Elhoztuk a húst! Nem mindet, csak azt a részt, ami a miénk, meg amit mi fogunk szétosztani. Jó nagy adag. Alig bírtuk felcipelni az emeletre.
Szétosztottuk. Híj mennyi vér! A média de örülne, ha ezt látná!
Az Áldozati Ünnep második napja már békésebb telt. Tudtunk egy nagyot aludni reggel.
Vagyis majdnem, mert Árpi még mindig 6-kor felkel. Szegény még mindig nem érti, hogy átállítottuk az órát, és aludjon még egy órát, hogy 7 legyen, amikor már kedvére randalírozhat.
Szóval nem aludtunk. De azért nyugis reggelünk volt, ami főleg a hús szétosztásával zajlott.
Annyi húsunk lett, hogy be kellett vinni a cégbe, mert nem fért el az itteni hűtőbe..
Így aztán ma is útra keltünk. És ha már beültünk a kocsiba, nosza rajta, megnézünk pár ismerőst is. Úgyis olyan vegetáriánus hangulatként indul ez az ünnep… Még csak három helyen ettünk húst… Két éve bezzeg volt vagy 20 húsos étkezésünk mindjárt az első két nap 🙂
Kocsit megpakoltuk hússal. Jó fekete zacskóban volt. Olyanok voltunk, mint a maffia… Tele a csomagtartó egy gyanús csomaggal. Valójában sok hasonlóság volt köztünk és a maffia között. Apuka esetleg levehette volna a napszemüveget…
Miután kijutottunk az útra, akkor kellett rádöbbennünk, hogy eltűnt az a hatalmas dugó, ami tegnap volt. Egész jól lehetett menni. Még olyan helyeken is belefért a padlógáz, ahol normál napokon is csak lépésben lehetett menni.
Viszont amennyire nem volt forgalom az utakon, annyira tele volt gyalogossal a járda. Néha még az útra is jutott belőlük. Egyik-másik helyen úgy kellett ösvényt vágni a járókelőkben. A dudát jól kifárasztottuk a nap végére.
Ez viszont azt jelenti, hogy az Áldozati Ünnep már nem olyan, mint régen, hogy minden zárva van. Egy vérbeli törököt amúgy sem lehet visszatartani, hogy eladjon valamit, főleg ha ennyi potenciális vásárló kóvályog az utcákon. Jóformán minden kinyitott mára. Kivéve persze pont az, ami neked kell… 😀
Az Áldozati Ünnep második napja összességében nem volt egy túl érdekes esemény, kivéve, amikor aludtunk. Na az aztán jól esett! 🙂
Ez a nap még jórész a rokonok és az ismerősök végigjárásával telt (zöld erdőben jártam, húst találtam…). Ez vegyítve sok kocsikázással, dudálással, és padlógázzal. Néha fékeztünk is ám. 🙂 De azért jól esett amikor azt a taxit visszadudáltuk a kisutcába. 🙂
Na, majd holnapra kitalálunk valamit. Úgyis olyan szépen süt a nap! 🙂
„De azért jól esett amikor azt a taxit visszadudáltuk a kisutcába.” – na ez már a szürreális határa, de most komolyan! Ez fekete zsákokba tuszkolt hús nélkül nem sikerülhetett volna! 😀
abban volt a másik taxis…..
“De azért jól esett amikor azt a taxit visszadudáltuk a kisutcába.” Naaaa, ez már egész törökös 😀