Kalandok Isztambulban és Törökországban.

Sziasztok! Rumli vagyok Isztambulból!

A hírekkel ellentétben mégsem fagyott be a Boszporusz. Sőt! Még a nap is kisütött! El is mentünk gyorsan Kanlıca-ba joghurtot enni!

Azért ez se semmi. Más ember kinyitja a hűtőjét, ha joghurtra vágyik. Vagy lemegy a sarki közértve (vagy a közért jön fel). Na de mi, Isztambulban, inkább elmegyünk 40 km-t…

De ha már úgyis arra járunk, akkor miért ne kerüljünk egy kicsit, csekély 80 km-t, és benézünk a nagymamához is, aki ki tudja miért, a legutóbbi ünnepek után valahogy itt felejtődött Isztambulban. Fogtuk Árpit is, őt is beraktuk a kocsiba, és elszáguldottunk Kartalba.

Itt van ez az út, amit D-100-asnak írnak, de mindenki csak E-5-nek hív. Ezt állítólag az angolból vették át, hogy csakazértsem azt mondják, ami le van írva.

Ez egy hosszú nyílegyenes út, ami áthalad fél Isztambulon. Sőt! Az európai oldalon is folytatódik, nemcsak az ázsiai. Így az egész városon át lehet rajta menni. Mégpedig padlógázzal.

De olyan hosszú, hogy el lehet aludni rajta. Nem is kell nagyon vacakolni. Elég ha csak ráteszünk egy téglát a gázpedálra, majd hátramegyünk aludni. Garantáltan 40 percig nem történik semmi. Még kanyar se jön.

De azért útközben volt látnivaló. Legérdekesebb Atatşehir (Atatürkváros). Nemrég itt még mező volt, sok hagymával (itt van a közelben Hagymás városrész is!), most pedig itt épül Isztambul új, immár 218. központja. Csakhogy ez valódi üzleti központ lesz. Hasonló, mint Levent az európai oldalon. Hihetetlen, mekkora házak készülnek itt. És még itt épül egy négy-minarettes dzsámi is. Bár Sema azt mondja, hogy építészetileg nem egy remekmű. Ha tradicionális stílusban szeretnék építeni, akkor miért beton az egész. Ha viszont betont, akkor a benne rejlő lehetőségeket ki kellene használni, és alkothatnának valami tényleg nagyszerűt is.

Na de mind ez csak pár másodpercig tartott, mert hamar elszáguldottunk mellette, és nemsokára meg is érkeztünk Kartarba.

Itt lakik ideiglenesen a nagymama az egyik rokonnál. Mivel vasárnap volt, ezért részt tudtam venni egy igazi török reggeliben. Ugyanis a törökök imádnak nagyokat enni, de hétköznap erre nincs idő. Így aztán vasárnap bepótolják ez egész heti lemaradást.

Az asztal tényleg szó szerint recsegett a sok ételtől. A kenyérnek legalább hat verziójával találkozhattunk: fehér, barna, pogácsa, börek, simit, açma meg még ki tudja mi. Természetesen olívabogyóból is megtaláltuk a feketét, a zöldet, meg azt is, amelyikben a paprika lakik. Nem is beszélve a sajtokról, vajakról. No és az elengedhetetlen paradicsom és uborka. Úgyhogy jó törökösen délig reggeliztünk.

Utána elszöktünk, mert ha maradunk, akkor estig ebédelhetünk, és tutira kipukkadunk. Én is azt nézem, hogyha így folytatódik tovább, akkor a hasamnál elenged a varrás…

Úgyhogy kocsiba pattantunk, és irány a Boszporusz! Egy hátsó úton mentünk, és persze, hogy jól eltévedtünk. De aztán kiderült, hogy csak lefele kell menni. majd megint lefele. És még lefele. És még mindig lehet lefele menni. Hopp ez kicsit meredek lesz. Következő elágazásnál is lefele fordultunk. Majd mentünk mi még lefele. És amikor már azt hittük, hogy lejutottunk, akkor mentünk még lejjebb. Utána pedig már csak lefele mentünk…. ha nem rágtam volna azt a simitet, ami véletlenül a kezemben maradt még a reggeliről, végigsikoltom az egész utat. Főleg, amikor az a kamion jött szembe azon a szűk utcán.

De akár hiszitek, akár nem, végül csak lejutottunk Kanlıca-ba.

Kanlıca egy ókori kisváros. Ide már 3000 évvel ezelőtt is azok jöttek, akik egy kis csendre vágytak Byzans/Konstantinápoly/Isztambul zajától. Csak éppen kortól függően dolmuş-sal, kocsival, hajóval, vagy birka hátán (abban is van beépített duda).

