Isztambul olyan helyen van, ahol mindig történik valami. Ezt a történelem többször is bebizonyította. És bár ezek legtöbbje emlékezetes, de nem mindig volt kellemes.
Kezdjük a tűzzel.
Tűzzel játszani nem jó dolog, mert az embernek éjjel ki kell cserélnie az ágyneműjét. Mégis a legutolsó századig eléggé nélkülözhetetlen volt. Ha másért nem, a világításért. Mindeközben Isztambul a tűz legjobb barátjából, fából lett felépítve. Persze volt kő is, de az kellett a császári palotához, a falakhoz, a tornyokhoz a szobrokhoz, meg minden másra, ami nem ház. A házak pedig jó közel épültek egymáshoz. Ami nemcsak azért praktikus, mert kevesebb helyet foglal, hanem mert így könnyebb átordítani a szomszédba. Akár még a konyhából is, sütés közben: „Ayşe! Dobj már át két tojást”
Így tehát minden adott volt a jó nagy városégésekhez: sok fa, és a tűz is. Ennek köszönhetően Isztambulban, vagy korábbi nevén Bizáncban nagyon gyakoriak voltak a tűzvészek. TV nem volt, így az általános hétvégi elfoglaltság a ház-tűz-nézés volt. Legtöbb esetben sikerült a tüzet még az előtt megfékezni, hogy komolyabb terület leégjen, de nem mindig.
Leghíresebb tűzesetek: 404, 532, 1633, 1640, 1693, 1719, 1755, 1808
Az 532-es volt az, amelyikben az AyaSofya elődje leégett. Azaz mondhatjuk úgy is, hogy annak köszönhetjük a mai nagyszerű templomot/mecsetet/múzeumot.
Persze azért mindenki tisztában volt vele, hogy a tűzesetek nem mindig olyan kellemes látványosságok. Főleg, ha az embernek éppen a saját háza ég. Így azért próbáltak tenni ellene valamit. Legjobb példa erre, hogy Isztambulnak majdnem az összes magas toronya egyben tűztorony is. Ezekről a helyekről jól látszott, ha valami. De legjobban mégis az látszott, ha pont az a torony ég, amiben a szemlélő alany volt. Pl. a Galata-torony, ami közkedvelt tűztorony is volt egyben, nagyon is gyakran leégett. Ki tudja miért…
- Talán mert a név kötelez?
- Talán mert ott gyakoroltak a „tűzoltók”
- Talán mert néha-néha kipróbálták, hogy az is éghető-e
- Talán mert tesztelték, milyen messzire látszik el egy égő torony
- Talán mert sötét volt, és ez messzire világít
- Talán mert… ki tudja miért…
A nagy változást azt hoztak, amikor gróf Széchényi Ödön megalapította az önkéntes tűzoltóságot. Addigra ugyanis már a szultánnak is elege lett belőle, hogy nem tud hétvégére programot szervezni, mert mindig valami leég. Persze addigra már a város is jócskán megnőtt.Széchényi Ödön nagy tiszteletnek is örvendett. Megkapta a legmagasabb szultáni fokozatot, amit csak lehetett. Mégpedig olyan magasat, hogy sem előtte, sem azóta senki másnak nem adták oda, aki nem volt muszlim. Ma pedig a gróf Széchényi Ödön Tűzoltó Múzeum, és néhány utca is őrzi az emlékét.
A következő változást a kőolajszármazékokat szállító hajók hozták. Gondolom, a fentiek alapján már mindenki kitalálta: ez olaj volt a tűzre. És most szó szerint!
A Boszporuszon nagyon komoly hajóforgalom alakult ki a XX. századra. A part pedig tele volt faházakkal, az úgynevezett yalı-kal. Ma már keveset láthatunk, mert a többsége ezeknek a hajóknak köszönhetően égett le. Akkor még kétirányú volt a Boszporusz vízi forgalma, és gyakoriak voltak az ütközések. Ezekből pedig jól égő hajók keletkeztek, melyek irányíthatatlanul valahol mindig partot értek.
Mára már a tűzoltóság megfelelően kiépült, a hajóforgalom is erősen szabályzott, és a faházak is eltűnőben vannak (sajnos). Így az igazán komoly tüzek már csak a történelemkönyvben szerepelnek.
Mindezzel szemben a földrengés olyan, ami még pár millió évig hatással lesz a mindennapokra. Törökország, pontosabban Anatólia ugyanis egy tektonikusan nagyon is aktív lemez. Jóformán minden oldala ütközőzóna. Ezért a földrengések nagyon gyakoriak. Szerencsére a legtöbbjük olyan kicsi, hogy meg se lehet érezni.
