Digitális tűz

Az idei tél nagyon hosszúra sikerült Isztambulban. Kezdtük már úgy érezni magunkat, hogy nem is délen, hanem inkább északon vagyunk.
De nem csak mi, hanem úgy általában mindenki.

A megszokott Isztambuli 7/24-es bulis, dudálós, kebabos hangulat helyét egyre inkább átvette egy nyomasztó érzés. Fáztunk. Mi is, és mindenki más is.
A kutyák és a macskák már régen a radiátorokon éltek, és még feszítővassal se lehetett őket lepiszkálni onnan. Ha valaki radiátort akart cserélni, akkor azt kutyával együtt tette. És fordítva is: azaz ha le akartuk cserélni a macskánkat, akkor ahhoz a radiátorból is újat kellett venni.
Kint az utcán pedig eső, és hó, meg eső, és eső. Egyre több és több helyeken jelentek meg a helyi kis tábortüzek. Amik persze ne égjenek hiába, ha már egyszer lehet rajta húst is sütni.
De nemcsak az utcákon jelent meg a melegedésnek eme forrása, hanem az éttermekben, büfékben. klubokban, és minden olyan helyen, ahol emberek vagy kutyák és macskák gyűltek össze.
No de nem lehet ám tábortüzet rakni a szoba közepére. Vagyis hát a többség nem tartja ezt praktikusnak, hiszen újra kell majd parkettázni (ellenpélda: Tarlabaşı, de hát ott ennél meglepőbb dolgokat is találni).
De valamit tenni kellett, mégse lehet felgyújtani a vendéglőket. Szerencsére a digitális tv-csatornák között szerepelnek a kandalló műsorok, ahol egész nap csak ég a tűz, és megy a zene. Ha pedig mondjuk plazma tv-nk is van, akkor még melegedni is lehet mellette.
Így aztán az éttermekben egyre inkább cserélődtek a csatornák, tűntek el a videoklipek, hírek, sportközvetítétek, és jelentek meg a kandallótüzek.

No de, most már vége a télnek, itt a nyár. Lehet megint a szabadban ülni, enni, inni, és nézni a focit! 🙂