Rumli kalandjai Isztambulban – 18. rész

Sziasztok! Rumli vagyok Isztambulból.

Képzeljétek! Véletlenül kisütött a nap! És mit csinál ilyenkor egy török? Kimegy a zöldbe!

Azt hittem, már sose lesz nyár (mikor a napló ezen sorait írom, megint beborult, és éppen vihar készül. Jah, és fázom, pedig már egy liter teát megittam). De aztán egyik pillanatról a másikra, mégiscsak eljött (vagy mégsem? Azóta megint hideg lett).

A Sahara csodálatos változáson esik át, ha elkezd esni az eső. Hirtelen megjelennek a növények, állatok, és pár perc alatt egy teljesen más világgá alakul át minden.

Ugyan ez történt Isztambulban is, most hogy végre kisütött a nap. Kezdve azzal, hogy a macskák kivonultak a napra, hogy igen fontos tevékenységet folytassanak: aludjanak.

Az emberek pedig kimentek a zöldbe.

Csakhogy Isztambulban nem könnyű zöldet találni. Vagyis van, csak éppen nem annyira kényelmesek. Bár van, akit ez nem zavar annyira, és akár egy járdaszigeten is fel tudják állítani a grillsütőt, hogy egy jót piknikezzenek.

A többiek viszont inkább keresnek egy olyan helyet, ahol kényelmesen el lehessen terülni.

Isztambulban ezért a kisebb-nagyobb parkok, tengerpartok, és más füves területek (legyen az parkoló), már reggel megtelik a frissen odaégett köfte illatával. Egy-másik helyeken látni is alig lehet, miközben apu megmutatja, hogyan is kell a húst jól átsütni. De legalább a parkok közel vannak, így bármikor haza lehet menni, ha hirtelen kezdődne egy izgalmas sorozat.

Ezzel szemben, az ázsiai oldalon komoly piknikező helyek vannak. Valójában olyan falvak, ahova ki tudja miért, elfelejtették a lakópark nevű betondzsungelt felépíteni. Így ma is megőrizte a kellemes falusias hangulatát. Hatalmas kertek vannak, amik csak arra várnak, hogy a városi tömeg elől menekülő emberek ide gyűljenek össze. Majd pedig a friss levegőt egy jó kis grillezéssel még zamatosabbá tegyék.

Ezekben a kertekben minden készen van arra, hogy a városi ember kikapcsolódjon: székek, napernyő, és grill rács. Aki akarja, maga hozza az sütnivalókat, vagy pedig helyben is meg lehet venni. És még szakácsot is lehet bérelni, ha esetleg apu mégse tudja megmutatni a hússütés rejtelmeit.

Mi is arra gondoltunk, hogy kimegyünk egy ilyen közeli zöld piknikező faluba, hiszen olyan szépen sütött a nap. És mire odaértünk, nem is borult be annyira!

Be is ültünk mindjárt a kocsiba, ráhajtottunk a D 100-ra, rátettük a téglát is a gázpedálra, és irány az erdő!

Mivel az autópálya elhagyása után elfelejtettük a téglát levenni a gázpedálról, így a további út egy összefüggő csíkos homályként maradt meg bennem, sikoltozásokkal fűszerezve.

Mikor végre magamhoz tértem, nem tudtam, hol vagyok. Csak annyit, hogy magamnál. Vagyis ott sem, hanem kint a kertben. Mindenhol zöld, sülő kebabok, napernyők (a jobb hangulatért ebben a felhős időben, sülő kebabok, függőágyak, sülő kebabok, meg természetesen foci labdák. No meg elvétve grillrácson sülő kebabok.

Mindjárt ki is használtam az alkalmat, és mint a fenti képen látható macska, én is kifeküdtem a napra. Csak pár órát. Nem akartam sötétedésik aludni.

Mikor felébredtem (úgy látszik túl sok filmszakadás jött össze erre a napra), mellettem már nagyban sütötték…na mit? Hát persze, hogy a kebabot! 🙂 Meg a köftét. És a paradicsomot. Meg minden mást, ami úgy tűnt, hogy jó lesz a tűzre. Nem, boszorkány nem volt.

A legjobb, hogy egyáltalán nem kell előre készülni a piknikezéshez. Itt minden megtalálható. Így akár munkából hazafele menet, vagy mozi után, ha az ember gondol egyet (és nem zavarja, hogy 60 km-t kell ehhez utazni), máris itt lehet, ahol minden elő van készítve. Tiszta grillrács, jó meleg parázs, és az elengedhetetlen hús is.

Na én adagom mindjárt készen is van. Úgyhogy neki is kezdek. Jó étvágyat nektek is!

ui: Azért nem vagyok rajta a képen, mert azt írták rám, hogy tartsák távol a tűztől!!!

Rumli kalandjai Isztambulban – 18. rész, 9.3 out of 10 based on 4 ratings

---

Ilyen idő van nálunk: Hely: Zöldben Hőmérséklet: 20 °C. Páratartalom: 68%. Szél: 250° 7km/hr few clouds