Nagy ritkán viszont találkozhatunk komolyabb rengésekkel. Az utolsó (2012) június 10-én volt Muğla tartományban, egy 6,1-es. Szerencsére sem komolyabb sérülések, sem komolyabb károk nem keletkeztek. Ellentétben a korábbi 2011-es október 23-ai 7,2-es rengéssel, ami Van tartományban történt, és az utórengéssel együtt 644-en haltak meg. A legutóbbi, nagy földrengés pedig 1999-ben volt, augusztus 17-én, İzmit központjában. Ekkor több, mint 17.000 ember halt meg. A rengés 7,6-os volt. Az áldozatok magas száma mégis inkább az épületek rossz minőségében keresendő. No meg abban is, hogy pl. Isztambulban sok ház olyan helyen épült, ami nem volt biztonságos. Nem véletlen, hogy évezredekig senki sem építkezett a törésvonal tetejére, csak a XX. század embere. Ilyet azért különféle formákban a világon mindenhol láthatunk…
Az 1999-es földrengés komoly változásokat, nemcsak a politikában, hanem az építészetben is. A ’99 után épült épületeknek sokkal szigorúbb minőségnek kell megfelelniük. Ez érezhető is a házakban. Nemcsak a sűrű oszlopokkal, hanem a fal is olyan, amit bármelyik atomerőműben. A wifi pl. alig jut át a falon, míg a mobiltelefon sem mindig működik a belső szobákban.
Isztambul legnagyobb történelmi földrengései: 849, 1509, 1719, 1894. E mellett még számtalan másikat is feljegyeztek. Sőt! Majdnem minden történelmi esemény idejében volt egy-egy kisebb rengés. És minden történelmi épület leírásában is találkozunk különféle földmozgásokkal. Pl. az AyaSofya esetében legalább hárommal találkozunk: 557, 1344, 1391. Törökország korábbi földrengéseit, tektonika térképét és más színes ábrákat itt találtok.
Bár Törökországban, és így Isztambulban is kicsi az esélye, hogy belefussunk egy földrengésbe, azért érdemes az alapvető tudnivalókat áttanulmányozni, amit a Konzulátus oldalán találhatunk.
Isztambul, és Bizánc történetében a legtöbb kárt mégiscsak az ember tette. És még csak nem is az oszmánok. Ők csak elfoglalták a várost. De még csak nem is a keresztesek, akik a Szent Föld helyett a Szent Város rabolták ki nagy szent lelkesedésükbe. Maga, a Bizánci Birodalom volt az, amelyik gondosan eltüntette a múlt emlékeit, míg a lakosok gondosan felgyújtogatták a jelen emlékeit. És még ilyen megmozdulások is voltak, mint pl. a Képrombolások.
Így végül Isztambul egy olyan város, ami állandóan változott. És még most is változik. Igaz, most másképpen. Leginkább úgy, hogy növekszik. Újabb és újabb részeket kebelez be…
Tüzek, földrengések és más városátalakító megmozdulások Isztambul történetében,
- Isztambul nevei (1.000)
- Isztambul romos részei (1.000)
- Dolmabahçe palota történelme (1.000)
- Han (1.000)
- A Genovai falrendszer nyomában - 1. rész (Rumli kalandjai Isztambulban – 14. rész) (1.000)
- Anatóliai időviharban – 7. rész – Alaca Höyük (RANDOM - 0.413)
Volt a Discoveryn egy nagyon ijesztő dok.film. Azt mondták,hogy egész biztosan lesz valamikor Istanbulban nagy földrengés. És közben helikopterről mutatták a várost:lám,ezért lesz óriási a pusztítás,mert ilyen borzasztó sűrűn épült.
Ugyan az, mint San Francisco. Lényeg, hogy nagyon sokan vannak itt. Ha csak minden ezer házból egy dől össze (ami nem olyan rossz azért), akkor is nagyon nagyon sok fog összedőlni. Azért az 1999-es földrengés hatására már jobban odafigyelnek a házak építésére. Sajnos a helyre viszont nem.
Annyi szerencse viszont van legalább, hogy egy földrengés utáni cunami nem tud nagy pusztítást végezni, mert az egész város hegyen van.
Igen,de a Törökországot sújtó földrengésekre nem is jellemző,hogy a tenger(ek) alatt van/volt a középpontjuk.
Ezért tényleg nem lesz cunami.
Pedig lehetne, és állítólag volt is néhány az elmúlt 100 évben. A Márvány-tengeren és az Égei-tengeren nagyon gyakoriak a földrengések. Itt Isztambul mellett is van havonta legalább egy, ami 4,5 körüli.
E szerint (http://www.emsc-csem.org/Earthquake/earthquake.php?id=277685) pedig pont tegnap volt itt mellettünk egy. Igaz, ez csak 2,4-es.