A kérdés elsősorban a külföldön élő magyaroknak szól. Mit csinálsz, mikor hazamész?
Mármint azon kívül, hogy végigeszed az étlapot, különös tekintettel a sertés tartalmúakra. 🙂
Sok blogot, és fórumot olvastam már külföldön élő magyarokról, de egy dolog van, amit sehogy sem tudom, hogy lehetne összehozni. Ez pedig az idő.
Ugyebár, mikor mi hazamegyünk, ez leginkább csak 1-2 hét. Mégiscsak „nyaralni” megyünk. Ez pedig nagyon kevés.
Először végig kell látogatni a rokonokat. Meg a barátokat. És az ismerősöket is. Majd elmegyünk vásárolni. És kiderül, hogy elfogyott az idő. Sem pihenni, sem pedig Magyarországon körbenézni nem sikerült. És visszamegyünk, hátha legközelebb már sikerül. Mondjuk elmenni legalább a Margit-szigetre. Aztán mégse.
Vannak azért megoldások. Mint pl. az összes végiglátogatandó embert egy kupacba hívni. Vagy pedig nem szólni senkinek. De ez valahogy nem az igazi.
Esetleg tud valaki egy jó megoldást?
Te mit csinálsz, amikor hazamész?,
- Magyarország (1.000)
- Visszatérés Törökországba (1.000)
- Esküvői videók (1.000)
- Találtam magyar zászlót :) (1.000)
- Találtunk egy hamamot (1.000)
- Szünet (RANDOM - 1.000)
Hát az a fránya időtényező, az csak az idővel küszöbölhető ki. Nekünk is mindig a rohanás és a hosszú evések váltakoznak, nézelődésre végképp nem marad idő. Az egy helyre terelés jól hangzik 🙂 Megadni mindenkinek a címet és a beosztást, aztán várni őket. Első csoport jöjjön a Balcsihoz, a második Pestre, éppen ahol kirándulgatunk. De nem? 🙂
Esetleg tud valaki egy jó megoldást?
Az összes meglátogatandó embert meghívni Isztambulba? 🙂
szerintem is a tematikus koncentráció segíthet: pl pálinkázás disznótorban a haverokkal és a férfirokonokkal és a jólfőző nőkkel, másnap vásárlás a többiekkel a lángossütőnél, a harmadik nap pedi művészettörténeti emlékek csak hármasban….
abszolút az inkognitó mellett szavazok, aki látni akar jön ide….. magyar földön csak a család és a családtaggént szertettek…
Egy bográcsozás/szalonnasütés, közös program, ahova eljöhet bárki, ill. Zoltán összes verziója
De a család végiglátogatása kapcsán azt kell átgondolni, hogy alapesetben – mondjuk, ha Magyarországon élnétek éppen –
1) megtennétek-e ugyanezt,
2) ezzel szeretnétek-e tölteni a vakációtokat (mert azért ez mégiscsak a ti vakációtok)
és végül, de mégis nagyon fontos:
3) a rokonok/barátok értékelik annyira azt, hogy találkoztok velük, mint amekkora áldozat nektek? (Gileadnak teljesen igaza van abban, hogy menjenek ők, de azért csak módjával azt is. 🙂 De tudni, kell, hogy a látogatás nem mindig személyes dolog: egy barátom mesélte, hogy amíg Berlinebn éltek, állandóan látogatták őket a barátok, mióta egy unalmas belga városban, senki nem ment el hozzájuk. De a másik oldal is vesélyes, amikor állandó vendégjárás van. 🙂 Hamar elunja az ember.)
Angliában élek, mesterségem címere patendula. 😀 Szóval… Én próbáltam az összes verziót, de én is hasonló dilemmában voltam / vagyok és remélhetőleg leszek, mint CyberMacs. A távolság kiváló vízválasztó volt, így pár barát és családtag maradt, akikre érdemes az időmet szánni. Szerveztem szólóban találkozót, de mindenki melózott és rém idegesítő volt a koncentrált szeretet és érdeklődés ellenére is, amikor ugyanazt a sztorit tízszer el kellett mesélnem. Aki pedig kimaradt, tényleg lemaradt és megsértődött, de aztán a többség már megszokta, hogy a családé a prioritás. Ma már a neten bárkivel lehet beszélni, így úgy gondolom, hogy csak a rá szánt időt és energiát kell megtalálni hozzá, hogy egymásra figyeljünk. Ehhez képest, hogy még élőben is láthatnak, már nem igazán oszt vagy szoroz, mert akik igazán fontosak és a legbelsőbb körben vannak, ők napi szinten tudják az életem alakulását. 😉 Kirándulni nem nagyon van idő otthon, pedig már régóta tervezek ezt-azt, de sajnos beláttam, hogy a kinti élet ezzel is jár. Én így is néha azt érzem, hogy nem tartozom már se ide, se oda. Nekem nagy öröm, amikor sétálok a városban és olyan ismerősök is boldogan megállítanak és megölelnek vagy megpuszilnak, akikkel annyira azért nem voltunk közeli kapcsolatban, mert érzem, hogy mégis csak nyomot hagytam a környezetemben és hiányolnak. 🙂
Hmm… az összehíváson kívül nincs más ötlet úgy látom. Bár az tetszik, hogy mindenki idehívni Isztambulba, ameddig mi ott vagyunk Magyarországon. Na akkor tényleg nyugalom lenne. 🙂
Csinálj egy családi és külön egy baráti összejövetelt. Aztán a maradék pár napban tudtok Semával kalandozni Magyarországon. 🙂
Egyszer csináltunk egy olyat, hogy mindenkit összehívtunk (és igen, sikerült, nem volt olyan, hogy pont az a nap nem jó) egy kis kerti sütögetésre (köftézésre). Aznap pont szakadt az eső….
Sziasztok…
mi Irorszagban elunk…es nalunk is ugyanez a helyzet…talan annyival erdekesebb, hogy amikor otthon vagyunk, var rank egy kis haz es kert karbantartas is…
Erre a nyarra azt talaltam ki (mivel a Parom szeret horgaszni), hogy egy hosszu hetvegere bereljunk ki egy nyaralot a Koros-parton ahol legalabb 10 ember alhat, s hivjunk el mindenkit nyaralni… aki akar ott is alhat…fozunk, pecazunk s tekerjuk a vizibiciglit, kozben dumalunk…remelem jo lesz..
Sokszor elegunk van ebbol az ide-oda rohanasbol, olyankor nem megyunk haza Magyarorszagra, hanem elutazunk mashova 2-3 napra..s csak egyutt vagyunk..
Jo lenne, ha mindenki eljohetne hozzank, de mivel nem tudunk mindenkinek jegyet venni, igy nem veszunk senkinek.
Remelem sikerul valami jo progit kitalalnotok:-)
Helló!
Ez jó ötletnek hangzik. Remélem, sikerül ez a megvalósítás! 🙂
Jó nyaralást nektek!