1923. október 29. A köztársaság napja

A hétvégén zászlólobogtatással egybekötött óraátállás lesz.

És ha az idő így folytatódik, akkor esővel… mind mindig…

Lehet, hogyha 1923-ban is eső lett volna ezen a napon, akkor a köztársaság kikiáltása máskorra esett volna. De azért még van remény, hogy mégiscsak kisüt a nap, és kellemes időben lehet nézni a tüzijátékot a Boszporusz partján. 🙂

De nem tudjuk, milyen idő volt 1923-ban.

Azt viszont igen, hogy már 5 éve véget ért a történelmi nagy háborúk első felvonása, de a felek a szünetben is folytatták a vitájukat. És nem ám pattogatott kukoricával!

Mindez sokat segített abban, hogy a szövetségesek sok mindent újra gondoljanak, és leüljenek tárgyalni az angórai (ankarai) kormánnyal is, ne csak az isztambuli szultánsággal. Főleg mivel az utóbbi meg is mutatta, hogy komoly fegyveres erővel rendelkezik.

Miután Atatürk és csapata 1922. augusztus 30-án Dumlupınar völgyében megverte a görög sereget, egész Anatólia nyitott lett. Könnyű szerrel foglalták vissza, és szabadították fel a török városokat. Már csak Isztambul maradt, amelyet a szövetségek semleges területnek szántak így ott komolyabb erők állomásoztak.

A szövetségeseknek viszont már nagyon elegünk volt a háborúzgatásból. Az angol kormány is meggyengült. Így inkább hajlandóak voltak tárgyalni, minthogy tovább folytatódjon a háború.

Az előzetes tárgyalásokat Mudanyában tartották, ahol lefektették a későbbi, lausanne-i békekonferencia alapjait. Állítólag a görögöket is meghívták ide, de ők féltek török földre lépni. Így végül az angolok, a franciák, az olaszok és a törökök képviselője vett részt a tárgyaláson.

Az épület ma is áll, ahol életnagyságú bábukkal kiállítást rendeztek be. Mi magunk is betekinthetünk a tárgyalásba. 🙂
Figyelem! Nem illik beleírni a szerződésbe, amikor a bábuk kimennek teázni!!! 😀

A törökök bár nyerő pozícióból indultak, tisztában voltak vele, hogy köztes megoldásra kell törekedniük. Azért, hogy megkapják a Boszporuszt, Izmirt és Kelet-Trákiját, bizonyos területeket fel kellett adniuk: Irakot, Ciprust, és Szíriát (Szíria egy bizonyos részét később Atatürk visszaszerezte).  E mellett Törökország belépett a Népszövetségbe is.

Ez még mindig 1922. volt. A köztársaság kikiáltásig még hosszú időnek kellett eltelnie. Még rendet kellett tenni otthon is. Pl. ott volt a szultán, aki kezdett már nagyon útban lenni. Ebben az antant nyújtott segítséget, bár ők erről nem tudtak.

Ugyanis a béketárgyalásokra két meghívót is küldtek. Egyet a szultánnak, egyet pedig az ankarai mozgalomnak. A törökök ezen természetesen nagyon kiakadtak, így a Nagy Török Nemzetgyűlés két rendeletet is hozott 1922. november 1-én.
Egyikben kijelentették, hogy Konstantinápoly 1920. március 16-ai megszállásával megszűnt a szultánság. Ezen a szultán igencsak meglepődött, mert ez azt jelentette, hogy már két éve nyugdíjazták, de ő még mindig bejár dolgozni.
A másikban pedig egy új vallási vezetőt kerestek, aki viszont nem rendelkezik a szultáni hatalommal. A kedélyek megnyugtatása érdekében szintén az Oszmán házból választottak erre alkalmas embert. Az új kalifa II. Abdul-Medzsid lett, aki addigra már négy felesége volt. Tőle két évvel később elvették a címet, majd kirakták az országból.

Ezzel szétválasztották a vallást és uralkodót, majd a vallást és a kormányt, és a szultánságból végérvényesen demokrácia lett.

Egy érdekesség, hogy nemrég megkérdezték az Oszmánok ma (külföldön) élő leszármazottjait. Mind modern gondolkodású, és elkötelezett a demokrácia mellett.

Már nem maradt más hátra, minthogy a svájci Lausanne-ban aláírják a végleges szerződés, majd kikiáltsák a köztársaságot.

Mustafa Kemal Atatürk viszont jól tudta, hogy mindez csak a kezdett egy hosszú-hosszú munkának, amivel nemcsak az államformát, hanem a lakosokat is ráállítja egy fejlődő és demokratikus irányra.

Mit találhatunk október 29-én?

Ha szerencsénk van napsütést, és nem esőt. 🙂

De mindenek előtt hatalmas zászlókat. Olyan nagyokat, amelyek leérnek a toronyház aljáig.

 

Érdekes módon a legnagyobb zászlókat nem a belvárosban találjuk, mert ott nem elég nagyon ehhez a házak. Hanem Maslak és Levent kerületben, ahol bőven van elég toronyház.

Napközben az iskolákban, és stadionokban számíthatunk műsorral, bár erről sajnos nem találok információt, mikor és merre mi lesz… 🙁
A Taksim téren szokott lenni még megmozdulás.

Esti program pedig ez európai oldalon Ortaköy, ahol fáklyás-éneklős felvonulás, az ázsiai oldalon pedig a Bağdad Caddesin ugyan ez lufis-éneklős verzióban lesz. Természetesen a zászlók sem hiányozhatnak.

Majd pedig a vörösben világító Boszporusz-hídnál tüzijátékra számíthatunk.

És végére hagytam a legjobbat! 🙂
Ha esetleg túl sokat buliznánk, nem kell aggódni! Nemcsak, mert másnap vasárnap lesz, hanem az óraátállás miatt (ami Törökországban ugyan úgy megy, mint Magyarországon) még egy órával többet is aludhatunk!

Persze ez Árpit nem fogja meghatni…. Szóval TI tudtok +1 órát aludni, nem mi, sem pedig a szomszédok… 😀