II. Mehmet szultán nagyon készült Isztambul elfoglalására. Hozott magával egy csomó katonát, és még több fegyvert. És bár rengeteg katona elesett, a fegyverek megmaradtak. Aztán még ott voltak az ellenségnek a fegyverei is. Nem látszott jó ötletnek, hogy visszaadják őket. Valamit viszont tenni kellett velük.
Akkor még nem állt Topkapı Palota. Ott még csak egy üres hegy állt. A Szent Irén templom furcsán is nézett ott ki magában, az AyaSofya mögött. Mire is lehetne ezt használni? Nem fog idejönni senki, főleg, hogy az AyaSofya mecset lett – gondolkozott a szultán. Így aztán az összegyűjtött fegyvereket berakta oda.
Később a Szent Irén templom, alias fegyver raktár. a Topkapı palota kert része lett. III. Ahmed Szultán még egy táblát is kirakott, hogy Daru’lı Eşiya, azaz lőszertár (szabad fordításban: ágyúba való cuccok). Ő egyébként nagyon kedvelte a harci eszközöket. Szolgáit kérte, hogy szépen sorba rendezzék el, így megalapozta a későbbi múzeumot.
Ennek a közelségnek sok előnye volt: ha úgy adódott, akkor a szultán és csapata könnyen fegyverhez jutott. De persze volt ez fordítva is, amikor a szultán ellen fellázadó janicsárok jutottak könnyen fegyverhez. Így azért időnként felreppent a gondolat, hogy esetleg mégis távolabb kellene tartani a fegyverkészletet. Nem is beszélve az olyan dolgokról, amelyek fel is tudnak robbanni.
A múzeum mostani épülete egy katonai akadémia volt. Jó ötletnek tűnt, hogy ide szállítsák át a fegyvereket. És ha már úgyis pakoltak, akkor már ezt szépen és praktikusan csinálták. Az eredmény egy olyan kiállítás lett, amire a nagyközönséget is be lehetett engedni. Mindez 1846-ban volt. Innentől számoljuk a múzeum tényleges fennállásának kezdetét.
Nem sokkal később viszont Abdulaziz szultán (1861-1876) úgy érezte, hogy ezen a helyen mégis inkább egy fegyverraktárra lenne szükség. Mégpedig modern fegyverekkel, nem pedig baltákkal és nyilakkal. Az itt felhalmozott tárgyak jelentős részét ekkor átszállították az Archeológiai Múzeumba. Ekkor derült ki, hogy a korábbi pakolás mégse volt annyira rendezett, mint gondolták. Sok érdekes dolgot találtak, mint pl. egy múmiát is. Máig nem tudja senki, az meg hogy került oda…
1908-ban új fordulatot vett a Hadtörténeti Múzeum. Az új vezetés egy bizottságot hozott létre, amelyik megkereste, és összeszedte az Oszmán Birodalomban szétszóródott fegyvereket. Még a Szent Irén templomban is találtak ottfelejtett tárgyakat. Igaz, újabb múmiát viszont már nem leltek. Nem sokkal később, most már múzeum, pontosabban Oszmán Hadtörténeti Múzeum (Müze-i Askeri-i Osmani) megnyitotta kapuját.
A II. világháború alatt, biztonsági okokból a múzeum készletét átvitték közép-Anatóliába. És ha már úgyis kiürítették, akkor már fel is mostak, újra is meszeltek, de még az épületet is átalakították. 1967-ben a múzeum újra megnyílt, de csak korlátozottan. A nagyközönség csak 1993-tól látogathatja.
Az isztambuli Hadtörténeti Múzeum ma katonai területnek számít. Azaz a parkban nem minden bokor az, aminek látszik. Lehet, hogy egyik-másik valójában egy rejtőzködő katona.
Ismerd meg a Hadtörténeti Múzeumot az Isztambul Wikin! 🙂
A Hadtörténeti Múzeum történelme,- AyaSofya tervezése (0.992)
- Isztambul Enciklopédia (0.983)
- Még mindig tart a Boszporusz-II-híd építése (RANDOM - 0.008)