Nem is olyan régen megpróbálkoztunk a tejföl házi készítésével. És mivel olyan könnyen ment, és annyira jó lett, és persze mert elfogyott, gondoltuk, hogy ismét nekikezdünk.
Persze, hogy nem az lett belőle, mint amire számítottunk!
Valószínűleg a probléma forrása az volt, hogy összekevertük a tejeket, és nem a jól bevált napi tejet, hanem UHT dobozos tejjel próbálkoztunk. Legalábbis mennyivel jobb a tejet okolni, mint beismerni, hogy még egy ennyire egyszerű folyamatot is elrontottunk? 🙂
Miután a tejet szépen üveg mögé tettük, majd pedig a radiátor elé (amit közben azért kikapcsoltunk, mert végre a hőmérséklet 20 fok fölé emelkedett), majd vártunk négy napot, kiderült, hogy nem történik semmi. De azon kívül sem történik semmi.
Mivel egy várakozást mégsem lehet csak úgy elrontani, ezért minden hibát ráfogtunk a tejre, és kész!
No de viszont, ha már nem lesz se túró, se tejföl, és így rakott krumpli sem, akkor már legalább legyen sajtunk! Úgyis a múltkori lelkesedésben már felkészültünk egy jó kis sajtkészítésre. 🙂 Mindjárt előhalásztunk egy receptet, hogy ebből a tejből sajtot készítsünk! Sajnos menet közben elveszett a forrás, így aki magára, illetve a receptre ismer, azonnal jelentkezzen!
Házi sajt egyszerűen
Hozzávalók:
3,5 l tej (3,6% vagy 2,8%)
5 cl 10 % ecet
3 evőkanál só
Elkészítés:
A tejet felforraljuk, és ha kezd futni, elzárjuk. A sót és az ecetet beleöntjük a tejbe, kicsit kevergetjük, míg teljesen kicsapódik. Szűrőbe vagy konyharuhába öntjük, és hagyjuk egy fél órát lógva kicsepegni és dermedni, utána akár már tálalható is.
Ha ízesített sajtot szeretnénk, akkor még a dermedés előtt, a szűrőbe öntés után rakhatunk bele aprított lilahagymát, olívát, fokhagymát, zöldfűszereket stb. A különböző változatoknak csak a képzeletünk szab határt!
Gyors és nagyon finom. Legjobb házi tejből, de zacskósból is elkészíthető. Ebből a mennyiségből kb. 40 dkg sajt lesz.
Láthatjátok, nem bonyolult ez! 🙂
Egészen addig, míg oda nem érünk a listában, hogy ecet kell bele.
Ti most otthon, Magyarországon, bizonyára nagyokat pislogtok, hogy vajon mi olyan nagy dolog van az ecettel? Mindössze annyi, hogy Isztambulban nem könnyű olyan ecetet találni, ami nekünk jó lesz. Ugyanis a salátához és más sütés-főzéshez mindenki a citromot használja. Néha-néha egy-egy egzotikus különlegességhez jöhet az ecet. Na de a boltokban csak alma, szőlő és ehhez hasonló, vagy még inkább valami fura növényből (ami akár még kukorékolhatott is valamikor) készült. Mi viszont nem akarjuk, hogy a finom sajtunknak alma, esetleg szőlő íze legyen. Ha mondjuk legalább vörösbor ecet lenne! No meg a balzsam ecet is érdekes lehet egy sajtban…
Úgyhogy irány a bazár, és keressünk ecetet! Nem, köszönöm, nem veszek szőnyeget, már kettő is van otthon.
A legbiztosabb pont, hogy ecetet találjunk, ha a fűszereseket keressük fel. Akihez mi járunk, az már megszokta, hogy van egy dilis külföldi a közelben, aki mindenféle furcsaságot akar venni. Így nemhogy nem lepődött meg, de egyenesen értette is, mit szeretnék. És mindjárt az asztal alól elővett egy kis üveg „igazi ecetet”.
Azt mondta, hogy ez bizony se nem alma, se nem más növényből nincs. Ez bizony pont olyan ecet, amilyet szeretnék. Csak vigyázzak vele, mert ezt nem kísérletezgető háziasszonyoknak készült, hanem komoly ipari használatra. Hmm.. vajon az mit jelenthet? Lemarja a rozsdát? Nos ige, mert ez az ecet 60%-os!! Pedig én az iskolában még úgy tanultam, hogy az ecet maximum 42%-os lehet.
Szerencsére az ecetünk nem járt iskolában, így nem volt se lelkiismeret-furdalása, sem pedig tudathasadása e miatt, és boldogan lubickol a maga 60%-ával a saválló üvegben.
Tehát lett ecetünk. És amennyiben sorstársak és sorstársnők ecetet keresnének, akkor ajánlom a fűszer bazárokat! 🙂
Mi viszont közben elkezdtük a tejünket (mű tejünket) forralni. Vagyis ráijesztünk, hogy megpróbáljon kifutni, mi pedig majd akkor fogjuk kifogni.
