Akár hogy is nézzük, a Húsvétnak vége. Ki lettek lakoltatva a nyulak, így vissza lehet akasztani az erkélyre a Mikulásokat.
Idén kicsit futólagosan alakult a Húsvét. És amikor azt hittem, hogy csak nálunk, akkor bejelentette az örmény ismerősünk, hogy az idén ő se fog tojást festeni, hanem megveszi készen a sarki boltban…
Na, ennyit a hagyományokról…
Pedig TéDé blogjából tudjuk, hogy igen is van Húsvét Anatóliában. A meteorológiától pedig azt, hogy locsolás is lesz bőven, a nyarat meg csak várjuk lelkesen. Majd eljön az is egyszer.
Majd egyszer…
Na de viszont, most éppen Beşiktaş-ban töltöttük a Húsvét hétvégét. Itt pedig a közelben van egy görög és egy örmény templom is.
Azt mondják, hogy ilyenkor szépen fel vannak díszítve, és még nyulak meg tojások is vannak benne.
Nosza, gondoltam, hogy ilyen alkalom nem mindig van. Nézzük meg őket! Végül is, Magyarországon nem találni könnyen örmény templomot. És ez is Törökország része.
Fel is töltöttem a fényképezőgépet, hogy majd jókat fotózom. Rumli is elkísért. Valahogy azért volt egy rossz előérzetem, és átkapcsoltam a fényképezőgépet lopakodó módba, amit én csak múzeum módnak hívok. Bizony, van már ilyen funkció is, amikor se vaku, sem pedig hang effektus nincs, nehogy elárulja magát. A leírás szerint ezt akkor érdemes használni, ha valakit zavar a fényképezés.
Talán a gumibottal ellátott biztonsági őrt nem zavarja, de engem bizonyosan jó messzire el fog kergetni, ha meglátja. De ez csak a múzeumokban fordulhat elő!
Gondoltam én!
Mindjárt a templom bejáratánál mondják, hogy nincs fotó. Miért is néznek engem turistának? Kellene egy olyan gép, ami mondjuk hamburger alakú, vagy valami, hogy mégse legyen annyira feltűnő.
Egyébként ezen nem tudom túltenni magamat: a mecsetekben szabad fényképezni (persze módjával, meg kulturáltan), a templomokban nem lehet (meg egyébként is gyakran belépőjegyet kérnek), míg a zsinagógákba bemenni is tilos… azért…
Bár a rekordot még mindig a budapesti Szent István Bazilika vezeti, ahol a belépőjegy után még külön fizetünk a liftért, a kincstárért, és azért is, ha a Szent Jobbot 1 percig megvilágítva szeretnénk látni.
Ezek a dolgok nem vetnek túl jó fényt… Na mindegy!
Mi közben bejutottunk az örmény templomban. Rumlit megkértem, hogy inkább ne másszon elő. Így is kalózkodni kell, ha szeretnénk valamit megmutatni a nagyvilágnak.
Odabent nemrég ért véget a mise. hatalmas füst a gyertyáktól. Így a hangulat megvan. És bár a templom szép, se nyulat, se tojást nem találtunk.
Rumli azért titokban párszor megnyomta a fényképezőgép gombját, míg az a nyakamban volt.
Megkérdeztünk ott valakit, aki minden jel szerint járatosabb a szokásokban. Elmondta, hogy az örmény Húsvét egy héttel korábban volt. Mert bizony, ők is úgy számolják a napokat, mint a nyugati keresztények.
De ne aggódjunk, mert ott van a sarkon egy görög templom, ahol még tart az ünnepség.
Nosza, le is gyalogoltuk mind a kétszáz métert, és már oda is értünk a Beşiktaş Halpiac mögötti rum templomhoz. Ami viszont zárva!
A piacról azért segítettek, mondták, hogy csengessek be nyugodtan. Rumli nyomta is mindjárt.
Egy meglepően érdekes helyre jutottunk: egy hatalmas kertbe. Itt, Beşiktaş zsúfolt központjában egy csendes kis oázisba. Ahol nyúl már megint nincs, de macskát már találtunk.
Sajnos hiába jutottunk be a kertbe, a templom belsejébe már nem tudtunk továbbmenni. És azzal az emberrel sem találkoztunk, aki beengedett minket.
Így bár láttunk néhány érdekességet, a Húsvéti nyúl megszökött előlünk…. Jövőre újra próbálkozunk.
Rumli viszont kapott egy Húsvéti kalácsot! 🙂
- Rumli kalandjai Isztambulban – 12. rész (0.844)
- Tavaszünnep (Húsvét) Törökországban (0.702)
- Húsvét Isztambulban (0.688)
- Orotox Húsvét Isztambulban (0.688)
- Végetért a Karácsony (0.688)
- Magyar mesekönyvek törökül (RANDOM - 0.014)
Hú, ez egy baromi nagy kalács lehetett!
Gondolom egyből befalta! 🙂
Egyébként jókor kell jóhelyen lenni mint tudjuk.
Lászlónapkor például Győrben. Én szóltam!
Szent Jobb stb.