Április 23, Nemzetközi Gyereknap

Április 23. Törökországban A nemzeti függetlenség napja és Nemzeti Gyereknap.
Ez az a nap, amikor a a fordulópont volt a Török függetlenségi háborúban. Mivel már van Győzelem Napja, meg Köztársaság Napja is, és még a forradalom kezdetének is van napja (bár idén az most elmarad), így Atatürk úgy döntött, hogy ez a nap legyen a jövő generációé. Hiszen ez volt az a nap, amikor eldőlt, hogy a török nép az Oszmán birodalom nem éppen sikeres útvonalát követi tovább, vagy pedig egy független modern köztársaság lesz.

1920. Mindenki úgy tudta, hogy már 2 éve vége az I. Világháborúnak. Kivéve az éppen harcoló feleket, akik úgy érezték, hogy még vannak elszámolni valójuk egymással. Ilyen volt Törökország is, vagyis akkor még az Oszmán Birodalom.
Volt szultán is, csak éppen Isztambulban. Maga se tudta, mit tegyen, hiszen többszörösen is csak névlegesen volt vezére az országnak. Egyszer leváltották ők még az I. Világháború előtt. Másodszor pedig, amikor a szövetségesek megszállták Isztambult. Nem, nem elfoglalták. Mikor vége lett a harcoknak, akkor bevonultak, nehogy a szultán valami rosszaságot csináljon. Csakhogy aki akkor igazán számított, az Anatóliában volt: Kemal Atatürk.

Ki is használták, hogy a szultán kénytelen az angolokkal teázni. Hiszen amikor 1920. április 23-ra összehívták a Nagy Török Nemzetgyűlést, az indok az volt, hogy kiszabadítják a szultánt, aki az angol whisky befolyása miatt nem tudja, mit beszél.
Mellesleg, ha már összegyűltek, akkor lerakták a köztársaság alapjait: választottak minisztereket is arra az esetre, ha valaki véletlenül lelőné a szultánt a szabadítási akció keretében.

Az esemény minden szempontból fordulópont volt. Hiszen ekkor gyűlt össze a kritikus tömeg, hogy ellenállást lehessen építeni, és köztársasági eszméket lehessen fogalmazni.

És miután megitták a török kávéjukat, felkerekedtek, és kihajították a szövetségeseket a földrészről.

A Gyereknap komoly ünnep Törökországban. Nemcsak sárkányeregetés a Boszporusz-parton. Majdnem teljesen munkaszüneti nap. Pl. a buszokra és a hajókra többet kell várni, és most nem a dugó miatt. És nem is azért, mert a sofőr nem lát előre a hatalmas zászlótól.

Minden évben több országból érkeznek gyerekek, köztük Magyarok is. Pár napig egy török családnál laknak, ahol megismerkedhetnek a török kultúrával. Köztük a kebabbal, baklavával, no meg a hogyan férünk be nyolcan az ötszemélyes autóba technikával.

Az ünnepségek korábban Ankarában zajlottak. Ma már minden városban számtalan műsort találhatunk. A központ pedig minden évben máshol van. Idén Konyaban.

Sajnos akárhogy is próbáltunk informálódni, az ég világon semmit sem találtunk. Hétfőn a média szokatlanul csendes volt. Még az égő textilgyárat is a végén nekünk kellett lefotózni… (kép itt)

Úgyhogy idén nem állunk jól a képekkel, sem pedig a hírekkel. Egyet azért találtunk, ami gyanúsan a magyar népviseletre emlékeztet. Ki felismeri, szóljon!!! Főleg aki magára ismer, az jelentkezzen! Meg az is, aki nem ismer magára! Nem te, Rumli!

A különböző ünnepségek mellett a fő műsor pedig az, hogy ezen a napon a parlament is a gyereké.

Ezen a napon a gyerekek elbeszélgethetnek a miniszterekkel. Megkérdezhetik miért nincs több labda az iskolába, és mindjárt meg is szavazhatják.

Idén sajnos csak ennyit sikerült összeszedni. Reméljük, jövőre többet találunk! 🙂