A juh jól is jött, mert végül erről lett híres ez a kisváros. Ugyanis az ő tejét keverik a tehéntejjel, majd így készül a híres Kanlıca joghurt. Ennek a színe rózsaszín, innen kapta a város a nevét. A kan (kán) vért jelent. Ma azért nem mindig rózsaszín a joghurt, de amikor otthon elég porcukrot (4.3 kg) tettem bele, akkor megjelent a rózsaszín.

A híres Kanlıca-büfé

A híres Kanlıca-büfé

Sokak szerint viszont Kanlıca a nevét máshonnan kapta. Sőt, annyira sokan vannak, akik szerint máshonnan ered a neve, és akik szerint más nem tudja, mi is az igazi eredet, hogy végeredményben mindenki teljesen mást mond…. Nincs két egyforma, de még hasonló verzió sem…

Na de vissza a joghurtra!

Kanlıca joghurt + mr. porcukor" src="http://farm5.staticflickr.com/4020/4598051700_81c17c2349.jpg" alt="Kanlıca joghurt + mr. porcukor" width="500" height="375" />

Kanlıca joghurt + mr. porcukor

A joghurt a sós-sajtos kategóriába tartozik. Éppen ezért meglepő, hogy ezt a joghurtot viszont cukorral eszik. Nem is kevéssel. Kb. egy kis doboz Kanlıca joghurthoz két nagy doboz porcukrot használunk el. És olyan 8 pohár méregerős fekete teát. Ráadásul itt különösen erősre főzik. Ha majd megint errejárok (és nem leszek ennyire tele a sok joghurttal), akkor majd megpróbálok sétálni is rajta. Bár lehet, hogy az veszélyes lenne, mert amikor megkocogtattam az üvegpoharat, akkor a tea megugatott… Lehet, hogy meg is harapott volna, ha nincs ott a különlegesen megerősített pohár…

Kanlıca azért több, mint egy hely, ahova kijönnek az isztambuliak joghurtot enni miközben a tengerparton ücsörögnek.

Kanlıca a tenger felől" src="http://farm3.staticflickr.com/2445/3608878886_9cb5ca0414.jpg" alt="Kanlıca a tenger felől" width="500" height="375" />

Kanlıca a tenger felől

Mivel távol van a belvárostól itt nyugodtan megmaradtak a tradicionális isztambuli boszporusz-parti faházak, török (és rövidebb) nevükön yalı. Nagyon szépek, és izgalmasak. Persze a Boszporusz irányából kell őket nézni. És hacsak nem akarunk úszni, akkor hajóra kell szállnunk. Csak hát itt nem jár sok hajó. No de sebaj! A büfé előtt áll néhány motorcsónak. És Ali bá’ szívesen (persze jópénzért) bárkit bevisz egyet hajókázni. Esetleg még pár vízi-akrobatikát is bemutat: pl. hátraszaltó… Még ha mentőmellény-árus nincs is a közelben, a sarkon árulnak felfújható kacsás úszógumit…

Kanlıca utcái" src="http://farm4.staticflickr.com/3583/4598054948_555271f754.jpg" alt="Kanlıca utcái" width="375" height="500" />

Kanlıca utcái

Mi viszont (tekintettel a hideg vízre) inkább a kisutcákban sétáltunk egyet, ahol szintén találunk még néhány tradicionális faházat.

Joghurtgyár

Joghurtgyár

Sajnos még mindig nem jött el a nyár. Így amint a nap nekiindul aludni, gyorsan érkezett a hideg. Mi még gyorsan beugrottunk a gyárba venni pár kiló joghurtot, majd elindultunk visszafele, immár a Boszporusz partján a Márvány-tenger irányába.

Rumli és a joghurt

Rumli és a joghurt

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 9.7/10 (6 votes cast)
Rumli kalandjai Isztambulban – 8. rész, 9.7 out of 10 based on 6 ratings
 

8 hozzászólás a(z) Rumli kalandjai Isztambulban – 8. rész bejegyzéshez

  • Na, ez jó. Kirándulunk oda mi is egyet. 🙂 Köszi a tippet, tetszett 🙂

    VA:F [1.9.22_1171]
    Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
    • Szívesen, és tényleg jó hely. 🙂
      No és nem annyira tömött, mint Çengelköy 🙂

      Ha van időtök, akkor megpróbálhattok felmászni a Mihrab Korusu-ra. Elvileg ott egy szuper kilátás van a Boszporuszra. De 2 éve valaki megnézte, akkor be volt nőve fával, de már kezdték kivágni őket…

      VN:F [1.9.22_1171]
      Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
  • Ha jó helyen van a pötty a “guglin”, akkor idáig már nem jött fel a hajó februárban, amikor Istanbulban jártunk….. egy újabb ok, hogy tavasszal ismét arra járjunk…… Tényleg, van már híred róla, hogy mikor lesz végre tavasz? Itt Ankarában még mindig bőven van hó az utcákon!

