban. Ott is, ahol nem is számítanánk rá. Ők mindenhol ott vannak, még ott is, ahova a kocsi be sem fér. Még a kamrában és a nappaliban is! Na jó, a nappaliban talán mégsem…
De mintha lett volna egy hír még régebben, hogy a taxis belefutott a fürdőszobába. Na! Ő megtalálta a rövidebb utat!
Éppen ezért, taxit fogni is könnyű. Elég, ha elkiáltjuk magunkat: taxi!
Na jó ez nem működik, mert Isztambul bizony nem egy csendes város (hiszen tele van taxival). Sokkal biztosabb módszer, ha kiállunk az út szélére, és feltűnően lengetjük a kezünket. Viszont semmi szükség a kézlengetésre, ha egyszerűen csak kicsit feljebb húzzuk a szoknyánkat. Persze azt is feltűnően. Vagy csak szőkére festjük a hajunkat.
Bár az utóbbi két megoldáshoz szükséges, hogy bővelkedjünk az X kromoszómákban, vagy legalább 50% felett legyen a részesedésünk.
Taxiban ülni is könnyű. Fixen ülni viszont nehéz. De ebben segíthet minket a biztonsági öv. Ne, ne kérdezzük meg a sofőrünket, merre is található, mert mire elmagyaráznánk, mi is az, és miért is olyan fontos az nekünk, addigra már meg is érkezünk.
Mint láttuk, a taxi egy igazi, mozgó élménypark. Főleg Isztambul dimbes-dombos területén. Szinte, mint a hullámvasút. Szerencsére ez azért ritkán áll fejre.
És a vidámparki szórakoztatóeszközhöz hasonlóan ennek is van belépő ára. Csakhogy az előzővel ellentétben a taxinak ülési díja is van. Attól függően, mennyi ideig ültünk benne (a pattogást is beleszámítva) kell majd a végén fizetni. Amennyiben nem szeretnénk komolyabb meglepetést, és hosszú útra megyünk, érdemes a sofőrrel előre megállapodni. Ha viszont rövidebb, vagy túlságosan kacifántos úton szándékozunk közlekedni, amit a sofőr már nem tud előre kiszámolni, akkor pedig figyeljünk oda, hogy az óra mindenképpen működjön. Az utólagos alkudozásban nem valószínű, hogy mi kerülnénk ki nyertesen…
Jah, és talán el is szeretnénk jutni valahova (ez megint egy olyan dolog, amiben nem hasonlít a fent említett hullámvasúthoz)? Nos, ez bizony komoly probléma lehet Isztambulban. Mert a taxisok nem feltétlenül ismerik azt a helyet, ahova mi szeretnénk menni. Nem árt, ha segítünk neki. Elmondjuk, hogy mikor menjen balra vagy jobbra. De akár a nemzetközi zászlójelzéseket is használhatjuk.
Ha viszont mi sem ismerjük a környéket, akkor talán jobb, ha engedjük a taxisofőrünket (aki immár átvedlik turistavezetőnek, és tájnyelvi szókincsgyarapító mesternek), hogy az utcán fellelhető gyalogosokat kérdezgesse végig a célpontunk fellelhetőségéről.
Oké? Mindent tudunk? Van még kérdés?
Ha nincs, akkor mindenkinek jó mulatást!
És ne feledjük bekapcsolni a bizooonsssááááááágiiii öööööööööööööööövvv….
Mi a nyáron Európában és Ázsiában is taxiztunk egyet. Az európai taxi 120 km/h átlaggal ment végig,míg az ázsiai 100 km/h-val de azért csak annyival,mert végig előttünk haladt egy rendőrségi kisbusz,és ők is százzal mentek,őket meg már azért nem akartuk megelőzni. 🙂
Sziasztok, én ezt a szédítő sebességet tényleg nem tapasztaltam, soha. Mentünk viszont taxival 1,5 órát Kabatastól Ortaköyig. 🙂 Ja, egyszer 40 perc alatt Bostanciból az Atatürkre, de az Bayram első anpján volt, és csak mi voltunk az úton, nem tűnt veszélyesnek.
Az a másfél óra Kabataş és Ortaköy között, az nem a szédítő, hanem az „őrült” sebesség. 😀