A szomszédban a hentes nagytakarítást rendezett a boltjába. És az összest kését elküldte a köszörűshöz.
De nem csak ez a jele van annak, hogy mindjárt itt lesz az Áldozati Ünnep Törökországban. Természetesen a boltok és a plázák is ráugrottak a témára, mint a kiéhezett macska az egérfalkára…
2011. november 6-9-ig tart az Áldozati Ünnep, azaz törökül Kurban Bayram.
Ez most az idén pont egy vasárnaptól szerdáig tartó ünnepségsorozat lesz. Azaz marad a csütörtök és a péntek, mint munkanap. No persze ki szeretne ilyen furcsa felállásban dolgozni, így aki csak tehette, megfűzte a főnökét, hogy jó lesz a két nap nélküle is. És ha mindez sikeres volt, akkor mára már messze jár.
Hiszen a legtöbben inkább elmenekültek. Olyan ez, mint a magyarországi Húsvét: mindenki menekül a rokonok elől… 😀
Pedig milyen jó is az, amikor mind a négyszáz (vagy ki tudja mennyi) rokon betoppan hozzánk! Vagy még jobb, amikor nekünk kell őket végiglátogatni. És természetesen mindenhol pörkölt is rizs várja a vendégeket. Külön versenyt lehetne indítani, hogy ki hány rokonnál tud úgy enni, hogy még mindig mosolyog… 🙂
Mindeközben természetesen az üzletek is dolgoznak. Az Áldozati Ünnep persze nem olyan, mint a Ramazán (Ramadán), amikor tradicionális ajándékozás is van (a Ramadán végén levő Cukor Ünnepnél a gyerekek ajándékot kapnak, hasonlóan, mint nálunk Karácsonykor). Természetesen ez nem zavarja az üzleteket, akik minden eseményhez találnak akciós lehetőséget. Sőt! Még akkor is, ha esetleg nem történt semmi sem (ilyenkor van a nincs akció).
Ezért a TV és az utcák már jó ideje tele vannak reklámokkal, és a sohavisszanemtérő lehetőségekkel. De ha esetleg lemaradnánk róla, akkor sem kell aggódni, mert majd úgyis lesz megint… egy hét múlva. 🙂
Persze az Áldozati Ünnep közepén mégiscsak az áldozás áll, minek eredete még Ábrahámhoz vezethető vissza. De minderről bővebben majd az ünnepek alatt. 😉
Ilyenkor a megszokottnál nagyobb mértékben van szükség marhákra, melyeket nagy számban importálnak Magyarországról. Most ne a politikusokra gondoljunk, hanem a tradicionális marhákra. Magyarország az egyetlen ország az EU-ban, hol a marhák minősége megfelel a török elvárásoknak. Azaz az egész Unióból csak mi tudunk marhát küldeni. Marhára jók vagyunk! 🙂
Azért ne gondoljuk, hogy ez olyan, mint a disznótor! Az Áldozati Ünnepnek komoly vallási jelentősége van. E mellett nagyon pontosan meghatározott módja, hogyan kell az állatot levágni, ami egyébként sem veszélytelen. Így csak a meghatározott helyeken és csak szakember végezheti el a ceremóniát.
Ezért a turistának, ha ebben az időszakban érkezik Törökországba, nem kell félnie, hogy mindenfele levágott állatott fog látni. Bár egy-két elszabadult négylábúval azért össze lehet majd futni.
E mellett a turistának arra is érdemes felkészülnie, hogy az Áldozati Ünnep teljes ideje alatt sok minden zárva lesz. Általában az első nap majdnem semmi se lesz nyitva, majd fokozatosan fog az élet visszatérni a boltokba.
Igen,erről már olvastam a Türkinfón,hogy a magyar marha mennyire megfelel a türkjeinknek!
a magyar bikának nincs párja!
De ha a turista mégis csak levágott állatokat akar látni, látogasson el kora reggel Tarlabaşı sikátoraiba, ahol ilyenkor állatok lógnak a házak előtt (bárányka, tehenecske…), és vér folyik az utcákon. Dél körülre viszont már semmi nincs az egészből.
Oh… az a Tarlabaşı….
Az még a törököknek is egzotikum…..
Egyszer arról is érdemes lenne írni, bár azt hiszem, te sokkal többet tudsz az ottani életről… 🙂
Majd írok róla én. 😉
Egyébként igen, akárhány töröknek mondom, hogy ott laktam, mind elszörnyednek, hogy hogy lehet, hogy még mindig élek. 😀
Van ilyenkor valamilyen tradícionális étel, amit csak ilyenkor esznek? A sok-sok leölt állaton kívül?
Hús mellett van még rizs is. :)))
ilyenkor csak húst esznek, meg húst…:D
De azt milyen finoman készítik hmmmm 🙂 Nálunk após felesége az ász ebben a kérdésben, citromlével és hozzá a kertben szedett mustárral, igazi csemege:)
Hepimizin Kurban Bayramı kutlu olsun!
Egy receptet kérjél tőle! 🙂
Tarlabaşı… egy kerület Sztambulban,melyről még nem hallottam!
