Rumli kalandjai Isztambulban – 2. rész

Sziasztok!

Eltelt még egy hét, így folytatom a naplómat.

Itt vagyok, Isztambulban. Már egy hete. Tengerpart, pálmafák, Mediterrán. Még citromot és narancsot is látni. Sőt! Valahol délen komoly banánültetvények vannak, azt mondják. Mindezek után ki gondoltam volna, hogy ilyen hideg lesz itt? Tegnap még a hó is rám esett.

Szerencsére a helyieknek nincs túl nagy gyakorlatuk a hócsatákban. Egyenlőre még csak kislányosan próbáltak megdobálni, de úgy megkapták, hogy csak na! Viszont valami gyorstalpalós kurzusra járnak, vagy nem tudom mi, mert pár nap alatt aztán annyit fejlődnek, hogy még a pöttyeim is leesnek a bundámról a csodálkozástól. Komoly tervezésű hóvárakat építenek, mini szőnyegbolttal a közepén. De muszáj is sietniük, mert pár nap, és elolvad ez a 2 cm hó is.

Ebben a hidegben nem igazán mozdulunk ki. Csak átmegyünk minden nap Európába a hajóval, majd este vissza. Ez a hajózás azért nagy buli. Jó lenne egy ilyen otthonra is. Nem kell a dugóban reggelente araszolni, hanem csak kiülünk a hajóra. Egy kis ringatás, egy kis kellemes tengeri szellő, süt a nap, stb.. stb.. stb..

Persze nem most, amikor nem lehet a hajó tetejére kiülni, mert lefúj a jeges szélvihar. Mindenki odabent kuksol a jó melegben, és vödörszámra issza a teát.

Húú, ez a török tea! Mindjárt a második nap reggelen ittam egyet. De olyan igazit, rendesen lefőzöttet, ahogy kell. Hát délután három volt már, mire sikerült abbahagyni a futást. Pedig bírom én az italt. De azok inkább alkoholosak, nem pedig koffein szirupok. Pedig ez csak akkora volt, mint a mancsom. Ki hinné, hogy ilyen kevés lébe ekkora oktávszám belefér!

Közben ismerkedek a török ételekkel. Eddigi kedvencem az iskender kebab. Ezt a fajta kebabot İskender nagybácsi találta fel Bursaban. Tulajdonképpen ennek az egyszerűbb verziója a döner, aminek otthon a görög nevét használják: gyros. Lényege, hogy függőleges nyársra van a hús felhúzva, és oldalról sütik. Így jobban átsül, lecsöpög a zsír, és még forgatni is könnyebb. A neve is innen származik: döner, azaz forgó hús.

Elég könnyű a dönert összerakni, bár a konyhában problémásabb lenne sütni, hacsak nem öntjük le benzinnel a falat és gyújtjuk fel. De az utcán már egyszerű, ezért nagyon elterjedt egész Törökországban. Meg a világon mindenhol, ahol csak törököt találni. Persze a jó döner minőségű húsból készül, nem pedig olyanból, ami nemrég még nyávogott… És persze jó vékonyra van szeletelve.

Az iskender kebab ennek a vékonyra vágott, jól átsült húsnak az asztali változata. Amikor is a húst leöntik olvasztott vajjal, paradicsomszósszal (esetleg csípőssel), és joghurttal. Azaz úszik minden a lében. Úgyhogy nem árt, ha ebéd után mindjárt veszünk is a jó vastag könyvet, amit majd este tudunk olvasni, amikor a lakás legkisebb helyiségében leszünk kénytelenek várakozni.

Az utcai dönert állítólag egy németországi török találta ki, aki azt látta, hogy az emberek nem érnek rá a munkába futáskor rendesen leülni és enni. Hiába, a törökök is rohannak, de egy jó teára és egy jó nagy étkezésre ők mindig szakítanak időt (és ha én is így haladok, hazafele már túlsúlyos poggyászként fogok utazni). Úgyhogy a németországi török csodálkozva nézte, hogy az emberek inkább futtukban esznek. Gondolt egyet ő is, és kihagyta az iskender kebab kényesebb részeit, majd bedobálta az egészet egy zsömlébe. Később került még a hús mellé mindenféle más zöldség, de leginkább csípős.

Aztán itt van még az ayran. Ki hitte volna, hogy ez iható. Egyáltalán… Ha nem lennék genetikailag a macskák rokona, biztosan a közelébe se mennék a tejnek. Blööö… Ez pedig egy sűrített tej, amit joghurtnak neveznek, benne pedig egy halom só. És van, aki ilyet iszik…

De aztán legyőztek az ösztönök. Egyszer, amikor nem figyeltem oda, a nyelvem sunyi módon belemászott ebbe az ayrannak nevezett fehér lötyibe. Azt hittem mindjárt négyzetrácsosak lesznek a pöttyeim a gyönyörűségtől. Hát még ilyet… Ez tényleg nagyon jó kis ital.

Valahogy a tigris teljesen rákattan. Biztos a genetika az oka. Minden esetre este, amíg a többiek aludtak, kirámoltam a hűtőből az összes ayrant.

Megyek is  a dugi rejtekhelyemre, és bedobok egy üveggel!