Május 19.

Május 19. Törökországban a fiatalok, a sport és az atatürki gondolat ünnepe (Atatürk’ü Anma, Gençlik ve Spor Bayramı).

De vajon mi történt akkor, amiért ez a nap ünnep lett (de a napi politikában pedig majdnem nem lett ünnep)?

Atatürk'ü Anma Gençlik ve Spor Bayramı

1918-at írunk. Vagy inkább lövünk. Hivatalosan véget ért az I. Világháború (más részről pedig csak szünet volt, hogy mindenki kimenjen a büfébe). Nem hivatalosan viszont éppen most kezdődött el.

Ugyanis, eddig mindenki csak lövöldözött a búvóhelyéből. A szabályok egyszerűek voltak: mindenki azt kapja, amit el tud foglalni. De 1918-tól ez megváltozott. Most már mindeni azt kapja, amit ki tud könyörögni, sírni, fenyegetni vagy ordítani a Nagy asztalnál összeült politikusoktól. Már nem volt szükség fegyverre, meg bombára meg hasonló dolgokra. A Nagy asztál nyugodtan lehetett beszélgetni a világ felosztogatásáról annak bármiféle reális kapcsolata nélkül. Ah, hát ez de jó móka is!

Később kiderült, hogy mégsem. Azért nem árt, ha a valóságot is figyelembe vesszük.

1919. lett (csak úgy hirtelen, miközben mindenki kávézgatott), amikor is kezdtek rájönni az emberek, hogy a dolgok mégsem mennek olyan jól, mint ahogy a Nagy asztálnál megbeszélik.

Most még nem tartunk ott (meg még bő 100 év múlva sem), hogy arról lenne szó, hogy a nagyhatalmak rájöttek volna, hogy a világ nem az övék, és vannak területek, amikről semmit se tudnak, és nem is rendelkeznek felettük. Meg az se okozott különösebb problémát, hogy ugyan azt a területet (ami egyébként sem az övék), azt egyszerre több országnak ígérik oda. Nem. A probléma ott kezdődött, hogy az emberek megunták az ígérgetést, és maguk vették a kezükbe az ügyet.

Ezért 1919 elejére sokan gondolták úgy, hogy ha már négy évet lövöldöztek, akkor pár évet igazán hozzá lehet még tenni. Így az Oszmán birodalom romjait megszállták a felfegyverzett turisták. Főkép görgök, de helyi örmények, kurdok, és más kisebbségek is úgy döntöttek, hogy ideje területet szerezni.

A törökök egy darabig nézték. Majd a szultánt nézték, hátha tesz valamit. Majd pedig Atatürköt nézték, hiszen ő már egyszer kidobta az angol-ausztrál-új-zélandi egyesített csapatott a Gallipoli félszigetéről.

De Atatürköt nem találtál. Mert ő bizony álruhában (egyes mesék szerint simit-árus, mások szerint kebab-árus, megint mások szerint mindjárt a kapitány ruhájában) egy hajó fedélzetén utazott, hogy a törökök is kivívják a függetlenségüket a saját országukban.

Akkor senki se tudta még, de ma már mindenki kívülről fújja: a Bandırma nevű hajón utazott. A Hajózási múzeumban megtekinthető az az ágy, melyben titokban aludt, az a papucs, melyet titokban hordott, de még az a zokni is, melyiket titokban húzott fel.

Atatürknek egyébként komoly zoknis készlete lehetett, mert minden Atatürk múzeumban ki van téve egy pár.
Úgyhogy jól figyeljen minden jövőbeli nemzeti hős! Vigyázzunk arra, mit hordunk a nép előtt, mert sose lehet tudni, melyik ruhadarabunk kerül kiállításra!!!

Amikor pedig május 19-én a hakó megérkezett Samsun városába, Atatürk kiszállt, levette a civil ruháját, felvette a katonasapkáját, bedobott egy kebabot, majd zászlót bontott, és elindult hogy történelmet írjon.

Ez történt tehát május 19-én, 1919.-ben.

Mivel a forradalom eszméje egy új, fiatal demokrácia létrehozásáról szólt. És mivel a cél az volt, hogy a következő generációnak legyen egy rendes országa, így ezt a napot a fiatalok és az atatürki gondolat ünnepeként tartják ma is.

És a sport? Nos… egy kis egészséges szabadságharc minden reggel mégiscsak jó sport. 🙂

Sajnos nem tudom, milyen programok lesznek a hétvégén. Leszámítva, hogy az Isztambuli Magyar Konzulátus kerti partit szervez. Így járjatok nyitott szemmel, hátha találtok valami érdekeset! 🙂

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (6 votes cast)
Május 19., 10.0 out of 10 based on 6 ratings
 

6 Replies to “Május 19.

  1. Szerintem is szuper stílusban ír CM, ahogy történelmi anekdotákat említ irónikus, vicces, érdekes, szórakoztató formában. 🙂

    VA:F [1.9.22_1171]
    Rating: 0.0/10 (1 vote cast)
    1. Köszönöm szépen! 🙂

      A történelem adja a vázlatot. Nálam csak a színesceruzák vannak.
      No és persze köszönöm Rejtőnek, és az összes többi “lökött” írónak, akik megmutatták, hogy így is lehet írni. 🙂

      VN:F [1.9.22_1171]
      Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

Hozzászólás a(z) Platschu bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .