Egyik délután beállított egy török munkás a szomszéd építkezéséről, hogy betenné hozzánk a bontókalapácsát pár napra.

Bontókalapács
Bontókalapács és a dossziék. Alap irodai kellékek...

Isztambul sok szempontból olyan, mint egy kisváros. Egy ország méretű kisváros. Ahol mindenki mindenkinek haverja (vagy ha az utakon vagyunk, akkor a jó édes dudálos anyukája). Itt teljesen természetes, hogy valaki odamegy egy ismeretlen emberhez, és olyat kér tőle, amit általában csak közeli ismerősöknél szokás.

Apuka pl. gyakran kap faxot. De Apuka nem szokott az irodában üldögélni, hanem járja a várost (vagyis inkább száguldja). És nincs ám neki csoda-mobilja, ami tudna faxot fogadni (ezt mondjuk még nekünk sem sikerült a csoda-mobillal megoldani), de nem is kell. Ha faxot szeretne kapni, akkor bemegy a legközelebbi irodába (mármint nem a sajátjába, hanem egy tetszőlegesbe), és elkéri az ottani fax telefonszámát. Majd felhívja a faxküldő illetőt, hogy melyik számra is jöhet az iromány. Ameddig pedig várakozik, addig összehaverkodik az irodaiakkal, a legfiatalabbat még teáért is elküldi.

Na ezt próbáljátok ki ti is otthon! 🙂

A kisebb boltok, meg büfék egyébként is amolyan postai lerakodó helyek. Mi is többször küldünk valakinek úgy csomagot, hogy a helyi kebabosnak odaadjuk, majd pedig ő adja át annak az embernek, aki valamikor érkezik. Egy-egy ilyen csomag nyugodtan pár órát is várhat, de napokat azért nem tanácsos. Nem azért, mert nem adják át (még pénzt is lehet ilyen módon otthagyni a félig ismerősnél!!), hanem mert félő, hogy véletlenül belesütik az egyik pidébe…

Így aztán csak nekem volt furcsa, hogy egyik nap beállít a cégbe egy olyan építőmunkás, aki akár reklámba is beillene (fején a sisak, félig lecsúszott nadrág, cigi a szájban, bontókalapács a kézben, stb…), hogy a szerszámát (nem azt, hanem a munkaeszközét, na! 😀 ) itt hagyná pár napra. A többiek eléggé lazán fogadták a hírt.

Azóta viszont eltelt egy hónap. A kalapács még mindig itt van. Hősünk meg máshol, de látjuk az építkezésen (nadrág, cigi változatlan, csak a sisak más minden nap), de úgy tűnik nem hiányzik neki. Itt pedig a lányok-srácok már poénkodnak is vele, de valahogy senki sem érzi, hogy nagyon útban lenne. Igaz, pár napja valaki leterítette egy pokróccal. Alóla csak a fúró vége lóg ki, így már úgy néz ki, mint egy közúti baleset áldozata…

Szóval még mindig nálunk van a kalapács, és ha így haladunk, akkor még sokáig itt is lesz.. Ha esetleg valaki szeretné kölcsönkérni (mondjuk odaégett az ünnepi sütemény a tepsibe, és nem sikerül kivakarni), akkor csak szóljon nyugodtan! 🙂

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (7 votes cast)
Itthagynám a bontókalapácsot, míg leugrok egy teára, 10.0 out of 10 based on 7 ratings
 


Warning: printf(): Too few arguments in /home/content/57/6899057/html/blog/wp-content/themes/travel-master/comments.php on line 48

  1. Nekem az tetszik különösen, hogy az egyik kolléga leterítette egy pokróccal: ez olyan törökös, mindent letakarni, lehetőleg csipkés szélű, fényes terítővel, de mindenek előtt a mosógépet. :)) Ütvefúróhoz természetesen stílusban jobban illik a pokróc. De remélem valami kis díszítés azért van rajta!
    Már csak egy kérdésem maradt: hogy került a pokróc az irodába? 🙂

    VA:F [1.9.22_1171]
    Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
    1. Ez most nem az a csipkés szélű, amivel a női rokonok szokták a hűtőt meg a többit leteríteni. Ez inkább az a típus, amivel a lovat szokták beborítani az eső elől…
      Nos, és hogy került a pokróc az irodába? Nálunk aztán sok minden összegyűlt… most már van ütvefúrónk is. 😀

      VN:F [1.9.22_1171]
      Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
      1. :)) Elképzelem, ahogy a pokróc érkezett a házhoz:
        – Elnézést, kicsit túlterhelt a lovam, a nap is süt, itt hagyhatnám ez a kiváló minőségű a lópokrócot egy kis időre?
        – Hogyne, kardesim, természetesen. Úgyis van egy ütvefúrónk, olyan erős, mint egy ló, letakarjuk vele addig. Ha nem sietsz nagyon, egy teát elfogadsz?

