A biztonsági öv ugyebár arra szolgál, hogy megvédje az autóvezetőt.
Az ilyen dolgok viszont ellentmondanak a török közlekedési módszerekkel.
Mert ugye a törökországi közlekedésről sok mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy bármi köze is lenne a biztonságához, ami inkább meghúzza magát valami félreeső helyen. Csak ne keveredjen bele semmiféle kalandba.
Egyik ilyen példa az, amikor a dolmuş-ban az extra ülőhely egy sámli. Nincs az odaszögelve. Aki azon ülve utazik, annak duplán kell kapaszkodnia. Hiszen azt még sem lehet, hogy a sámli elvesszen az egyik éles kanyarban, csak mert a felelőtlen utas csak a saját biztonságával törődött, mikor foggal-körömmel kapaszkodott…
Az autógyártók egyre újabb és újabb megoldásokat találnak ki, hogy a sofőr még véletlenül se felejtse el a biztonsági övet becsatolni (vagy az ajtót becsukni, meg ilyenek). Ami viszont komoly ellenállást vált ki a helyiekből. Mert hát statisztika ide, reggeli véres híradó oda, mégiscsak jobban tudják, mire is való a biztonsági öv:
- szárítókötélnek lehet használni
- ki lehet kötni a kutyát hozzá
- kilincs helyet rögzítheti az ajtót
- a csomagtartó lezárására is szolgálhat
- ellopott wc-lehúzó helyett
- nehéz tárgyak összekötésére és cipelésére
- stb…
A megfigyeltük, a listán még közel sem szerepel olyan, mint a sofőr rögzítése az autóhoz. Hát hogy is lehetne ilyet elképzelni!! Hiszen a sofőrnek szüksége van arra, hogy bármelyik pillanatban gyorsan megálljon, és kiugorjon a kocsiból, hogy vegyen egy dinnyét, vagy hogy valakinek elmesélje, ismeri az anyukáját abból az időből, amikor még egy kevésbé erkölcsös foglalkozást végzett.
Na de akkor mit lehet tenni, amikor a szükség megköveteli, hogy a biztonsági öv ne legyen becsatolva. Az autó viszont azt követeli, hogy igenis legyen becsatolva. Különben idegesítő hangon sípol. Amire bár lehet táncolni, de egy idő múlva mégiscsak unalmas.
Éppen ezért Törökországban számtalan megoldás született eme égető problémára. Sokan még specializálták is magukat egy-két jól kiegyensúlyozott kalapáccsal.
Egyes boltokban különböző dizájnos kapcsolat lehet vásárolni, amelyeket az öv helyére lehet becsatolni. Így a rendszer mindjárt azt hiszi, hogy mi is jó gyerekek voltunk, és használjuk a biztonsági övet.
Persze létezik olcsóbb megoldás is, amelyiket egyre több is több autóban láthatunk:
Ilyen idő van nálunk: Hely: Istanbul / Ataturk Hőmérséklet: 20 °C. Páratartalom: 56%. Szél: 10° 13km/hr n/a
- Rövidebb út (1.000)
- Internet elődje - isztambuli minibusz (1.000)
- Ez itt a motorom helye! (1.000)
- Kérjük, oda jobbra parkoljon a helikopterrel (1.000)
- Isztambul közlekedése 4. (1.000)
- Áldozati Ünnep - 2010 - megjöttek a vendégek (RANDOM - 0.256)
Ez a képes módszer nálunk is dívik, bár gondolom nem olyan nagy számban mint nálatok:DD
A többiről nem tudok nyilatkozni:))
Sámlis Dolmus-sal nem találkoztunk, de helyette sokszor az ásványvíz hűtődoboz volt a +1. ülőhely. 🙂
De említendő még a gyárilag bal oldali 2-es üléssorral szerelt kisbusz jobb oldalába barkácsolt hosszú pad, illetve az esetenként a kisbusz tetejére szerelt kapaszkodókkal, hogy álló utas is elférjen. Mint pl Iznikből hazafele a 15 gyári ülőhelyes kisbuszban min. 20-as utaztunk. 🙂
Tavaly nyáron az északi részen (Rize környéke) Ayderből mentünk egy „kirándulós” dolmussal Kavrunba. A panzió előtt megállt a tele dolmus, látta, hogy hárman vagyunk, átrendezte a már benn ülőket – két-három gyerek egy ülésre – de még így is két ülés hiányzott. Valahonnan kerített két rozoga műanyag hokedlit, és azon ültünk. Nagy élmény volt, a kanyargós hegyi földúton, az út mellett szakadékkal, rögtön az ablak mellett, és robogott ezerrel, csak úgy pattogtak a hokedlik. Félelmetes volt, de utólag azt mondom nagy élmény!
Na igen, ez is törökök „olyan nincs hogy nem lehet megoldani” mentalitásához tartozik.
Idehaza el sem vittek volna…
Látod, nálunk a tapasztalt Boszporusz-túrázók eleve hoznak magukkal széket, így biztosan van ülőhelyük a hajón. 🙂
Az egyik kényelmes irodai főnök székkel jött. Kerekessel mindjárt. 🙂
Kreativitásban sosincs hiány. 🙂