Természetesen, mint ahogy a nemkészülő túróból már következtettettünk volna, a tejnek esze ágában sem volt futkározni. Így unalmunkban előkészítettük a fűszereket, és az egyéb hozzávalókat.
Lassan itt a fokhagyma szezon. Úgyis már fut a visszaszámlálás a Ramazánhoz, nemsokára Kastamono tartományban is megkezdődik a fokhagyma szüret. Így most már nagyon jó kis friss fokhagymánk van. Ennek sokkal vadabb az íze, mint a szárított társának. Úgyhogy óvatosan kell bánni vele. Nem is raktuk bele az ajánlott 3 gerezdet. Mindjárt egy egész fejet reszeltem le.
No meg persze az ecetre is szükség van. A képen láthatjátok a kis üvegecskét. Kár, hogy az illata nem jön át a neten. Bár talán jobb is, mert szétmarná a kábelt.
A felírat egyébként azt mondja, hogy az ecet lelke van a kis üvegben. Mint egy dzsinn. Csak levesszük a kupakot, és máris kívánhatunk hármat! Mondjuk azt, hogy valaki azonnal zárja vissza, másvalaki pedig azonnal nyisson ablakot, mielőtt lehullik a vakolat is.
A recept szerint 50 ml 10%-os ecet kell 3,5 liter tejbe. A mi ecetünkből, és a mi tejünkhöz ezt mindjárt át is számoltuk. Csak előbb le kellett tölteni egy 5.-es matek könyvet az internetről. Majd pedig rájöttünk, hogy fogalmunk sincs, ilyen kis mennyiséget ebből az agresszív anyagból hogyan fogunk kimérni.
Szerencsére Árpi régi vitaminos kanalai megvannak még. Így már sokkal jobban tudtunk hasráütésszerűen saccolni. Szóval a tejbe valamennyi ecetet öntöttünk. De legalább pontosan kiszámoltuk!
E mellett a fűszerezést is előkészítettük. Mert ugyan már miért csak egyfajta sajtunk legyen, ha mindjárt lehet több is? Aztán majd az orvos találja ki, mitől is lett végül gyomorrontásunk!
Én azt javaslom mindenkinek, érdemes a fűszerekkel kísérletezni. Én a következőket próbáltam ki:
Egyes fűszer: friss fokhagyma, kis olíva olajban megáztatva, és kömény. A köményt inkább kíváncsiságból tettem bele.
Kettes keverék: petrezselyem, pirospaprika, fekete bors, hagyma és még valami zöld, amit Árpi talált. Ki tudja, mi?
Készen vagyunk a fűszerekkel, a tej pedig közben nem csinált semmit. Így előkészítjük a kiöntési terepet. A tálkákra tettünk szűrőt, ruhát, és a fűszereket.
Alig röpke pár óra múlva sikerült a tej érdeklődését felkelteni egy kis futásra. Így mindjárt rá is ijeszthettünk az ecettel és a sóval. És tényleg megijedt tőle!
Majd pedig elérkeztünk a leöntéshez.
Egy kisebb akrobatika után (ami közben nem sérült meg senki…súlyosan) sikerült a tejet átönteni a szűrőkbe. Most már nem kell mást tenni csak várni. Egészen reggelig.
És lám, lett sajtunk!
Igaz, nem olyan, mint amilyet vártunk, mert ez leginkább krémsajt lett. De viszont nagyon is finom! 🙂
Úgyhogy nyamnyamnyam nyam!
„….így rakott krumpli sem….”
Háááát, ahhoz még egy kis hazai füstölt kolbász, és némi füstölt kenyérszalonna is kellene. Kipróbáltam a múltkor, hoztunk otthonról tejfölt, de itteni sucuk-ot tettem bele…..köszönő viszonyban sem volt a rakott krumplival.
Jut eszembe (vagy hova?) itt a füstölést sem ismerik? Még nem találkoztam Ankarában füstölt húsáruval.
Van füme et, ami füstölt hús. Meg amivel még lehet kísérletezni a kuru et. Mindkettő füstölve van. Valójában a füme jelenti a füstöltet.
Van egy „kolbász”, amit kinéztünk a Migrosban, azt tervezzük kipróbálni.
A sárgaborsó főzelékhez bevált a füme et. Meg a bableveshez is.
Magyarországról viszont akarok hozni füstizű sót. Már kerestem ilyet a fűszerárusoknál, mint „füme aroması”, de eddig nem találtam. Mert akkor más más „kolbász” is jó lesz.
Lehet, hogy neked több szerencséd lesz ott Ankarában. De készülj fel, hogy ott esetleg másképpen hívják! 🙂 Még jó lehet a „tütsülenmiş” szó, mint füstölt. 🙂
De ha igazán jó füstölt kolbászt keresel. És olyat, ami tényleg finom, nem úgy, mint a boltiak, akkor menjetek be a hegyek közé. Ott fogtok találni házi kolbászt. Talán még olyat is, ami vaddisznóból van. 🙂
Mi szoktunk kapni Kastamonu kóbászt. Na az aztán tényleg jó, és füstölt! Alig bírtam a macskákat lerázni a hazaúton. 🙂 Róla itt találsz bővebb leírást.