Már csak 1 hét a Ramazánig (Ramadánig)!

Aki bújt, aki nem, jön a Ramazán (Ramadán)!

Vagy más néven, aki evett, aki nem, kezdődik a böjt!

A törökök és a muszlimok legfontosabb ünnepe közeledik, a Ramazán (törökül Ramazán, míg az arab átiratból magyarul Ramadán). Ez sok szempontból olyan, mint a Karácsony, míg sok szempontból pedig olyan, mint a Húsvét. Amiben pedig nem hasonlít erre a két ünnepre, abban… nos… teljesen más.

A Ramazán (Ramadán) valójában egy hónap, aminek a jelentése szárazság (arabul ramida). A történet szerint 610-ben Mohemed ebben a hónapban visszavonult a Híra hegyre, hogy elmélkedjen és böjtöljön. Ennek eredményeként a 27. napon kapta a Koránt Allahtól.

Így a Ramazán (Ramadán) tulajdonképpen egy hosszú böjt, ami egy teljes hónapig tart. Ilyenkor napkeltőtől napnyugtáig nem lehet enni, inni, vagy más olyan dolgot tenni, ami élvezetet okoz (alkohol, cigaretta, hancúrozások az ágyban, stb…). A zenehallgatás vitatott. Az biztos, hogy Törökországban a zenei élet nem áll meg. további érdekesség, hogy az Iszlám kialakulásakor még nem volt cigaretta, csak alkohol. Így sokan úgy gondolják, hogy az alkohol a teljes 30 nap alatt tilos, míg a cigaretta csak napközben. Másik viszont pont azt hangoztatják, hogy ez jó alkalom a leszokásra.

A Ramazán (Ramadán) böjtét mindenki maga dönti el, hogy elvégzi, vagy sem. Ezt senki nem kötelezheti, se nem tilthatja meg. Mivel majdnem mindenki minden évben megcsinálja, ezért – bármennyire is nehéz – nem érdemes vele hősködni. Senki sem lesz különb, aki megtette. Hiszen mindenki magáért teszi. A lényege is az, hogy az emberek befele forduljanak, elmélkedjenek, és eszükbe jusson, hogy vannak olyan emberek, akiknek ez a nélkülözés nemcsak 30 napig tart, hanem egy állandó állapot. Azaz ilyenkor a szegényeket sokkal jobban megsegítik, mint általában. Egyébként is a muszlinok az átlagnál jobban segítik a szegényeket.

Tehát a böjt nem kötelező. De aki elkezdi, köteles végigcsinálni.  Vannak persze felmentési lehetőségek, de a kihagyott napokat pótolni kell. Ilyen eset pl. a lányoknál a „telihold”, vagy pl. az utazás.
Persze az utazás mára átértékelődött. Hiszen amikor a szabályokat lefektették, akkor még arról volt szó, hogy teveháton, pontosan beosztott vízadaggal közlekedtek. Olyankor pedig létkérdés, hogy az ember fizikuma megfelelő legyen. Hiszen a böjt „csak” egy elmélkedés, figyelmeztetés, nem pedig önpusztítás.
Ma már viszont amikor repülőgépen utazunk, azt egyáltalán nem nevezhetjük megterhelőnek. Így ilyenkor is illene tartani a böjtöt. No és persze a stewardess lábainak nézegetése sem megengedett.

Fentebb már kitértünk rá, a Ramazán (Ramadán) lényege nem az, hogy ki bírja tovább, és nem is az, hogy a saját szervezetünkben kárt tegyünk. Éppen ezért azok, akik vélhetőleg nem bírnák, azoknak tilos belekezdeniük. Ilyenek a gyerekek, a terhes vagy szoptatós anyák, a betegek és az öregek. Természetesen aki a böjt alatt betegszik meg, az szünetet tarthat.

Mindezzel együtt a Ramazán (Ramadán) egy ünnep. Minden reggel és minden este közös étkezés van, jól megterített asztallal, ahol a család, rokonok, ismerősök összegyűlnek. Tradíció, hogy az esti étkezéseket olyanokkal töltsük, akik fontosak nekünk. Elvileg a reggelit is, viszont elég nehéz megszervezni, hogy hajnali 3-re összegyűljön a csapat.

E mellett a Ramazán (Ramadán) időszaka békés. A hivatalos megfogalmazás szerint ilyenkor a pokol kapuja zárva van.

Vannak kiemelt napok az ünnep alatt. Ilyen az első, az utolsó, a 27-ei. No meg a felező, azaz a forduló nap. A 27 nap a legfontosabb. Vele együtt az utolsó 5 nap az, amikor a szokásosnál is jobban elmélyülnek az emberek, többet járnak mecsetbe, stb…

A gyakorlatban a böjt a következőképpen néz ki:

Két fő időpont van: napkelte, és napnyugta. Ez a kettő között kell mellőzni az evést és az ivást. Ezt leginkább úgy lehet, ha előtte tartalékolunk. Isztambulban a Ramazán (Ramadán) első napján 3:49-ig be kell fejezni a reggelit. Méghozzá fogmosással együtt (mert nem ér ám a fogak között uzsonnát raktározni)! Ez az utolsó perc, amikor még lehet vizet inni. A következő majd csak 20:41-kor szabad. Ez majdnem 17 órát jelent (16 óra, 52 perc, összesen 1012 perc). Úgyhogy érdemes jó sokat inni. Meg reggelire magas víztartalmú ételeket enni. Ilyen pl. a dinnye. A pizza viszont biztosan nem jó, mint ahogy a sós ropi sem.

Tehát július 20-án majd 3:49-kor megszólal az ejzán. Ezzel befejeződik a reggeli. Amíg a hodzsa énekel, addig még lehet vizet inni. Így igencsak tülekedés van a vizeskancsó körül.
Majd pedig eljön a 3:50. Csend, nyugalom, béke. Mit csináljunk? Először is elpakoljuk a reggeli maradványokat, mosogatás. De míg így is bőven van idő, amikor visszafeküdhetünk aludni. Persze aki akar, már most is mehet dolgozni.

Legközelebbi időpont majd 20:41-kor lesz. Addigra érdemes előkészíteni a vacsorát, de legalább egy pohár vizet. Amint a hodzsa belekezd az ejzán eléneklésébe, mindjárt meg lehet inni a vizet, majd pedig elkezdődhet az evészet. Jellemzően társaságban. Főleg az első napokon. Ilyenkor minden olyan, mint egy karácsonyi vacsora.

A Ramazán (Ramadán) vége is hasonlít a Karácsonyra. De még inkább a húsvétra. Ugyanis amikor a böjt véget ér, akkor kezdődik a háromnapos Cukor Ünnep. Sok rokon látogatással (már megint hol hagytuk a Nagymamát?), cukorevéssel, és persze sok sok ajándékkal a gyerekeknek.

De erről majd menet közben! 😉

Addig is el lehet dönteni, hogyan készülünk: hozzászoktatjuk magunkat a koplaláshoz, vagy pedig inkább a raktárkészletet építjük.

Az időpontokat itt találjátok meg. Az İmşak-İftar időpontok között mellőzzük az étkezést, ivászatot.