Rumli kalandjai Isztambulban – 4. rész

Sziasztok!

Rumli vagyok és itt ülök Isztambul közepén. A hó közepén…

A jó hír, hogy elállt az eső. Mert megfagyott a levegőben. Így most már havazik. Lassan egy hete.

Így aztán ha nem akarok hótigrissé válni, akkor kénytelen vagyok otthon maradni. Azaz az irodába bemegyek a nagyokkal, mert így nem maradok le a napi hajókázásról. No meg az iroda tele van érdekes könyvekkel.

Tiszta szerencse, hogy a hajók még járnak! Mindez azért, mert keletről jön a hó, a Fekete-tenger irányából. Mi pedig a Boszporusz másik végén vagyunk, a Márvány-tengernél, ahol nem ritka a napsütés sem. Hóesés közben! Ki látott már ilyet…

Minden esetre ennek köszönhetően Isztambul nagy részén nem állt meg teljesen az élet. Pedig képzeljétek el, hogy itt ha leesik a hó, mindjárt szünet van a suliban! Bizony! Csakhogy most az iskolában egyébként is sí-szünet van. A lurkók kint vannak a hóban mind. Építik a várakat.

Ma reggel is láttam két csapat gézengúzt, amint beborítják az utcát a hócsatával. Arra ment egy nagymama is. És miután lerendezték a szokásos bemutatkozási köröket (Ezek a mai fiatalok! Bezzeg az én időmben!) odahívott még három nagymamát, és akkora hó-ellentámadásba lendültek, hogy a srácok alig győztek elmenekülni.

Úgyhogy most főleg az irodában vagyok, a Galat-torony mellett. És iszogatom jó forró teákat.

Lassacskán már komoly koffein gyűlik össze a szervezetemben. A pöttyeim is elszíneződnek néha-néha. De a legjobb mégiscsak az, hogy napokig bírom alvás nélkül! Még futva is! És pislogás nélkül is! Megszűnt az a gond, hogy pislogok a fényképeken!! 🙂

Tehát itt üldögélek az irodában, és a könyveket bújom. Nagyon sok jó könyv van itt. Lassan megtanulok törökül is ám. 🙂 Sok mindent sikerült itt tanulnom, miközben kint esik a hó mindenfele.

Ebben a hideg időben inkább mesélek nektek Atatürkről. Talán jobban megértitek, miért is élvezi ezt a nagy tiszteletet Törökországban.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Oszmán, aki harcias is volt, szakállas is volt. Egyik nap annyira megverte a szomszédokat, hogy a végeredménye egy egész birodalom lett. Az Oszmán birodalom a kezdetben sikeres volt. Köszönhetően a modern beállítottságnak, a szőnyegárusító technikának, és a jó éles görbe kardoknak. Csakhogy ahogy telt s múlt az idő, bizony telt és múlt az idő. Az Oszmán birodalom pedig nem változott. Sőt! Még a terjeszkedő politikája is csak a szultán szakállára korlátozódott. Holott – hasonlóan a Római birodalomhoz – a terjeszkedés létkérdés volt.

Az Oszmán birodalom Szulejmán idejében volt a csúcson. Előtte ment fel, utána pedig jött le. A XX. század elejére már inkább csak egy nagy halom összevisszaság volt. Mindenki azt csinált, amit csak akart. Aki akart, lecsippentett az országból, aki akart jó pénzért épített valamit, aki akart, nem csinált semmit. A szultán új háremet akart, a törökök pedig valami mást.

Sokan kezdték érezni, hogy valami már nincs rendben, és a szultánon sem áll olyan jól a tökfedő. Gondolták, leszedik azt, a fejjel együtt. Így alakult ki az Ifjútörök mozgalom. Ekkor még Atatürk csak egy volt a sok lázadozó ifjú közül, akik a rakı-t itták a parki kocsmákban.

A hangulat kezdett egyre forróbb lenni, mígnem egyik reggel egy csapat harcias ifjú berontott a szultánhoz, és úgy kidobták az ágyából, hogy meg sem állt a Boszporusz partjáig. Az emberek pedig éljeneztek.