    VA:F [1.9.22_1171]
    Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
    • Akartam is kérdezni, hogy mit csináltok este, amikor a hólé odafagy. Mert jó az a módszer, amit leírtál, de feltételezi, hogy a hó elolvad, meg hogy a víz a csatornába folyik, nem pedig megkerüli. 🙂
      Nálunk a vízelvezetés inkább a szokásos “ez jól néz ki, ide rakunk egyet” módszerrel készült, amiből néha kifelejtődik a praktika (pl. a lefolyó az út legmagasabb és így a legesztétikusabb pontján van). 🙂
      Egyébként is mire megszervezzük a hókotrást, addigra elolvad a hó. 😀

      Most minden esélyünk megvan rá, hogy végre tavasz is lesz. Szombaton még tél volt, vasárnap pedig már nyár.

      Két fajta Boszporusz-túra van: A kicsi, ami a második hídnál fordul (ez csak 1-2 óra, és minden cégnél van), és a nagy, ami az utolsó faluig megy (ez viszont teljes napos, és csak az IDO-nál). Kanlıca a második híd után van mindjárt.

      VN:F [1.9.22_1171]
      Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
      • Hát, ha nem hagyják időben abba “a hónak az ő visszalapátolását az úttestre”, akkor bizony reggel jégpálya van, és gyorsan le lehet érni a Turan Günes bulvarira 🙂 Szerencsére gyakorlottak a kapıcı-k és az egyéb “hóhányók”, tudják mikor kell abbahagyni, hogy az olvadék lecsurogjon. Most éppen az úttestek már tök szárazak, és ma már nem dobálnak rá több havat. Itt nem kell külön szervezni, amint egy picit kisüt a nap, már dobálják is.

        Igen, a második hídnál fordult vissza a hajó, teljesen véletlenül kerültünk rá, éppen leszálltunk a villamosról amikor kiabáltak, hogy azonnal indul (volt vagy fél óra ez a törökös “azonnal”). A nap is éppen sütött, hát beneveztünk rá. Majd jobb időben megyünk hosszabbat is!

        VA:F [1.9.22_1171]
        Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
  • Jujj,nagyon tetszik nekem Kanlıca. 🙂

    VA:F [1.9.22_1171]
    Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
  • Álmostigris Kanlicával álmodik! 🙂
    Török közmondás….

    VA:F [1.9.22_1171]
    Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
  • Zoltán pedig szereti az iróniát. 😉

    VA:F [1.9.22_1171]
    Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..


57
Egyedi
Látoagtó
Powered By Google Analytics
Isztambul reptéri transzfer
Isztambul reptéri transzfer - A magyarok transzfere Isztambulban

Isztambul reptéri transzfer A magyarok transzfere Isztambulban

Támogasd a blogot!
Süti + GDPR, személyi jogok meg ilyenek

A Web-oldal sütiket tartalmaz (meg néha mi is sütögetünk, de az másik téma). Ebbe belekerülnek ilyenek, mint IP-címek. Amennyiben valakinek van ideje, ezekkel az IP-címekkel lehet vagánykodni. Pl. meg lehet tudni, ki honnan, mikor olvasta a blogot, miket írt, hány pontot adott, meg ilyeneket. Ezen kívül a Google is nyomon követ. Ez pedig olyasmit jelenet, hogy ha elolvasod ezt az oldalt, meg másik oldalt is, akkor ezt össze fogja kötni, és mindenféle következtetéseket von le. Majd olyan statisztikákat lehet lekérni, hogy ezt az oldalt inkább olyanok olvassák, akik homokvárat szeretnek építeni, vagy akik inkább főzőcskézni szeretnének.

Én ezzel nem fogok foglalkozni, mert nagyon nincs rá időm. Amennyiben viszont téged zavar, ajánlom a TOR Browser használatát, vagy valami anonim szűrőt.

Továbbá, ha úgy érzed, hogy a rendszer valamelyik személyes (vagy személyesnek érzett) adatodat tárolja (legyen akár az IP címed), és ezt szeretnéd törölni, akkor szóljál. És közös erővel megtesszük. 🙂

Ha bármi más GDPR, vagy személyi jogi problémád van az oldallal kapcsolatba, jelezd bátran, és valamit kitalálunk rá! 🙂

A pontos idő Törökországban
Isztambulról röviden
"Viccesnek szántam, de közben halál komoly :)" Dalma
Támogasd a blogot!
Kategóriák
Porosabb bejegyzések
Legbaróbb beszólások
    Learn Turkish
    ikiyyüz
    “200”
    Kalandtérkép
    Isztambul időjárása
    Isztambuli szelek
    Drone röppenések