A fene egye meg, én mindig csak a csomagban utazom! Csak onnan tudtam meg, hogy a repülőn vagyunk, hogy elkezdtem mindenfele dülöngélni. Még jó, hogy nem ettem! Bár ahogy utólag elmondták, a repülőn akkora adag ebédet adtak, ami még az én orromnál is kisebb. Úgyhogy mindegy is lett volna…
Azt mondták, muszáj a csomagban elbújnom, mert a stewardessek frászt kapnának, ha meglátnának egy tigrist a repülőn. De azért kaptam egy kisebb lukat, ahol végül is sikerült kimásznom a táskából, hogy mégiscsak kinézzek az ablakon. Eddigre már kezdtünk leszállni, és a személyzet is lecsatolta magát valamelyik jól odacsavarozott székhez, így egy kicsit szabadon tudtam nézelődni. Nem semmi látvány tárult elém…
Ameddig a szem ellát, csak ház, ház, ház és ház… Vagy pedig víz, hiszen ott a tenger! Meg amott is! A kettő között pedig ott a Boszporusz, de még annak is van egy kunkori kis ága. Annak valaha Arany-szarv volt a neve. Ma már inkább a „10cm-ig se látunk le öböl” jobban megfelelne. A törökök ezért inkább csak egyszerűen Szarvnak, Halıç-nak hívják. Uganis mögötte terül a Kâğıthane, magyarul Dobozváros, ami Isztambul ipari területe volt. Mára már persze az ipar is jócskán megnőtt, így az igazán komoly gyárak messzebb vannak, a város határán. Összesen pedig 39 kerület van!
Tehát ez egy hatalmas város! Főleg egy olyan kis állatnak, mint amilyen én vagyok. Bár azért a fogaim és karmaim nagyok, ne gondolja senki se, hogy megijedek bárkitől is! De azért jó lenne, ha nem gyalog kellene hazamenni a város határából!
Mekkora is Isztambul? Rajzoltam nektek egy térképet, hogy jobban átlássátok. Összehasonlításként ott a Balaton és Budapest is.
Mérete tízszerese Budapestnek. Igaz, hogy ebből sok a hegy és az erdő. Viszont a lakott területek mindegyike többszintes, belvárosi típusú ház. Repülővel csak 120 km, míg kocsival akár 200 is lehet, mire eljutunk egyik feléről a másikra. Középen, a Topkapı palotánál állva, ahol Európa véget ér, onnan már csak 40 km az ázsiai oldalon, és már ki is jutottunk a városból (hogy aztán egy másikba jussunk mindjárt). Míg mögöttünk 120 km-t tart az európai oldal.
Azt mondják, ezt az utat nem igazán lehet megtenni padlógázzal, csak padló dudával. Ezt még nem tudom, hogy csinálják… Talán ráállnak a dudára, és ugrálnak rajta?
Közben leszálltunk. Jobban sikerült, mint az ebéd. Még végére sem értünk a kifutónak, de máris dugóba kerültünk. A kapitány mondta is, hogy megérkeztünk Isztambulba. Kár, hogy a repülőn nincs duda…
Alighogy kinyitották az ajtókat, máris megérzetem Isztambul illatát: valahol kebabot sütnek! Nyamnyamnyam. Persze nem lehetett csak úgy odarohanni. Megint gondosan el kellett bújnom a táskába, nehogy lepecsétljenek.
Úgy hallottam hatalmas tömeg van. A törökök nem sietik el a hazautat. Vagyis sietnek, de előtte mindenképpen bemennek a Duty Free-be, hogy televásárolják magukat kozmetikumokkal, csokikkal, és minden mással, amit csak találnak. Érdekes lehet úgy sietni, hogy közben az ember még kényelmesen végigpróbálja a kínálatot. Közben halottam, amint 1-2 török lány a telefonban mondta miközben az arcfestéket próbálgatta: – Jaj Apu, hosszú a sor az útlevélellenőrzésnél!
