Isztambul egyik legjellemzőbb tulajdonsága az, hogy közepén van egy tenger. Pontosabban egy szoros, így a valódi tenger a két oldalán helyezkedik el. Mégpedig a Fekete-tenger és a Márvány-tenger.
Mindez azon kívül, hogy jól néz ki, fontos szerepe van az időjárásban is. Télen pl. ennek köszönhetően egész kellemes idő is lehet. Decemberben egy szál pólóban is lehet Karácsonyozni. De ugyan ennek köszönhető az is, hogy tavasszal roppant pocsék, fokozottan esős idő van. És ezért nem lehet egy szál pólóban a Húsvéti nyulat kergetni.
Viszont a Boszporusz hatása igazán nyáron érződik. Amikor a tűző napsütéstől hatalmas mennyiségű víz párolog. Alig látni át Európából Ázsiába. És persze olyankor Ázsiából Európába se könnyű átintegetni.
A helyzet érdekessége, hogy télen meg gyakori az eső. És hiába lehetne alacsony a páratartalom, és szép tiszta idő, mégsincs.
Ha hajóval megyünk Kadıköy-be, akkor a Boszporusz végén (vagy kezdetén), pont a Márvány-tenger szélén haladunk. Szép a kilátás. Kivéve a fent említett időszakokat: meleget és az esőt. Más időszak viszont nem nagyon van.
A hajózási útvonaltól 10 km-e kezdődnek a Szigetek, egészen 20 km-es távolságig. De ezeket nem látni a kanyartól. Helyette a kicsit távolabbi (15 km) Yassıada és Sivriada (Szamarak szigete) látható, ha szép (azaz tiszta) idő van.
Ilyen viszont nem mindig van. Ritkának se mondható, de azért évente többször fordul elő, hogy a párától vagy az esőtől nem látszanak a szigetek.
Ha viszont szerencsénk van, és szép tiszta időt fogunk ki, akkor szép élesen kirajzolódnak a szigetek. És néha-napján még a Márvány-tenger túloldalán a bursai hegyvonulatot is megpillanthatjuk.
Nagyon ritkán, évente 1-2 alkalommal pedig még annál is tovább láthatunk! 🙂
Itt a két domb között átnézve megláthatjuk azt, ami még ennél is messzebb van. Mivel a fotón nem látszik igazán, Photoshoppal kiemeltem az említett részt.
A távolban havas hegycsúcsokat látni! Pedig Isztambul közelében (mármint amit mi magyarok közelinek hívunk) nincsenek havas csúcsok. Mégis, mi lehet ez?
Otthon megnéztem a Google Earthben, vajon mit láthatunk tiszta időben a távolban:
Mindezek után már könnyen beazonosíthattuk, melyik hegyet is láthatjuk.
Hohó, de hiszen ez az Uludağ, Bursa mögött. És amit látunk, az valószínűleg a csúcsa, a Kartaltepe (havascsúcs: 2543 m)!
A Photoshopról mindig ez jut eszembe:
Lelet a röntgenorvostól:
„Gerincéről készült felvételen kóros elváltozást találtunk…..
…..photoshoppal kijavítottuk……”
(A panorama maker-en kívül ez „A” digitális fotólabor. Persze a vegyszerekben matatva, és a nagyítógéppel, meg ecsettel retusálva is élvezetes volt, csak macerásabb.)
Mindkettőnek megvan a maga romantikája:
A hagyományos módszernél az emberre véletlenül rádőlhetett a vegyszer. Míg a modern digitális világban simán gutaütést kapunk a számítógéptől. 😛 😀