Akkor még senki sem gondolkozott köztársaságban. Ősi hagyomány szerint, az lett az uralkodó, akinek a kezében a kés volt. De az ifjúság úgy érezte, hogy ők ennél már modernebbek. A szultánnak sem tették fel a fejét a fogasra, csak az országból dobták ki. Helyére pedig egy báb-szultánt ültettek, miközben a hatalom valójában másnak a kezében volt. Ő pedig úgy érezte, hogy ideje egy kicsit visszavágni a világnak.

Pont kapóra jött a németek világháborús projektje, amihez mindjárt társultak is. Megállapodtak a részvényekben, aláírták a társszerződést, majd nagy hejehujával nekiestek a szomszédoknak.

Viszont rá kellett jönniük, hogy az eltelt évszázadok alatt a szomszédok vagy jól felfegyverkeztek, vagy már az angolok-franciák ellátták a bajukat, és beköltöztek. Így bármerre is mentek, mindig a szövetségesek modern fegyvereivel kellett szembenézniük. Egyetlen helyen tudtak csak komolyabb eredményt elérni, ahol Atatürk volt.

Atatürk megfékezte, hogy a szövetségesek elfoglalják Isztambult, így gyorsan nőtt a népszerűsége. De mindez még csak katonai siker volt. És Atatürk katona volt.

Csakhogy neki komolyabb tervei voltak. Tanult, és világot látott emberként megvolt a véleménye a dolgokról. És arról is, hogy ezt meg kell változtatni.

Kihasználva az újonnan nyert népszerűségét, megalakította az ellenállást. Mivel Törökország az I. Világháborúban a vesztes oldalra állt (de ismerős), így a szövetségesek úgy fel akarták darabolni, mint a háziasszonyok a hagymát (ez is de ismerős). Atatürk viszont összeszedte az embereit, kijátszotta szultánt, és úgy fenébe rúgta a szövetségesek, hogy azok csak úgy csobbantak a tengerben. Miután megszárítkoztak, egy új békeverziót állítottak össze, amit már a törökök is el tudtak fogadni.

Tehát Atatürk elsőnek megmentette az országot attól, hogy apró kiskockákra feldarabolják.

De nem ez volt az, ami igazán naggyá tette őt. Hanem, amit ezután véghezvitt: gatyába rázta az országot.

Kevesebb, mint 20 év alatt, több mint 200 év fejlődési lemaradást hozott be. Ilyeneket mint pl:

• latin ábécé (könnyebb lett az írást megtanulni, és az ábécé népszerűsítési kampányában az analfabetizmust is erősen visszaszorította)
• vallás és kormány szétválasztása (erre azért lehet ellenpéldát találni a mai modern Európában)
• nők helyzetének javítása. pl. női szavazójogok (1930-ban volt az első Törökországban, míg pl. Franciaországban 1944)
• demokrácia lett. Megszűnt a pasa, basa, és mindenkinek nagy lett a hasa.
• egy új, és stabil, hosszútávú alkotmány. Amit nem mellékesen Svájcból vettek át, akik pedig a magyaroktól.

Ezen felül az ország gazdasági fellendülésén is sokat segített. Lett végre rendes vasúthálózat, modern ipar és mezőgazdaság. Az egész ország tele volt lelkesedéssel, és lendülettel.

Ami viszont igazán különleges volt, hogy mindezt maradandóan tudta létrehozni. Ismerve Európa, de még inkább a közel-kelet történelmét, a demokrácia nem olyan, mint egy nyalóka, hogy odaadjuk bármelyik gyereknek, és tud vele mit kezdeni. De legalább nem rontja el. A demokrációhoz fel kell nőni.

Atatürk azt tudta nagyon jól megcsinálni, hogy a demokráciát lefordította a törökök nyelvére. Több, mint 70 éve, hogy Atatürk meghalt, és még mindig ugyan azon az úton halad az ország, mint amit akkor kijelölt. Pedig sok esemény történt azóta. És a törökök még a II. Világháborút is megúszták!

Rumli kalandjai Isztambulban – 4. rész, 10.0 out of 10 based on 5 ratings

---