Végre kijutottunk a levegőre! A szabad, tengeri sós levegőre! Melybe fűszeresen vegyül a mindent átható kebab illata…
Innen taxival mentünk. Azt mondták, kalandos a taxizás, de én majdnem elaludtam közben. Nem volt semmi izgalmas a vezetésben. És csak 15x dudáltunk… Viszont fantasztikus volt a kilátás! Jobbra végig a tenger, telis-tele hatalmas hajókkal. Balra pedig ott volt a Nagy Fal és Héttorony erőd. És még a nap is sütött!
Az utolsó erőd - A Fal vége, kilátás a Héttoronyból
Sőt! Nem sokkal később már Ázsiát és megláttam, ami az otthonom lesz a következő hónapokban. 🙂
Milyen érdekes is, hogy a város közepén van egy kisebb tenger. Vagy ha úgy nézzük, akkor egy hatalmas folyó. Ez nem olyan, mit csak úgy tele lehet pakolni hidakkal. Ezért is csak kettő van. De már készül egy alagút a Boszporusz alatt is. Éppen ezért az átkelés egyik legismertebb formája a hajó. Délután el is mentünk hajókázni egyet.
Kb. fél óra, mire átérünk egyik földrészről a másikra. Itt egyáltalán nem nagy kaland az átkelés. Este lehet választani, hol akarunk vacsorázni: Európában vagy Ázsiában. 🙂
Nagyszerű ez a hajózás. Egyáltalán nem dölöngélt annyira, mint vártam. Még teát is tudtam inni közben! 🙂 És képzeljétek! Itt nincs dugó!
Mármint nem olyan dugó, mint amikor csak állunk és várunk… Nagyon komoly forgalom van ám a Boszporuszon. Keresztbe (mármint nekünk, akik keresztbe megyünk, azoknak keresztbe) mennek a hatalmas teherhajók. Egyik-másik akkora, hogy pótüzemanyagtartály kell a megkerülésére! De ők a könnyebb akadályok, mert mint lomha dinoszauruszok, lassan mozognak. Ellentétben a komphajókkal, amiből kicsi is van, meg nagy is. Gyors is, meg lassú is. Na, őket aztán kerülgetni kell rendesen. Miközben pedig négyszáz halászhajó kóvályog össze-vissza. Nem csoda, hogy a kapitány folyamatosan a kürtöt ráncigálta. Persze csak módjával, nehogy kiloccsanjon a teája, amit a másik kezében fogott. Nem tudom hogy csinálta, mert mintha lett volna még néhány keze, amivel mobilon telefonált, a társával beszélgetett (ehhez legalább 15 kezet használt még gesztikulálásként), zenét is hallgatott (azaz táncolt, bár vajon mit hallhatott a kürtölés közben…) és még a kormányt is forgatta, hogy kikerülje a halászhajókat.
Közben megérkeztek a sirályok is! Azt hiszem, jó lesz megint elbújnom…
Madarak
Ezek a repkedő dögök nem ám olyanok, mint a képeslapokon. Egyáltalán nem kedvesek. És nagyon-nagyon sokan vannak. Szerintem Alfred Hitchcock éppen télen járt Isztambulban, amikor a sirályok ki voltak éhezve, és innen jött az ötlete a Madarak horrorfilm forgatására. Bizonyára adott nekik egy simitet, aztán pedig napokig nem tudott aludni… Így inkább úgy döntött, hogy az álmatlan éjszakáit megosztja másokkal is.
A sirályok követik a hajót. Mármint próbálják követni, de a hajó túl lassú nekik. Ezért furcsán csapkodnak a szárnyukkal, hogy le ne zuhanjanak. Érdekes látvány. De még mindig jobb, mint amikor hátulról zuhanórepülésben megtámadják az ártatlan tigriseket…
No ez volt az első napom Isztambulban. Azt hiszem, kellően elfáradtam a kontinensek közötti vándorlásban… Ha kialudtam magamat, akkor lesz majd folytatás! 🙂
VN:F [1.9.22_1171]
mindjárt...