Pedig ott van közvetlenül Taksim mellett, ha átmész az İstiklal Caddesivel párhuzamosan futó útra, az már a Tarlabaşı Bulvarı, annak a túloldala pedig már maga egy másik világ. Csak keress rá a neten. Volt egy nagyon jó videó a neten, ami sajnos eltűnt, de itt ez a weboldal, már a képek is árulkodóak: http://www.tarlabasiistanbul.com/
Na itt egy másik: http://vimeo.com/14083520
Teşekkürler sevgili Bzzz,aprólékosan végignéztem,olvastam az egészet,remek egy hely! Örömmel találtam rá a nekem felettébb ismerős Demirören család territóriumára,csak azt nem tudom,hogy egy ilyen helyen hogy „működhet” egy Galatasaray-mezes szeméthordó? 🙂
Drukkerek mindenhol vannak, nem igaz? Nálunk is az volt a szomszéd gyerekek első kérdése a beköltözésünkkor, hogy melyik a kedvenc focicsapatunk. 😀
Én meglelőzöm a problémát: mindjárt én kérdezem meg. 🙂
Amikor megkapom a választ, már jöhet is az enyém: nahát, nekem is! 🙂
És már hangzott is a válaszotok:
„-Rendes,tisztességes,jóravaló emberek vagyunk mi:naná,hogy a Beşiktaş!” :):)
Nagyon jó ez a blog!
Tetszik a kontraszt, ami olyannyira jellemző Isztambulra. Egyik oldalt a nagy szegénység, míg nem sokkal odébb pedig a fényűző Istiklal Caddesi…
Még sok ilyen kerület van. 🙂
Tarlabaşı viszont híres/hírhedt.
Mondhatnánk, hogy ez Isztambul nyóckere, de azért jelentős különbségek vannak. A fő jellemzője, hogy majdnem 100%-ban kisebbségek, és szegények lakta terület.
De nem e miatt érdekes, hanem az a folyamat, ami ott zajlik. Ennek egyik része a folyamatos háborús övezet. De a különböző kultúrák színes keveredése tényleg különleges hangulatot ad. Főleg este, a tábortüzes énekléseknél, sütögetéseknél, ami az utca közepén zajlik. 🙂
Turisták számára mennyire biztonságos helyi idegenvezető nélkül? Én is megnéztem a két linket. Egyből a „nyócker” jutott eszembe…
Biztonságos, ha végig magabiztosnak mutatod magad, és nem nézelődsz sokat. Persze, akkor mit látsz…?
Van ám ott sok külföldi újabban, ahol én laktam, ott is 9-en voltunk külföldiek, és a szemben lévő házban is voltak négyen. Meg a szomszéd utcában is. Hozzá vannak szokva, bár ebből adódnak konfliktusok is, erről sokat tudnék mesélni.
Napközben kell menni, amikor süt a nap. Kevesebb gazfickó van kint, és jobban el lehet vegyülni. Ha pedig valakit mondjuk piszollyal látsz, azt is természetesnek kell venni, továbbmenni, és nagy valószínűség szerint semmi gond nem lesz. Nagyon megérzik, ha valaki új vagy gyenge. Veszélyes környék, de én is „lehúztam” ott 3 hónapot, és végül nem a helyiek miatt költöztem el, hanem az igen civilizált német és francia lakótársak miatt. 🙂
Én egyszer próbáltam berángatni oda egy törököt (mert egyébként csak kurdok, cigányok, és mindenféle bevándorlók laknak arrafelé), és nem mert bejönni velem a sikátorokba, sőt, tulajdonképpen abban az egy utcában akart maradni, ahol a rendőrség is van. Pedig ő a török férfi, én meg a külföldi nő… Egyetemi munkához kellett volna tolmácsnak, mert az ottaniak akcentusát szinte semennyire nem értettem, de nem lett belőle semmi.
Viszont ahogy a videóban is látszik, nem olyan szörnyű hely, van annak politikai háttere is bőven, miért vált ilyen mitikusan veszélyes hellyé.
Egy magyar ismerősöm pont a rendőrséggel szemben lakik. Azt mondja, ez a legveszélyesebb rész, mert este ha a fiatalok túl sokat isznak, képesek megtámadni a rendőrséget.
És a fiatalok gyakran sokat isznak…
Igen?
Mi az azzal párhuzamos utcában laktunk, ahol a piac van vasárnaponként. Ott is rendszeresek voltak a cirkuszok, főleg, amíg meleg volt, de mi csak a másik végét láttuk a történetnek: amikor ők maguk hívták ki a rendőrséget. Szinte minden éjjel (hajnalban) elvittek egy részeg erőszakoskodót.
Pont ilyen volt számomra régebben a Haliç túloldalán Kumkapı! Negyven fős csoportunkból csak mi ketten,a tesómmal mertünk bemerészkedni oda! Kicsit érdekes volt,amikor csoportba verődött fiatalok kiabálva elkezdtek jönni a nyomunkban,utol is értek minket,körbe is vettek. Nem akartak látszólag semmi rosszat,de igazán varázsütésre akkor lettek jó barátok,amikor kimondtam a „biz macariz” kulcskifejezést! Semmi bajunk sem történt!
Mindenki kézzel-lábbal magyarázta,hogy merre van a szállodánk Laleliben,mert meg voltak győződve róla,hogy csakis eltévedhettünk,úgy kerültünk ide! 🙂
Azért ezzel vigyázz, ha legközelebb ide lenne kedved bejönni!
Isztambul más területei esetleg szegények, és esetleg elveszik a pénzedet, ha nagyon olyan helyre mész. Itt viszont nagyon magas az általános feszültség.
Pedig a hazaérkezés után az öcsémmel legtöbbször ezt az estét emlegettük az egész utazásból! 🙂
Hát itt is szegények voltak ezt állíthatom! Például a társasházak ablakaiban nagyon sok helyen ablaküveg helyett nylon fólia volt kifeszítve stb… és persze a rengeteg çöp.
itthon a konfitált, piritott marhapofa áfonya és ribizlimártással a sláger, rájárnak, mint a lépesmézre, mert hidegen is finom…
izmirli, ezt a finom megnevezést megtanultam Tőled…:)