Adminisztráció

Sokszor hallani, hogy Törökországban az adminisztráció kész káosz és tiszta horror.

Nos, ez nem igaz, mégha néha tényleg kész káosz. No de hogy horror lenne! Ugyan már!

Kivéve amikor igen…

Törökországi adminisztrációnak lényegében két fő jellemzője van:

1. Senki nem látja át
2. Viszont mindenki segíteni akar. 🙂

Mint egyszerű, és egyszer használatos turisták, leginkább csak a vízum terén találkoznak eme már-már folklórnak számító országos tevékenységgel, melyet adminisztrációnak becézünk (ezek a vízum kategóriában tárgyaljuk)

De aki egy kicsit is hosszabb időre is Törökországban szeretne maradni, az komolyan a dolgok mélyébe kerül. És persze neki azt kell pár nap alatt elintézni, amit egy átlagos török 18 év alatt.

Biztos, hogy mindenkinek vannak érdekes, vicces és hasznos történetei a török adminisztrációról. De egy dologban viszont mindegyik megegyezik: nincs igazi tanulság, leszámítva azt, hogy mindenhol mindent másképpen csinálnak. És minden alkalommal!

Úgyhogy tanácsokat nehéz is adni. Majd azért a wikipédiában megpróbáljuk, ahol nemcsak turista látványosságok, hanem a hosszabb távú tartózkodással kapcsolatos dolgokat is összegyűjtjük. 🙂 Szépen-lassan. Viszont annál jobban lehet mesélni. 🙂

De mindenképpen meg kell említeni, hogy a török adminisztráció roppant segítőkész. Ha nincs nálunk valamilyen papír, akkor azt mondják, hogy nem baj! Majd legközelebb! Vagy a sarkon ki lehet nyomtatni (a sarki péknél egyénként személyigazolványt is lehet készíteni, így az se baj, ha otthon marad).

Egyik alkalommal egy olyan papírt kértek, amit biztosan nem lehet megszerezni külföldi állampolgárnak. No de sebaj! Megtanultuk, hogy mindenhol azt kell mondani, hogy nincs ilyen, és nem is lesz. Az ügyintéző nő erre megrántotta a vállát. Hát jó, akkor lássuk a következő pontot. Van-e amolyan papír?

Bár mindebben az igazi rekordot az utcai internet árus vezeti (igen, lehet venni az utcán perecet is meg internetet is. Kinek mi kell éppen.). A kitöltendő formanyomtatvány 8 lap (16 oldal) volt összesen. Ebből mi kitöltöttük az első oldal első három sorát. Majd a legvégére került az aláírás meg a céges pecsét. Hogy a közbenső 14 oldal mi volt, azt senki se tudja. De valószínűleg senkit se érdekel.
Az eladó az így kitöltött „kész” lapokat pedig archiválta: berakta egy Migrosos (Tescos) zacskóba, majd ráírta a dátumot. Egy napi termés egy zacskó. Egy heti pedig egy még nagyobb zacskó. Az egy havi pedig abban a karton dobozban lakott, amelyikből a zsebkendőt és az esernyőt árulta. Tehát megvolt a rendszer! Amikor pár nap múlva szükség is volt a szerződés eredeti példányára, meg is találta!

De azért ne gondoljuk, hogy minden bürokratikus dolog zacskókban megy! Elsősorban az önkormányzati rendszerek roppant modernek. Ott van pl. a víz (İSKİ). Eleve úgy indul, hogy aki kijön leolvasni az órát, az mindjárt ki is nyomtatja a számlát. Mégpedig egy eléggé részleteset. Így amikor este hazaérünk, akkor az aktuális állapotot látjuk, nem pedig egy fél hónappal korábbit. Ugyan ez van a gáz és a villanynál is.

Majd amikor be kell menni a központjukba, akkor mindjárt van a kapuban egy eligazító ember. Ő ad felvilágosítást, hogy melyik gombot kell megnyomni a sorszámhoz, melyik papírt kell kitölteni, és mit kell lefénymásolni. Mellette van a fénymásoló, ami természetesen ingyenes, és nagyon gyors. Mire kitöltjük a papírokat, már sorra is kerültünk. Hiszen rengeteg ablak van, és mindenki nagyon gyorsan dolgozik.

Egyébként ilyen helyeken nincs illeték bélyeg. Az adminisztrációs díj mindig beépül a számlába. Így magán emberként elég ha csak a személyi van nálunk, és tudunk pár adatot a lakásról (pl. a vízóra számát, és állását).

Cég esetén azért több mindent kell vinni, de azt hiszem, ez már országokban sem különbözik.

Viszont Isztambulban különleges extra, hogy a város nagy. Akkor pedig az adminisztrációs központok is jól szét vannak szórva. Úgyhogy továbbra is érdemes vizet és szendvicset vinni magunkkal. Mert bár az ügyintézés roppant gyors, mi utána jó sokat fogunk utazni, mire minden helyre elmegyünk!