Rating: 9.0/10 (6 votes cast)
Rumli kalandjai Isztambulban - 1. rész: megérkezés, 9.0 out of 10 based on 6 ratings
20 Replies to “Rumli kalandjai Isztambulban – 1. rész: megérkezés”
Král!:) Jöhet a folytatás! Alig várom már a 7.részt: „Rumli a stadionban”! 🙂
***
Egy kérdés:ez a térkép nemhogy İstanbul tartományt ábrázolja İstanbul város helyett?? Szerintem de!
İyi geceler!
A török nyelvben a „város” magát a tartományt jelenti. Ahogyan van Budapest megye, úgy Istanbul is valójában a megye. Nehéz megfogni, hogy melyik is a valódi város, mert a környéken levő kis falvak is hozzá tartoznak. Pl. a Sarıyer vagy a Beykoz kerület tele van falvakkal, amik még Isztambulhoz tartoznak. Még „kék” busz is jár oda.
Maga a város túlságosan gyorsan nő a peremvidéken, ahogy egymás után építik a lakóparkokat. Így nagyon rövid idő alatt a város széli falu hirtelen a város egyik új központja lesz.
Erről még nagyon régen írtam is egy bejegyzést: http://isztambul.info/blog/2009/03/11/istanbul-a-700-hegy-varosa/
Egyszer azért megnéztem, hogy a várost jelölő tábla mégis hol van fizikailag elhelyezve. Az a megyehatáron van (és még mindig csak 15.000.000 embert mutat. Ha jól emlékszem, az utolsó szám 3-as volt)
A térkép annyiban azért korrekt, hogy a Márvány-tenger partja tényleg egy egybefüggő beton dzsungel egészen a megyehatárig.
Majd megyünk Árpival és Rumlival a Szigetekre, és akkor készítek majd onnan egy panoráma képet. Onnan nagyon durván látszik, amint az egész túlpart végig házakból áll. És nincs vége se bal, se jobb oldalt, ameddig csak ellátsz…
Igen,értem amit mondasz! Pl.az én olvasatomban Sarıyer egyértelműen İstanbul,de Silivri meg nem,és a Te térképeden ez a kisváros is látható.
No,egy biztos! Amikor én még anno busszal jártam İstanbulba,Büyükçekmece,Küçükçekmece még messze nem voltak a város részei,ma meg már…hol van oda a városhatár??
És azt is nézd hozzá, hogy Büyükçekmece (ami szerintem is már jó messze van, még padlógázzal is) közvetlen buszjárattal van összekötve Kadıköy-el! Úgyhogy most már ha van elég szendvicsünk, kényelmesen átsuhanhatunk oda. 🙂
Ez már igen! Sok buszvonallal megismertettél a nyáron,de ezt nem tudtam! Nagyon komoly járat! Ide már valóban komoly mennyiségű útravaló kell! És amúgy ez az az ún. „Metro busz”?
Az jó lenne! Engem a „török tömegközlekedéses” cikkek is nagyon érdekelnek! Pl.török távolsági buszmenetrendeket szoktam nézegetni a neten!
VA:F [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
Rumlinak sokat meséltem a Szigetekről, bár csak egyszer voltam ott, nagyon tetszett. Durell gyermekkora jutott az eszembe. Biztos neki is tetszeni fog. DE nem ér kirakni az elsőn.
Képzeld, a Rumli nyomott egy-két sms-t, jól érzi magát,
de kikotyogta, hogy te milyen szédülős vagy!
[Szörnyű kételyeim vannak, de csak halkan merem mondani, nehogy Rumli meghallja, ő ugyanis tigrisnek gondolja magát, de a foltjai inkább emlékeztetnek egy jaguárra. Persze, én abszolút elfogadom, hogy az identitás képlékeny dolog, és mindenki maga választja a sajátját, de azért kíváncsi vagyok, ti mit gondoltok, tudtára kéne-e adnunk ezt a faji témát?]
Én a „Rumli a hamamban” részt várom már nagyon, utána meg a „Rumli a sportjátszótéren”-t. . 🙂
Ahol a fotód készült, onnan megy hajó dél-délkeletre, kb, 1 óra volt(?) szép, hangulatos, romantikus és picit ódon, neked való.
Figyu: nem szép, hogy kifecsegem itt, de te biztosan nem adod tovább! Rumli erre nagyon érzékeny!
Két anyja volt és azért van ez.
Az egyikre pigmentációban hasonlit, a másikra penetrációban.
Ha találkoztok, ne hozd neki szóba, mert szégyenli.
Én meg nem tehetek róla, mind a kettőt szerettem.
Ezt az sms-t kaptam ma, tud róla valaki valamit? (A szám +905-tel kezdődik, nem akarom kiírni, de szerintem valaki Isztambulból irogat…)
Total kivagyok, kebabszagu a bundam. A kisebb ficko ossze akart nyalazni, azt mondta attol elmulik a szag, de elmenekultem, kicsit feltem az irhamat. Nem tudom, szerinted higgyek neki?
Szerintem eltévedt üzenet, de hogy kitől kinek ment, elképzelni nem tudom…
„Szerintem Alfred Hitchcock éppen télen járt Isztambulban, amikor a sirályok ki voltak éhezve, és innen jött az ötlete a Madarak horrorfilm forgatására. Bizonyára adott nekik egy simitet, aztán pedig napokig nem tudott aludni…” :D:D:D
Üdv Rumli! Érezd jól magad ‘Sztambulországban! Gyűjts minél több élményt,és oszd meg velünk, hogy gondolatban mi is ott lehessünk! 🙂
Isztambul – Magyarország aránya
Král!:) Jöhet a folytatás! Alig várom már a 7.részt: „Rumli a stadionban”! 🙂
***
Egy kérdés:ez a térkép nemhogy İstanbul tartományt ábrázolja İstanbul város helyett?? Szerintem de!
İyi geceler!
A török nyelvben a „város” magát a tartományt jelenti. Ahogyan van Budapest megye, úgy Istanbul is valójában a megye. Nehéz megfogni, hogy melyik is a valódi város, mert a környéken levő kis falvak is hozzá tartoznak. Pl. a Sarıyer vagy a Beykoz kerület tele van falvakkal, amik még Isztambulhoz tartoznak. Még „kék” busz is jár oda.
Maga a város túlságosan gyorsan nő a peremvidéken, ahogy egymás után építik a lakóparkokat. Így nagyon rövid idő alatt a város széli falu hirtelen a város egyik új központja lesz.
Erről még nagyon régen írtam is egy bejegyzést: http://isztambul.info/blog/2009/03/11/istanbul-a-700-hegy-varosa/
Egyszer azért megnéztem, hogy a várost jelölő tábla mégis hol van fizikailag elhelyezve. Az a megyehatáron van (és még mindig csak 15.000.000 embert mutat. Ha jól emlékszem, az utolsó szám 3-as volt)
A térkép annyiban azért korrekt, hogy a Márvány-tenger partja tényleg egy egybefüggő beton dzsungel egészen a megyehatárig.
Majd megyünk Árpival és Rumlival a Szigetekre, és akkor készítek majd onnan egy panoráma képet. Onnan nagyon durván látszik, amint az egész túlpart végig házakból áll. És nincs vége se bal, se jobb oldalt, ameddig csak ellátsz…
Igen,értem amit mondasz! Pl.az én olvasatomban Sarıyer egyértelműen İstanbul,de Silivri meg nem,és a Te térképeden ez a kisváros is látható.
No,egy biztos! Amikor én még anno busszal jártam İstanbulba,Büyükçekmece,Küçükçekmece még messze nem voltak a város részei,ma meg már…hol van oda a városhatár??
És azt is nézd hozzá, hogy Büyükçekmece (ami szerintem is már jó messze van, még padlógázzal is) közvetlen buszjárattal van összekötve Kadıköy-el! Úgyhogy most már ha van elég szendvicsünk, kényelmesen átsuhanhatunk oda. 🙂
Ez már igen! Sok buszvonallal megismertettél a nyáron,de ezt nem tudtam! Nagyon komoly járat! Ide már valóban komoly mennyiségű útravaló kell! És amúgy ez az az ún. „Metro busz”?