        VA:F [1.9.22_1171]
        Rating: 0.0/10 (1 vote cast)
  2. Nem ütvefúró ez,hanem bontókalapács. Ez már egy következő kategória. Sajnos tudom,mert bő másfél évtizede ilyenek társaságában telik az életem,mert ilyeneket árulok. Nem mintha valaha is egy fikarcnyit is érdekelt volna az egész,de hát így jártam… 🙁
    Egyébként ha már nagyon aggat,törölgessétek le,és adjátok el,550-600.000 Ft között mozog az ára,bolttól függően.
    ***
    Amúgy meg,-el ne adjátok! Éppen ez jelenti számomra a török emberek egyik varázsát! Hogy ilyen közvetlenek és becsületesek!

    VA:F [1.9.22_1171]
    Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
    1. Dehogy adjuk el!
      Ha majd erre jársz megint, átkötjük masnival, és neked adjuk. 🙂 Ennyi még biztos belefér a kézipoggyászba. 😉

      Köszi a korrekciót, mindjárt javítom is! 🙂

      VN:F [1.9.22_1171]
      Rating: 0.0/10 (1 vote cast)
  3. Tényleg vicces. 😀 Nem lenne egyszerűbb csak spontán szólni neki, hogy a fúrója még nálatok van? Biztos rég elfelejtette.

    VA:F [1.9.22_1171]
    Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
      1. Azért lenne abban is kaland, képzeld, ha a lógógatyás letagadja az egész sztorit!
        Akkor hivatalosan örökbefogadhatnátok Bontókalapácsot (leánykori neve Ütvefúró) Árpi mellé! És utána meg járhatna körbe a családban, mint a nagyi: mikor ki tud rá vigyázni. Mindig lenne miről beszélni a rokonokkal. Naaa? :))

        VA:F [1.9.22_1171]
        Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
  4. Nagyon tetszik a bejegyzés, és egyben elszomoritott amikor belegondoltam, hogy itthon ez hogyan (nem) menne. 🙁

    VA:F [1.9.22_1171]
    Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
    1. Otthon dolgoztam néhányszor építkezésen (riasztó, telefon, antenna, IT hálózat szerelés), de vigyázni kellett, mert ha egy szerszám a létra tetejéről leesett, nem valószínű, hogy koppant a földön. Igaz, ott román “vendég” munkások voltak, nem törökök. 🙂

      VA:F [1.9.22_1171]
      Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
  5. nálunk is vidám lenne, a szembesítésnél azt vallaná, hogy te kérted, és ezért azt hitte, hogy a tiéd…

    cser, a pokróc előre be lett spájzolva, tudod: hidegen fújnak a szelek…

    VA:F [1.9.22_1171]
    Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
    1. Nem-nem, a pokróc nagyon régi dolog. Talán az előző tulajé (mármint a lakásé, nem a bontókalapácsosé), vagy még a bizánci időkből maradt ránk…

      VN:F [1.9.22_1171]
      Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
  6. A magyarázat szerintem az, hogy biztos van nekik két tucattal az építkezésen, így egy nyaralásra küldése fel sem tűnik a munkás legényeknek.

    VA:F [1.9.22_1171]
    Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
    1. ÓoooÓóoo! Ha előbb szólsz, akkor Rumlival együtt kiviszem neked a BüyükAdára… 😀
      Ha nem felejtem el, hétfőn megnézem. Már jó ideje nem láttam. De lehet, hogy csak rápakoltunk valamit, vagy rádőlt a szekrény…

      VN:F [1.9.22_1171]
      Rating: 0.0/10 (1 vote cast)
          1. Kidobtaaaaa??? Hát mondtam neked tavaly,hogy ebben az esetben inkább adjátok el!! Több,mint félmillió Ft az ára! 🙂

            VA:F [1.9.22_1171]
            Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
            1. Á, biztos nem dobta ki, legfeljebb kölcsönadta az unokaöccse vejének a nagybácsikájának a szomszédjának. Az még családon belül van, nem?

              VA:F [1.9.22_1171]
              Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .