Rumli kalandjai Isztambulban – 20. rész

Sziasztok! Rumli vagyok Isztambulból!

Ez alkalommal ellátogattam a rokonaimhoz. 🙂

A jó időre való tekintettel gondoltam egyet, hogy meglátogatom a sosemlátott török rokonaimat. Mert bizony ám, nekem van olyan is! Megnézem Pöttyöséket, meg Csíkosokat. És még Szőröséket meg Nagyfoguékat is!

Megtudtam ugyanis, hogy van a közelben (80 km) egy állatkert. Mivel hűvös volt (29 fok), gondoltam Afrikából emigrált tesóék jól fogják bírni ezt az időt, és jókat fogunk csevegni.

Az állatkert az ázsiai oldalon, Darıca-ban van. Mindjárt Gebze mellett, ahol a Bursa felé menő komp található. Hivatalosan ez már nem Isztambul. Nem hivatalosan viszont a fene se tudja.

Az állatkert, pontosabban állat-, és növénykert teljes neve Darıca Faruk Yalçın Hayvanlar Alemi ve Botanik Bahçesi. Ezt kell kérdezni a helyiektől, ha eltévedünk. De ha esetleg a név túl hosszú lenne, akkor keressük a Zsiráfot! Ő egyébként is egy magas állat, de a híre messzebbre eljut, mint amennyire ő ellátszik.

Mivel hétvégén mentünk, nem siettünk. Elég volt három tégla is a gázpedálon. Kényelmes 140-160-al haladtunk a majdnem üres úton. Igaz, így pont a déli, legmelegebb időszakban értünk oda. No de nem mindegy az afrikai rokonoknak?

A kapunál mindjárt látták, hogy komoly érdeklődő vagyok. Kicsit izgultam, nehogy a végén még ott tartsanak. De aztán látták rajtam, hogy nem egyszerű szavannai állat vagyok, hanem művelt lény. Szavaltam nekik Shakespeare-től, Dosztojevszkijtől, és Feyyaztól tanulva elsoroltam nekik az utóbbi 10 év összes focimérkőzés eredményeit. Főleg az utóbbi nagy hatással volt rájuk. Mindjárt fel is ajánlották, hogy ne egyszeri belépőt vegyek, hanem inkább éves bérletet. Mert akkor bármikor meglátogathatom a rokonaimat.

Mondom én akkor, hogy családegyesítés, de még inkább családalapítás céljára nem lehetne inkább állandó vízumot kérni, és közben rámutattam az állatkert reklámján található csinos nőstény oroszlánra.

Sajnos visszautasították a kérésemet. Ehhez legalább érvényes házassági papír, vagy apai igazolás szükséges. Hiába próbálkoztam, hogy az események majd csak eztán következnek, nem hatotta meg őket. Ekkor azt mondtam, hogy legalább egy ajándék bögrét adjanak akkor, de ilyen nem tartottak. Hihetetlen, hova fajul ez a világ…

Na mindegy, bementem. A kapuval szemben mindjárt van egy étterem, mellette pedig a madár ház. Gondoltam, ez is olyan, mint a Beşiktaş halpiaca, ahol a kofák mellett van az étterem. A kedves vendég pedig kiválaszthatja melyiket szeretné megenni.
Én is kiválasztottam egy nagyhangú papagájt, piros csőrrel. Azt írták, hogy Dél-Amerika, Amazonas. Ez lesz aztán a finom egzotikus ebéd!

A szakács nem értette, mit akarok. Pedig elmondtam neki törökül, majd angolul. De még oroszul, magyarul, oszmánul, és ó-keltául is. Próbálkoztam volna az ékírással is, de nem volt véső a közelben… a szakács pedig csak nem akarta nekem nyárson megsütni azt a papagájt… Máig sajnálom, hogy végül nem ettem meg a szakácsot…

Vettem inkább egy perecet. Majd kimentem az éttermi (értsd madár) szektorból.

Na itt már mindjárt minden kellemesebb volt. Ott vannak a régi szomszédok! Zsiráfék, meg Krokiék!

Bár Krokiék nem voltak éppen túl aktívak…

Sőt, hogy úgy mondjam, igencsak lusták voltak… Mondjuk ebben a melegben én is inkább elterültem volna egy nagy medencében…

Persze nem mindenki kapott medencét, de azért próbált mindenki inkább elterülni…

Menet közben rá kellett jönnöm, hogy nem jó időben jöttöm rokonokat látogatni. Még ilyen hőség! Krokiék csinálták jól, hogy elmerültek a vízben! Nekem is azt kellett volna csinálnom. Na mindegy, ha már itt vagyok, csakazért is felkeresem Csíkosékat!

Szerencsére jó térképet kaptam, így hamar megtaláltam őket. Csak a teve akart útközben megenni. Még ilyet! Pont engem, egy teve…

Na de csak megtaláltam Csíkosék kertes lakását. Hú de meleg lett közben! Csíkos Úr persze sehol… ez már neki is sok. Biztos bebújt hátul valami árnyékos helyre.. Meg is van! Ott van! Jól elrejtőzött.

Miután bekiáltottam a titkos családi jelünket, érdeklődve emelte fel az egyik fülét. Majd a másikat. Mikor harmadszorra is elmondtam a jelszót, akkor már a bajuszát is felemelte. Muszáj volt negyedszerre is elismerni, mire végre felém nézett.

Nagyon meglepődött, mert mint utólag elmondta, hogy még sose jött hozzá rokon látogatóba. Én vagyok az első.

Mindjárt be is invitált egy rejtett hátsó szobába. Az állam leesett a meglepetéstől. Meg a pöttyeim is! Egy nagyon komolyan berendezett titkos lakásban jutottunk. Fotel, számítógép, de még projektor is volt ott! Azt mondta, hogy megőrülnének ha nem lenne internet. El is intézték a parkigazgatóval, duplacsöves fénykábelük van.

Kérdeztem, hogy sikerült rávenni az igazgatót. Üzletet ajánlottunk: az internetért cserébe nem harapják át a torkát. A megállapodásba még az került bele, hogy egész éjjel internetezhetnek, ha nappal a közönség előtt alszanak. Hmm… nem tűnik rossz üzletnek.

Ezután leültünk teázni. Sokat beszélgettünk, és kiderült, hogy Csíkos Úr meglehetősen tájékozott Isztambulról. Megkérdeztem, hogy lehet ez? Csak nem ennyi mindent tud meg az interneten keresztül. Erre csak legyintett, majd átkísért egy másik helyiségbe, amit ő öltöző szobának hívott. Itt különböző emberszerű gumiruhák lógtak. Azt mondta, hogy hétvégenként taxisofőrnek álcázva bejárnak a belvárosba egyet piacozni. Csíkosné az egészséges táplálkozás híve, így mindig vesz friss zöldségeket. Itt csak húst kapnak. Azt is nyersen. Pedig egy jó kebabnak nincs párja! Hát még egy jól átsütött kebabárusnak, paradicsommal a tetején! Egyik-másik éveken keresztül, lassan füstölődik és az adja nekik az igazi aromát.

Még sok mindenről beszélgettünk, mire leszállt az éj. Indulnom kellett vissza, Isztambulba.

De előtte még vettem egy zsiráfot Árpinak. Fülesnek mégsem nevezhettem, így lett Nyakas a neve.

Rumli kalandjai Isztambulban – 20. rész, 8.2 out of 10 based on 5 ratings

---

Ilyen idő van nálunk: Hely: Darà Hőmérséklet: 27 °C. Páratartalom: 36%. Szél: 30° 12km/hr scattered clouds