Igen. Jó ötlet, írok róla is. 🙂
Az jó lenne! Engem a „török tömegközlekedéses” cikkek is nagyon érdekelnek! Pl.török távolsági buszmenetrendeket szoktam nézegetni a neten!
Rumlinak sokat meséltem a Szigetekről, bár csak egyszer voltam ott, nagyon tetszett. Durell gyermekkora jutott az eszembe. Biztos neki is tetszeni fog. DE nem ér kirakni az elsőn.
Képzeld, a Rumli nyomott egy-két sms-t, jól érzi magát,
de kikotyogta, hogy te milyen szédülős vagy!
Belé kapaszkodtál, amikor a korláton ücsörgött.
🙂
Elveszem tőle a telefont… 😀
[Szörnyű kételyeim vannak, de csak halkan merem mondani, nehogy Rumli meghallja, ő ugyanis tigrisnek gondolja magát, de a foltjai inkább emlékeztetnek egy jaguárra. Persze, én abszolút elfogadom, hogy az identitás képlékeny dolog, és mindenki maga választja a sajátját, de azért kíváncsi vagyok, ti mit gondoltok, tudtára kéne-e adnunk ezt a faji témát?]
Én a „Rumli a hamamban” részt várom már nagyon, utána meg a „Rumli a sportjátszótéren”-t. . 🙂
Jó ötlet, rumlit elvisszük a hamamba! 🙂
Azért majd még ki kell találni, hogy fogunk odabent fényképezni…
Ja, térkép ügyben is hozzászólnék: Hol vannak a szigetek? 😀
Ők nyaralnak! 🙂
Ahol a fotód készült, onnan megy hajó dél-délkeletre, kb, 1 óra volt(?) szép, hangulatos, romantikus és picit ódon, neked való.
Figyu: nem szép, hogy kifecsegem itt, de te biztosan nem adod tovább! Rumli erre nagyon érzékeny!
Két anyja volt és azért van ez.
Az egyikre pigmentációban hasonlit, a másikra penetrációban.
Ha találkoztok, ne hozd neki szóba, mert szégyenli.
Én meg nem tehetek róla, mind a kettőt szerettem.
Igen, arrafele vannak a Szigetek. 🙂
Sziasztok!
Ezt az sms-t kaptam ma, tud róla valaki valamit? (A szám +905-tel kezdődik, nem akarom kiírni, de szerintem valaki Isztambulból irogat…)
Total kivagyok, kebabszagu a bundam. A kisebb ficko ossze akart nyalazni, azt mondta attol elmulik a szag, de elmenekultem, kicsit feltem az irhamat. Nem tudom, szerinted higgyek neki?
Szerintem eltévedt üzenet, de hogy kitől kinek ment, elképzelni nem tudom…
Ezek szerint már Cybermacs papájával is találkozott, ha jól értem!
🙂
megnéztem, csak két számjegy különbség van…
69, illetve 96, ezt nézhette be….
Köszönöm, hogy ilyen szeretettel fogadtatok!
„Szerintem Alfred Hitchcock éppen télen járt Isztambulban, amikor a sirályok ki voltak éhezve, és innen jött az ötlete a Madarak horrorfilm forgatására. Bizonyára adott nekik egy simitet, aztán pedig napokig nem tudott aludni…” :D:D:D
Üdv Rumli! Érezd jól magad ‘Sztambulországban! Gyűjts minél több élményt,és oszd meg velünk, hogy gondolatban mi is ott lehessünk! 🙂
Egy másik tigris
Szijja Álmostigris!
Olyan jó, hogy írtál!Ttényleg elkényeztetnek, de úgy hiányzik…. tudod: az igazi dzsungel, diszkókkal, beach-csel, táncversennyel….
Írok, mesélek Neked persze! Persze, hogy persze!